Szóval ha a gyereked azt kérdezi: „Anya, mi legyek, ha nagy leszek?”, jobb, ha átgondolod a választ. Mert a helyes válasz lehet, hogy már nem az, hogy „orvos vagy tanár”, hanem: „előbb rab, aztán celeb”.
Nem azért, mert Varga Judit tökéletes. Sőt. Hanem mert amit megélt – és amit sok más nő megél nap mint nap ebben az országban – az nem magánügy. Az közügy. És társadalmi szégyen, ha egy bántalmazónak nagyobb a szava, mint annak, akit bántott.
Ha ehhez hozzáveszük, hogy egy héttel ezelött Kulja TicToc-doki súlyan leégett egy egészségügyről szóló vitában egy összevissza hazudozó cinikus államtitkárral szemben, és így sikerült eltüntetni a Tisza párt kormányzóképességének a látszatát, azt kell mondanom elemzői szemmel, hogy trendfordulónál vagyunk. Elillalni látszódik a politikai pillanat. Most még a Tiszának áll a zászló, de ahogy a dal mondja:
Kaptak egy kis morzsát, örülhetnek. Meg lett fogalmazva a harag, ki lett nyitva a ventillátor, jöhet megint egy év hallgatás. A karámban békésen legelésznek a lázadók – és észre sem veszik, hogy közben a gazda megint megszámolta őket.
A kormány szerint persze nincs itt semmi látnivaló. „Az adósság aránya GDP-hez mérten nem is olyan rossz!” – mondják, miközben a GDP-t felfújják, mint egy balatoni lángost: sok levegő, kevés tartalom. A vagyonosodás pedig teljesen természetes, hiszen „jókor voltak jó helyen”. Hát igen, például a közbeszerzések nyakában.
A menet végén megállnánk. Nem mondanánk beszédeket. Csak állnánk. Mi, akik még hisszük, hogy a munka becsület. És hogy az ország nem azokból él, akik vezetik, hanem azokból, akik dolgoznak benne.
Szóval sportolj, ha jólesik, futkározz és hajolgass, csak aztán – két guggolás között – nyiss ki egy könyvet, nézz meg egy színdarabot, vagy menj el egy kiállításra. Mert a kockás hason kívül a kockás füzet, a szellemi nyújtás és a kulturális fehérje is fontos. Az igazi belső izmok edzése pedig nem a súlyoktól nő, hanem a verssoroktól, amiket nem árt néha újra és újra megemelni.
Mert egy napra fogyatékosnak lenni divat, a többi 364-en meg úgysem érdekel senkit, kit nyomorít meg a valóság.
Végül csak annyi marad, hogy a kapitalizmus ismét megkapja a pénzét, az utas meg a leckét: a fapados világkörüli utazás nem vakáció, hanem orosz rulett. Talán legközelebb nem csak a jegy árát nézi, hanem a térképet is.
Szóval kedves rendőrök és fesztiválozók: nyugodtan keressétek Orfűn a drogot. Nagy valószínűséggel csak a megdöbbentő naivitás szippantható.
