A jogi és morális megfontolásokon túl azonban az a letartóztatási parancs leginkább az orosz diplomácia mozgásterét korlátozza egy ma még talán fel sem mérhető minimumra. Kik lesznek azok, akik egy háborús bűnöst képviselő nagykövettel szóba állnak? Biztos sokan, de azt szégyenkezve és a lehető legkisebb nyilvánosság előtt fogják megtenni. Igen, ciki lesz az összes orosz diplomatával kapcsolatot tartani.
Persze mondhatjuk, hogy ha az állam nem mentené meg a bankokat, akkor a cső végén a bank ügyfelei, azaz az állampolgárok járnának rosszul, és ez így is van.
Ezen felül, itt a szerkesztőségünkben is nekiláttunk az ötletelésnek, és legott meg is alakítottuk az Apá(n)k és Fiúk zenekart.
Leegyszerűsítve, ha Orbán Viktor többet remél a magyarok javára Vlagyimir Putyintól, mint Volodimir Zelenszkijtől, akkor azért vegye figyelembe azt is, hogy a megszálló orosz hadsereg húsdarálóba rakott állományában mekkora arányban vannak a nem orosz nemzetiségűek!
A konkrét hétfői nap valóban úgy kezdődött, hogy a reggel nyitó tőzsdéken kibillentek a mutatók, majd a nap derekára megnyugodott minden, s még a forint is valamelyest erősödött. Ez a napi hullámzás nyilván semmit nem mond a távolabbi jövőt illetően, de az biztos, hogy a hazai beszámolók a reggeli vészjelzéseken túl egyszerűen ejtették a témát, és a tulajdonképpen pozitív napzárta már korrekciós híradás sem tudott lenni.
Nem lehetett unalmas a hétvége a svájci bankároknak, valamint csatolt brigádjaiknak. Egy hete még minden rendben volt ‘Milkaland’ összes pénzügyi legelőjén, aztán pénteken már csuklani kezdtek itt-ott annak láttán, hogy a svájci állam mellényzsebből bedobott egy ötvenest, mármint 50 milliárd svájci frankot, hogy mentse a dőlésszögét meredeken növelő Credit Suisse nevű óriásbankot.
Míg az ellenzék ‘forradalomkázik’, addig a kormány ’szabadságharcol’, és konkrétan látványosan meghasad a NATO aktuális bővítése kérdésében. Nézni is rossz (főleg, hogy valójában nem látjuk) amint a felhúzott szemöldökű fideszkédéenpés képviselők keményen a főnökeik képébe vágják, hogy bizony nagy kár volt a miniszterelnöknek ilyen elhamarkodottan aláírnia a finn és svéd csatlakozás ügyét, hiszen nekik komoly fájdalmaik vannak az ügyben.
Fábri állítólag valamikor humorista volt. Ez – ugye – az a mesterség, amikor valaki viccet csinál a felsőbbrendűségből, hadd lássa a pórnép, hogy azok ott fent is pont olyanok, mint ő odalent. A humor azonban kegyetlen vérszomjjá válik, amint a ripacs a hatalom fészkeiből tüzel, egyszersmind feltekint a gazdájára, hogy ugye jól csinálom, Édes Uram?
Arról nem szólnak a hírek, hogy mi lett a régi miniszterelnökkel, de a hirtelen változás alighanem azért lehetett villámgyors, mert Katarban nem kell vacakolni holmi választásokkal, ugyanis a kormányfőt a katari uralkodó emeli fel, vagy taszítja le, ha akarja, egyik másodpercről a másikra. Profi, nem?
