Kampány van, a széljobberes nácik fel is jelentették a 24 éves csajt, még a VV Zsolti is felháborodott, biztos szarul megy neki az étterme, ha már egy Himnuszból is ki akarja nyerni a maga osztalékát.
Most pedig itt állunk, és nézzük, ahogy az ország hírei még mindig ezekről a figurákról szólnak. Gesztiről, a saját legendáját újra meg újra előadó showmanről, aki sosem tudta megemészteni, hogy nem ő volt a korszak hőse, csak a korszak Majkája. És ettől tragikus az egész: hogy harminc évvel a rendszerváltás után még mindig ugyanazok az önjelölt „kultúrhősök” kérnek tőlünk figyelmet, miközben már régen lejárt a szavatosságuk.
Az ifjúság láthatólag elhagyta a könyvtárakat, a galériákat, a vitafórumokat – és most boldogan hempereg a tejszínhabban. Kérdés, hogy ez még kultúra-e, vagy már csak kolesz szagú tombolás a lejtőn lefelé.
És közben persze ne felejtsük: amikor Majka Szijjártóval őgyelgett, valahogy nem volt ekkora zenei ébredés. Most viszont a pofátlanság – pardon, politikai érzék – új szintre lépett. A kormánykritika végre nem kockázat, hanem termék. Megvan a célcsoport, megvan a hirdetés.
Szóval sportolj, ha jólesik, futkározz és hajolgass, csak aztán – két guggolás között – nyiss ki egy könyvet, nézz meg egy színdarabot, vagy menj el egy kiállításra. Mert a kockás hason kívül a kockás füzet, a szellemi nyújtás és a kulturális fehérje is fontos. Az igazi belső izmok edzése pedig nem a súlyoktól nő, hanem a verssoroktól, amiket nem árt néha újra és újra megemelni.
Szóval kedves rendőrök és fesztiválozók: nyugodtan keressétek Orfűn a drogot. Nagy valószínűséggel csak a megdöbbentő naivitás szippantható.
A Zsákutca végeredménye nyilván zavaros, erkölcsileg kétes, de valahogy mégis szórakoztató. A rosszak bűnhődnek, a jók jobbá lesznek, a mellek látszanak, a vodka elfogy – és közben senki sem kérdezi meg, hogy ez most egy dráma, egy vígjáték, vagy csak egy nagyon hosszú alkoholos delírium. De hé, legalább végre valaki lecserélte azt a kibaszott autót. Audi 1.4 TDI.
És mégis: valahogy nem működik. A néző vagy ráfekszik erre az abszurd-happy végkifejletre, vagy bosszankodik, hogy ezúttal a fekete humoros sorozat nem csinál rendes kárt a karaktereiben.
Isten éltesse Slamót – a magyar rock egyik legszebb, legkiforgatottabb “mi lett volna, ha…” kérdését, és irány a könyvtár, ahol akár bakelitről is lehet hallgatni Slamó zenéjét.
A Megoldatlan ügyek osztálya nem csupán egy skandináv hangulatú, komoran szép nyomozós sorozat. Ez egy diagnózis. Társadalmi CT. És mint minden jó CT, ez is sötét, halk, és közben beléd lát.
