Magyar is, Orbán is magasról tesz az alkotmányra
Az egykori Fideszes Tiszás választókat nem érdekli, hogy attól nem lesz valami demokratikus, hogy másik politikus csinálja ugyanazt. Nincs Orbán és nekik ennyi elegendő. Egy ideig.
Az egykori Fideszes Tiszás választókat nem érdekli, hogy attól nem lesz valami demokratikus, hogy másik politikus csinálja ugyanazt. Nincs Orbán és nekik ennyi elegendő. Egy ideig.
Őt Orbán királynak hívták, s bár ritkán mutatkozott a nép előtt, minden szál az ő ujjai között futott össze, mint a szövőszéken a fonalak.
Mintha az ország egy székfoglaló játékot játszana… csak épp közben kidől alólunk a padló.
Az rtl.hu számításai szerint a miniszterelnök fizetése a házelnöki tiszteletdíjjal együtt jövőre már 6,5 millió forint feletti lehet majd.
Alighanem sokan vagyunk azzal, hogy valójában nem izgat minket túlzottan a brit uralkodóház élete. Tudomásul vesszük a tényeket, és kész, bár II. Erzsébet halála, illetve a trónöröklés nyilván a hírek elejére kéredzkedett. Ennek árnyékában azonban ott van bizonyos Henry Charles Albert Davide Duke of Sussex, alias Harry herceg, akitől viszont éjjel-nappal cseng-bong a világsajtó.
Ami nekünk, a magyar népnek halmozott veszteség, az Orbánéknak halmozott zsákmány. A rezsim egyik zsebét mi tömjük, a másikat pedig az EU. Igazán cinikusan mondva, ha az orbáni infláció révén az idén mi odadobtuk a kormánynak a keresményünk, a jövedelmük és a vagyonunk egytizedét, miért vonnánk felelősségre az EU-t ennek töredékéért?
Csak a kőgúla és a betontorony áll. Minden más bizonyíthatatlan jelenség.
minden egyes európai polgárról évente 1000 eurót húzzanak le. Nagyjából egyhavi (átlagos európai) minimálbért minden egyes emberről. Ha ezt az összeget a dolgozókra vetítjük, akkor úgy néz ki, hogy a hétköznapok európai munkavállalója minden esztendőben két hónapot csak ezeknek a szuperkapitalistáknak, avagy energia-báróknak a hasznáért dolgozik.
A megtermelt nemzeti jövedelem igazságos elosztása az maga a kormányzás művészete, ami távol áll a Fidesztől. Orbánék egy bő évtizeden át milliókat ringattak abban az álomban, amelyről most lehullott a lepel: nagy bajok idején csődöt mondtak a hamis varázsigéik.
Az év elején az EU gázimportjának durván 40 százaléka volt orosz eredetű, amit hihetetlen erőfeszítéssel a nyárra már 20 százalék alá tolt, s ha a további alternatív források valóban működésbe lépnek, akkor Európa egy kis spórolással már az idén megnyerheti ezt a csatát, és gáz hiányában biztos senki nem fog itt megfagyni