Van az információszerzésnek egy olyan módszere, amit szaknyelven ‘reverse engineering’-nek, durva fordításban ‘visszamérnökösködés’-nek mondanak. Ezt akkor alkalmazzák, amikor egy adott ‘termék’ eredeti terveit nem, vagy legfeljebb főbb vonalaiban ismerik, de a működés jellegzetességeiből megfejtik, hogy mi és miért történt az előállítás során? Mellesleg a gazdaságban ez a koppintás alapja, vagyis darabokra szedik az adott valamit, aztán okoskodnak. A politikai termékeknél egy kicsit nehezebb ez a megoldás, de azért nem lehetetlen.

Vegyünk egy fura politikai terméket, amely úgy jelentkezik, hogy az EU jó sok pénzt ad Orbánéknak, annak ellenére, hogy az egy nagyon szűk réteg zsebébe vándorol. Sokunkat feszít a kérdés: Miért? Bolondok ezek?

Ha valaki csak a rövid válaszra kíváncsi, akkor gyorsan ideírom. Azért, mert több a macera a megvonással, mint a kifizetéssel, amit viszont keményen ellenőrizni fognak. Ilyen egyszerű. (Spoiler: ha az EU bolond, akkor nála csak a magyar nép bolondabb, ráadásul sokkal.)

Furcsán hangozhat, de ami nekünk, magyaroknak irgalmatlan nagy összeg, az az EU gépezetében lepkelehelet.

Magyarország EU-n belüli gazdasági súlya valahol fél és egy százalék között mozog, függően attól, hogy milyen mutatókkal számolunk. Minden 1 euróból legfeljebb 1 cent, vagy annál is kevesebb köthető hozzánk. Nomármost, ezen csekély súlyunk kb. 3 százalékáig kaphatunk EU pénzeket, vagyis a nagy egész 0,0003 százalékáról sem beszélünk, tehát tízezer forintból legfeljebb háromról. Hááát, nem túl sok. Ennyiért igen kevesen mennek véres csatába. Kivéve azt, akinek három forint is számít.

Például az EU támogatások esetleges elmaradása a pénzpiacok szerint nagy bajba sodorná a magyar kormányt, ezért aztán jól le is értékelődött a forintunk. Most, hogy biztató hírek érkeztek az EU-tól jövő forrásokról, a forint hirtelen visszaerősödött, s ha ez így marad, akkor még az is meglehet, hogy egy darab sajtért 1.500 forint helyett csak 1.400-at kell majd fizessünk a boltban. Úgy is mondhatnánk, hogy a kormány felesleges brüsszeli huzavonái miatt mentek fel az árak az egekbe, de az is megáll, hogy mi, magyar emberek már eddig is többet fizettünk Orbánék oltárán, mint amennyit Brüsszel valaha is fog.

Ami nekünk, a magyar népnek halmozott veszteség, az Orbánéknak halmozott zsákmány. A rezsim egyik zsebét mi tömjük, a másikat pedig az EU. Igazán cinikusan mondva, ha az orbáni infláció révén az idén mi odadobtuk a kormánynak a keresményünk, a jövedelmük és a vagyonunk egytizedét, miért vonnánk felelősségre az EU-t ennek töredékéért?

Márpedig az EU legalább küzd a pénzének a megóvásáért.

Egyelőre nagyon kevés előleg várható Brüsszelből, aztán majd az utólagos elszámolásnál dől el, hogy a kormány be tudja-e bizonyítani a pénzek jó helyekre kerülését? Meglátjuk.

Az EU logikája azonban kicsit más. Ha a magyar kormány lop, és ezt a magyar nép tűri, akkor nagy demokratikusan meg is érdemli a következményeket. Az EU igazából nem azt kéri számon Orbánékon, amit a magyar néptől elloptak, hanem csak és kizárólag azt, amit a többi európai adófizetőtől szednének el. Ezért találták ki a felzárkózási pénzek nagyobbik felének (55 %) a befagyasztását, továbbá az újjáépítési pénzek utólagos finanszírozását, bár ez utóbbi a többi tagországra is vonatkozik.

Igazából csak egyetlen kérdés marad. Ha a pénzek 55 %-át egyelőre nem folyósítják, akkor a 45 %-ot el lehet lopni? Sajnos igen, jóllehet jóval nehezebben, mint eddig. Ennél nagyobb baj azonban, hogy a kormány ennek több mint tízszeresét készül tőlünk, a magyar polgároktól ellopni, ugyanis eszében sincs a jövőre tervezett 20 százalék feletti inflációból akár csak 10-et visszapótolni, azaz 2023-ban egy újabb Orbán-tized rakódik a vállunkra.

Az EU-nak annyival jobb a helyzete, hogy az ellopott pénzeket van miből levonnia. Mi, magyar polgárok legfeljebb futhatunk a pénzünk után, aminek a végén úgy járhatunk, mint az ügyetlen gepárdok, amik több energiát fektetnek be a zsákmányuk utolérésébe, mint amennyit attól meg tudnak szerezni. Azaz csont és bőrré soványodnak. Nekünk nem kéne ezt megvárnunk!

bankski –