Mert olyan, mint az élet: lassú, bonyolult, gyönyörű – és teljesen felesleges tiltakozni ellene, hisz a végén úgyis meghalunk. Addig meg nézzük, ahogy Rhea Seehorn tökéletesen játssza el, hogy még mindig van értelme jónak lenni.
Van az a pillanat, amikor az ember kimondja magáról, amit eddig csak sejteni lehetett. Demeter Szilárd most ezt tette. Az Indexnek adott nagyinterjújában nemcsak a közygűjteményi rendszerről beszélt, hanem – minden mondata mögött – önmagáról is.
A HVG szerint a férfi a keresztet az utcán cipelve két bakancsot is rákötött, és útközben több emberrel összeszólalkozott. A dulakodás közben a kereszt egy piros lámpánál álló autónak is nekicsapódott, amitől többen megijedtek és elfutottak.
A Firenzei rém című négyrészes olasz sorozat olyan, mintha egy teológiai szeminárium, egy bulvárújság és egy rossz telenovella házasságából született volna – természetesen házasságon kívül, titokban, szégyenkezve. Olaszország, a katolicizmus fellegvára most megmutatta, hogyan lehet a morált és a művészetet egyaránt eltiporni: miközben a sorozat próbálja eljátszani, hogy a kukkolás, a titkos autös megcsalási szeánszok, a homoszexualitás nem deviancia, minden képkockájából árad a prüdéria és a bűntudat.
Nagy Feró ismét megszólalt. Ezúttal a Szőlő utcai javítóintézet ügyében mondta el a véleményét – és, ahogy ilyenkor lenni szokott, a fél ország azonnal a fejét fogta. A másik fele pedig pihen és szórakozik.
A modern művészet történetének egyik kék szine ismét meghódította a világot: Yves Klein California (IKB 71) című, 1961-ben készült festménye 18,4 millió euróért kelt el a Christie’s párizsi aukcióján. Ez az összeg a jelenlegi árfolyamon meghaladja a hétmilliárd forintot, így minden idők egyik legdrágábban eladott francia kortárs műtárgyává vált.
Lara (Pilar Fogliati) fejében a feminista, nimfomán, romantikus és a kontrollmániás vitázik, Piero (Edoardo Leo) agyában a cinikus, bölcs, gyerekes és a reménykedő. Ők csak egy randevút próbálnak túlélni, de valójában önmagukkal küzdenek.
Ezért lépett ki Kim abból az életből. És most ott ül egy hétköznapi konyhában, műanyagos dobozok, barátnői csevegése és egy üveg nem igazi műanyag dobozos majonézutánzat között. Inkább az illúziót választja: nem igazi, de legalább stabil. Nem szabadság, hanem biztonság. Nem Jimmy, hanem egy férj, aki mindig hazaállít valamivel a boltból.
Kampány van, a széljobberes nácik fel is jelentették a 24 éves csajt, még a VV Zsolti is felháborodott, biztos szarul megy neki az étterme, ha már egy Himnuszból is ki akarja nyerni a maga osztalékát.
Most pedig itt állunk, és nézzük, ahogy az ország hírei még mindig ezekről a figurákról szólnak. Gesztiről, a saját legendáját újra meg újra előadó showmanről, aki sosem tudta megemészteni, hogy nem ő volt a korszak hőse, csak a korszak Majkája. És ettől tragikus az egész: hogy harminc évvel a rendszerváltás után még mindig ugyanazok az önjelölt „kultúrhősök” kérnek tőlünk figyelmet, miközben már régen lejárt a szavatosságuk.
