A magyar politika most egy pillanatra úgy tett, mintha nagykoalíció volna: minden parlamenti párt megszavazta a 14 havi nyugdíjat. Megható egyetértés – mint amikor a család összeáll, hogy közösen tologassa a kanapét a nappaliban, mert a ház alapjaihoz senki sem mer hozzányúlni.
A közleményben a párt hangsúlyozta, hogy a kiváltságok felszámolásával vissza lehet adni a dolgozó emberek méltóságát, és újra bizalmat lehet teremteni a nyugdíjrendszerben.
Eszes ellátogatott a Domoszlóra és meginterjúvolta az alelnököt.
A magyar közbeszéd tele van indulattal, ha a nyugdíjról van szó. „Aki többet fizetett, kapjon többet” – mondják sokan, és első hallásra ez teljesen logikusnak tűnik. Csakhogy a mai magyar nyugdíjrendszer nem így működik, és soha nem is így működött.
„A kormány évek óta eljátssza, hogy nincs pénz, pedig van: csak másra költik. Ideje, hogy a magyar idősek ne alamizsnából, hanem jogból éljenek.”
Az önmagát Nyugdíjgurunak nevező Farkas András szerint a Lázár János fórumoán belengetett 14. havi nyugdíj „túl sokba kerülne”. Ez a mondat ismerősen cseng: Magyarországon mindig minden „túl sokba kerül”, ami az embereknek adna valamit.
Bejelentette a volt fideszes piramisjátékos pártja, hogy 120 ezer forintra emelnék jövőre a minimálnyugdíjat. Nagy szó, hiszen ez az összeg hosszú évek óta alig növekszik.
A magyar nyugdíj összegét viszont egy harmadik tényező is jelentősen befolyásolja, ez pedig a nyugdíjmegállapítás éve.
A legtöbb nyugdíjas nem jókedvéből vagy unaloműzésből vállal munkát, megélhetési problémák miatt kell minden tizedik nyugdíjasnak dolgoznia.
A dél-alföldi mórahalmi, kisteleki, kiskőrösi és az észak-alföldi csengeri járásban 180 ezer forint alatt maradt az öregségi nyugdíjak átlaga.
