Vélemény

Nem látszik jönni a brüsszeli pénz

A magyar kormányfő ki is nevezte az Európai Bizottságot az egyik fő ellenségének, s lekicsinylően csak brüsszeli bürokratáknak nevezi őket. Ezzel még nem lenne túl sok baj, ugyanis ezek a bürokraták nem azért kapják a magas fizetésüket, hogy megsértődjenek, hanem azért, hogy ne hunyjanak szemet semmiféle jogsértés felett.

Külföld Vélemény

Háború – Igazság – Béke

Napjaink véres valósága a címben jelzett fogalmak körül forog. Sokan elmélkednek manapság a háború igazságtalanságairól, vagy a béke igazságairól, avagy fordítva, valójában pedig legfeljebb az egyes kérdések, illetve ezek részletei mentén lehetne arról beszélni, vajon kinek is van igaza, ha egyáltalán, de legfőképp konkrétan miben? Az biztos, hogy olyan igazság nincs, amelynek civil polgárok az áldozatai, elszenvedői. Ám ugyanez megállhat a szankciók esetében is, hiszen Putyin éppúgy fog kaviárt kanalazni a hajókázásai során, amint Kim Dzsogun ugyancsak nagyokat hörpölget kiváló francia konyakjaiból a mitikus lovaglásai után. A kényszer persze nagy úr. Egy regnáló királyt csak a népén keresztül lehet büntetni, bár a kiéheztetés kétségtelenül humánusabbnak tűnhet a nyílt vérengzéshez képest. Jelenleg egy erőfelmérést láthatunk, amely azt puhatolja, vajon Oroszország képes-e olyan csapást mérni például Kijevre, vagy máshová, amely gyorsan és jobb belátásra bírja azokat, akik ellen harcol. A jelek szerint ennek egyre kisebb a valószínűsége, jóllehet az előfeltételezés mégis az, hogy igen, Putyin hadserege borzalmas pusztításokra van kalibrálva. Hogyan fékezzük hát meg az őrjöngő fenevadat, amely lényegében a maga jogosnak vélt terrénumáért tombol? A Nyugat ezúttal az orosz medve kifárasztására játszik, aminek egyik eszköze az odadobott ukrán nép. Pusztán geostratégiailag nézve pár tízezer, vagy akár százezer, sőt, még ennél is rosszabb esetben pár millió ember halála a mai világban sok döntésközpont számára úgymond – borzalmas, de – “bevállalható”. Sajnos rengeteg példát hozhatunk ilyesmire. A hidegháborút övező forró háborúk és ezek hordalékai, avagy a látszólagos mellékszálként jelentkező terrorizmus nyomán indított hadjáratok bizony tízmilliós nagyságrendben pusztították az embereket, tehát a halottak száma legfeljebb a jelenben fáj, utána viszont már csak történelem. Az elszenvedőknek pedig sors. Az Ukrajnában vívott NATO-orosz háború kimenetele ma még bármi lehet, de az már jól látszik, hogy az oroszok tulajdonképpen a belépés pillanatában elvesztették. Amennyiben egy mindent elpusztító világháborút is ideértünk, abban az oroszok ugyanúgy vesztesek, mint bárki más. Minden, ennél enyhébb esetben az oroszok tévedése ott érhető tetten, hogy a Nyugat nagyon is felvette a kesztyűt, márpedig a túlélési matekban bődületes a fejlett világ túlereje. Csak emberi létszámban közel tízszeres. A 144 milliós Oroszország ugyanis közel másfél milliárd fővel áll szemben, amelyből “csak” az USA és az EU része durván 800 millió, amire jön még Törökország, az Egyesült Királyság, Japán, Dél-Korea, Kanada, Ausztrália és még sokan mások, hogy a 44 milliós Ukrajnát ne is említsük, amely kvázi egymaga hihetetlen szívós ellenállást tanúsít az orosz seregekkel szemben. Ám ez csak a létszámbéli túlerő. Ezt a tízszeres emberfölényt még