A Magyar Narancs cikke szerint Hankó Balázs kulturális és innovációs miniszter környezetéhez köthető cégek jelentős szerepet játszottak Vészabó Noémi festőművész pályafutásának támogatásában.
Az interjúban Hont kifejti, hogy világnézeti szempontból közelebb áll a jobboldali értelmezésekhez, mint a progresszív irányzatokhoz. Ez a kijelentés különösen érdekes annak fényében, hogy korábban a Fidesz éles bírálójaként ismertük. Mostani megnyilvánulásai azonban azt sugallják, hogy bizonyos kérdésekben ismét közeledik a kormánypárt álláspontjához.
Az Európa Unió, úgyis mint az egyébként meghaladásra érett kapitalista világrend egyik legfontosabb pillére, a legnagyobb vívmányának az ún. egységes belső piacának (Single Market) kialakítását tartja. Ez alapvetően a tőke maximális szabadságát célozza, igen kevés esélyt adva a dolgozói jogok kiteljesedésének, noha vannak tagadhatatlan szociális elemei is.
A vendéglátás apropóján a közösségi médiás felületeken, a liberális sajtóban és az utcán is kisebb tüntetések formájában, egyértelműen kiderült, hogy a liberális erők gyűlölik Nathanjahut, és a Közel-Kelet egyetlen demokráciája helyett, egy tőrőlmetszett nő, zsidó, keresztény és Lmbtq embereket gyűlölő, üldöző és kiirtani kívánó szervezet mellet tesznek hitet.
Trump igazsága azonban abban rejlik, hogy sem a teljesítmény felett fogyasztást, sem pedig a mértéktelen eladósodást nem lehet a végtelenségig fokozni. Miközben láthatóan fogalma sincs, hogy mit és miért csinál, a magyarázatai közkeletűen ostobák és röhejesek, mégis a cselekedeteiben van következetesség, azaz bármi áron csökkenteni akarja az amerikaiak fogyasztását, viszont amit fogyasztanak, az legyen amerikai! Mifelénk ezt hívják megszorításnak, amit Trump az Orbántól tanult módon felemelkedésnek akar láttatni.
A szerző keserű hangvétellel ír arról, hogy a magyar vidék mára árnyéka lett önmagának, és a múlt hibáiból sem sikerült tanulni.
A kanadai csatlakozás gondolata pedig egészen forradalmi! Végre egy megoldás, amellyel az EU nemcsak földrajzi, hanem logikai határait is feszegethetné. Hiszen miért is ne? Ha már Kanada, akkor miért ne Ausztrália vagy éppen a Hold? Az európai identitás úgyis olyan rugalmas fogalom manapság.
Művészeti berkekben újabb vihar kerekedett: Vészabó Noémi Munkácsy-díja olyan felháborodást keltett, mintha valaki a Mona Lisát kicserélte volna egy szelfire. A tiltakozók petíciót indítottak, melyet már több mint ezren írtak alá, mondván, hogy Vészabó művészete inkább emlékeztet egy lakótelepi nappali falára, mintsem egy rangos galéria kiállítótermére.
Az pedig végképp rejtély, hogy miért van az, hogy sokan csak akkor látják meg a rendszerszintű problémákat, amikor személyesen is veszítenek rajta. Vajon tényleg a nép érdekében harcolnak most, vagy csak azért, mert kimaradtak a koncból?
Szoboszlai megmutatta, hogy nemcsak a pályán van jelen, hanem a szavak szintjén is helyén van. Ha valakit ez zavar, akkor talán ne a reakción háborodjon fel, hanem azon, hogy miért is volt szükség rá.
