Jelenleg két lehetséges opció mutatkozik a magyarázatra. Az egyik a “maszkirovka”, vagyis a nyúlugratás nevű társasjáték, a másik pedig az, hogy a rendezők kicsit elkalibráltak valamit. Ez utóbbi a másik lehetőség, azaz Putyin tényleg egyre kevésbé ura a helyzetének. Hát igen, a csernobili erőmű is kezes bárányként működött mindaddig, amíg lelkes, ám nagyra törő szakemberek azt nem gondolták, hogy próbára teszik a monstrumot. Ebből lett a puff.
Ennek az bő két évszázados gyakorlatnak viszont egyetlen gyenge pontja volt, történetesen elképzelhetetlennek tekintettük, így hát nem is számoltunk azzal, vajon mi történik akkor, ha megcsappan a bejövő víz, illetve kevesebb lesz az itt lehulló csapadék, viszont simán kifolyik a meglévő készlet?
Járvánnyal kezdődött, háborúval folytatódott. A úgy tűnik globális válság alakult ki a Földön. De mi lehet a megoldás? Az Igen Szolidaritás Magyarországért Mozgalom alelnökét, a legendás Szanyi kapitányt kérdezte a belpolitikai rovatvezetőnk, Eszes Péter.
Mára az összes, még életben lévő ellenzéki párt megtartotta évértékelőjét, mint arról a magyar sajtó nagy felületen be is számolt. Újságunk főszerkesztője felkérte egy ideje szerzői válságban lévő munkatársunkat, hogy ha fizetését fel kívánja venni, akkor hagyjon fel a remete életmóddal, és készítsen interjút Szanyi Tiborral, az Igen Szolidaritás alelnökével. Eszes Péter interjúja.
Végtére is mi lehetne fontosabb annál, hogy felnőttként kezelt magyar emberként jól éljünk! Úgy, hogy a lelkiismeretünk is tiszta maradhasson!
Az ISZOMM elvi éllel mondja ki, hogy a közszolgáltatási, tehát a mindenkit alapvetően érintő ágazatokban igenis kell egy-egy erős állami szereplő, amely garantőrként védi a nemzet gazdasági érdekeit. Az olajpiacon az állam éppenséggel létrehozhatna egy új céget is, hiszen az állam köti a hosszú távú szerződéseket pl. az oroszokkal
Következtetésként kimondható, hogy a munkabér pont akkora, amennyit a munkások, a dolgozók az összekapaszkodásaik révén kiharcolnak maguknak. Minden más csak porhintés.
A magyar kormányfő ki is nevezte az Európai Bizottságot az egyik fő ellenségének, s lekicsinylően csak brüsszeli bürokratáknak nevezi őket. Ezzel még nem lenne túl sok baj, ugyanis ezek a bürokraták nem azért kapják a magas fizetésüket, hogy megsértődjenek, hanem azért, hogy ne hunyjanak szemet semmiféle jogsértés felett.
Egy szó, mint száz, a legkevésbé sem gazdasági, hanem szinte kristálytisztán morális, jólléti, azaz biztonsági szempontból igyekszem néhány vitatható gondolatot felvetni.
A tavaszi választásokat követően újabb zuhanás következett be az emberek megélhetése szintjén.
