Üres az étkezde
Hat hónap telt el a kormányváltás óta, és bezárás fenyegeti azt az étkezdét, amely abból élt, hogy a munkások és az irodai dolgozók nála étkeztek.
Hat hónap telt el a kormányváltás óta, és bezárás fenyegeti azt az étkezdét, amely abból élt, hogy a munkások és az irodai dolgozók nála étkeztek.
Ha a magyar dolgozók bére felzárkózna a nyugat-európai szintre, az emberek többet költhetnének a hazai üzletekben, éttermekben, szolgáltatásokra és lakásfelújításra. A pénz nem állna meg a leggazdagabbaknál, hanem végigáramolna a gazdaságon. Több megrendelés jutna a kisvállalkozóknak, a fodrászoknak, a szerelőknek, a vendéglősöknek és a helyi szolgáltatóknak. A magyar gazdaság nem az olcsó munkaerőre, hanem a keresletre épülhetne.
A vagyonadó ugyanis nemcsak a milliárdosokról szól, hanem arról is, hogyan oszlanak meg a terhek a társadalomban. Az is fontos, hogy a jövedelem megadóztatása után a vagyont azért kell megadóztatni, mert is egy mutatója a teherviselő képességnek. Bár, ha azt látjuk, hogy nálunk egy milliókat is kereső is ugyanannyit adózik, mint egy minimálbéres, akkor megint csak azt látjuk, hogy a Magyar-féle vagyonadó egy nagy átverés.
Székely szerint a számítás alapja egyszerű: egy nyugdíjasnak ebből kellene fedeznie az élelmiszert, a gyógyszereket és a lakhatást úgy, hogy a hónap végén se kelljen az életszínvonalából visszavennie, és ne kelljen nélkülöznie.
A politika megint hangos volt, miközben a valóban fontos kérdések könnyen elvesznek a napi botrányok zajában. Székely Sándor ezúttal sem kerülte meg a kényes témákat: szóba került a Magyar Péter és a sajtó közötti konfliktus, a Tisza körül kibontakozó ügyek, az új vagyonadó, a KATA, de az is, hogy szerinte miért kellene végre a bérekkel, a nyugdíjakkal, az egészségüggyel és az oktatással foglalkozni.
A KATA lehet egyszerű, lehet népszerű, lehet praktikus, de nem igazságos attól, hogy egyszerű. Ha egy társadalomban ugyanazért a megtermelt jövedelemért az egyik ember lényegesen kevesebb közterhet fizet, mint a másik, akkor előbb-utóbb fel kell tenni a kérdést:
Diplomabotrány, afrikai oroszlánvadászat, Dunába dobott telefon, milliárdosok, multinacionális karrierből érkező politikusok és különös ingatlanügyek – összeszedtük a Tisza körül az elmúlt időszakban felbukkant legérdekesebb történeteket. Ki került be a Tisza TOP 10-be, és mi áll az egyes ügyek mögött?
A Tizenkét pont első pontja a cenzúra eltörlését és a sajtószabadság kimondását követelte. Petőfi és társai pedig nem Facebook-posztban magyarázták, hogy miért lenne jó a szabad sajtó: elmentek a Landerer és Heckenast nyomdába, és cenzúra nélkül kinyomtatták a Tizenkét pontot és a Nemzeti dalt. Petőfi aznap este a naplójában úgy fogalmazott, hogy „ma esett le a sajtórul a bilincs”.
Az interjú középpontjában a szuverenitás kérdése áll. Mit jelent ma egyáltalán egy ország önállósága egy globalizált világban, ahol egyes multinacionális vállalatoknak nagyobb a gazdasági erejük, mint egy-egy ország teljes költségvetése? Székely szerint Magyarországnak nem más országok érdekeihez kell igazítania a döntéseit, hanem azt kell néznie, hogy egy-egy döntés mit jelent a magyar társadalom számára.
A Tisza Párt azzal kampányolt, hogy amennyiben hatalomra kerülnek, azonnal beszüntetik az ipari méretű lopást, felszámolják a korrupciót, felemelik a béreket, a családi pótlékot, adót csökkentenek, és rendbe hozzák például az egészségügyet is.