Szanyi Tibor: A Mol-t azonnal államosítani kell!

államosítás Szanyi Tibor

Az elmúlt hetek, hónapok egyértelműen a benzinről, a dízelről és a magyar olajvállalat a MOL- ról szóltak. Lesz-e üzemanyag, vagy nem lesz? Van sapka, vagy nincs sapka? Mára nincs sapka, de van üzemanyag. De vajon mi történt? És jó e, ha Magyarország olajellátása egy magán vállalattól függ? Erről és még sok minden másról beszélgettünk dr. Szanyi Tiborral az Igen Szolidaritás alelnökével?

Eszes Péter: Kapitány! Maga erőteljesen kritizálta az elmúlt hetekben a MOL -t és a kormányt is az üzemanyag ellátással kapcsolatban a HIT Rádióba egyenesen önt hívták be szakértőnek, aznap éjjel, amikor visszavonták az üzemanyag ársapkát. Röviden elmondá, hogy mi az álláspontja ez ügyben?

Szanyi Tibor: Alapvetően arról van szó, hogy léteznek uniós, továbbá magyar szabályok, amelyek az ellátásbiztonságról szólnak. Ez nem tréfa. Elő vannak írva kötelező tartalékok, és számos lehetséges helyzetre kellenek forgatókönyvek, amelyeknek az a vége, hogy a kutaknál zavartalan legyen az ellátás. Lehetnek háborúk, balesetek okán is kieshetnek szállítók, útvonalak stb. léteznek műszaki zavarok, tehát megannyi problémával szemben kell felkészültnek lennünk. Ehhez képest mit láttunk? Azt, hogy a két hazai főfelelős, tehát a kormány és jogrendbe illesztett stratégiai partnere a MOL most együttesen tették fel a kezüket, hogy hát megállt a tudományuk.

E.P: Értem. És mit kellene az Igen Szolidaritás szerint, hogy ez ne így legyen?

Sz. T.: Az ISZOMM elvi éllel mondja ki, hogy a közszolgáltatási, tehát a mindenkit alapvetően érintő ágazatokban igenis kell egy-egy erős állami szereplő, amely garantőrként védi a nemzet gazdasági érdekeit. Az olajpiacon az állam éppenséggel létrehozhatna egy új céget is, hiszen az állam köti a hosszú távú szerződéseket pl. az oroszokkal, de

sokkal kézenfekvőbb lenne azt a vállalatot államosítani, amelyben az állam jelenleg is résztulajdonos. Ez pedig a MOL.

E.P: Minden stratégiai vállalatot államosítanának?

Sz. T.:Lényegében igen. Az persze más kérdés, hogy mit minősítünk stratégiai vállalatnak? Üdítőitalgyártót, autógyártót, gumigyártót, akkumulátorgyártót biztos nem, holott ma ilyenekkel is létezik a kormánynak stratégiai megállapodása. Energetikai és élelmiszeripari, továbbá hadivállalatokat viszont nagyon is, illetve ha bizonyos területeken nincsenek szóba jöhető domináns szereplők, akkor azokat létre kell hozni zöldmezős beruházásként.

E.P.: Jegyzem meg, hogy amúgy a Fidesz is államosít. Itt van például a Vodafone ügye. Ehhez mit szól?

Sz. T.: Ez az, ami a fenti példákon túl is halál felesleges. Az persze más tészta, hogy a mobiltelefonia, a távközlés infrastrukturális hátterét az államnak kell ellenőriznie. Ezért vissza kell venni az Antenna Hungáriát is, amit az év elején kótyavetyélt el az állam egy NER-es cégnek.

De említhetjük a zavaros fenntartású helyzetben lévő hazai zebrákat is, Székely Sándor párttársam 4 éve küzd a hatóságokkal, természetesen a zebrákat is állami fennhatóság alá kellene vonni, mindet államosítani kellene, és akkor nem halnának meg ilyen sokan gyalogos átkelőhelyeken.

E.P.: Evezzünk egy picit más vizekre! Mi a helyzet az Európai Unióval? Mit kellene tenni ahhoz, hogy ne 27 veszekedő ország látszatát keltsük, hanem egy gazdaságilag erős, politikailag egységes, katonailag is potens, az állampolgáriai érdekeit megvédő Uniót lássunk magunk előtt?

Sz. T. Az EU alapításakor fel sem merült, vajon mi történjék, ha egy tagország kormánya meghülyül, avagy más nagyhatalmak szoknyája alól kibújva belülről kezdi bomlasztani a szövetséget? Azóta persze számos védelmi mechanizmus született, aminek eredményét épp most szenvedjük el, minthogy Orbánnak nem akarnak adni egy fityinget sem.

Az EU 1993-as, jogi értelemben vett megalakulásakor világos volt a szándék, hogy az addigi közösség túl kívánt lépni a pusztán szabadkereskedelmi együttműködésen, s ekkor lépett be “a minél több területen minél szorosabb egység”akarata. Aki tehát 1993 óta kéredzkedett be az EU-ba, az tudottan vállalta, hogy egy unióba helyezi a jövőjét, amelynek nincs felső korlátja, hogy tehát ennyi és ennyi elég, s nem kell több integráció.

Az élet persze temérdek új kihívást is hozott, s ezekre mind válaszolni kell. Brexit, Covid, Ukrajna … stb. A régi szerkezet egyre inkább döcög. Sőt, elkerülhetetlen a bővülés is, tehát az EU-nak ki kell terjednie a teljes Balkánra, valamint Kelt felé is vannak életszerű ígérvények. Ez egy borzasztó nehéz feladat, hiszen olyanokat nem lehet felvenni, akik nem tudják, vagy nem akarják elfogadni az eddig kialakított európai jogrendet. Ahhoz azonban, hogy egy akár 35 tagú EU működőképes maradjon, bizony reformok is kellenek. Ráadásul egy déli és keleti irányba kibővülő EU, amely bő 50 millió polgárral gyarapodna, s lakossága ismét meghaladná az 500 milliós szintet, az nem engedheti meg magának, hogy egy nála kisebb, 350 milliós ország basáskodjon felette, akkor sem, ha történetesen USA-nak hívják az illetőt. Ugyanígy, a multik befolyásából is vissza kell venni, minthogy ezek többsége szintén amerikai hátterű.

E.P: Tehát az EU -t meg kell reformálni és vissza kell szorítani a multi cégeket, meg az USA -t! Ez elég komoly vállalásnak tűnik. Van ennek értelme? Át lehet ezt ütni az Unión?

Sz. T.: Minden úgy kezdődik, hogy szóba hozzuk. Jelenleg igen kevesen vagyunk ezzel, ami nem csoda, hiszen a többség kissé belekényelmesedett a meglévő keretekbe. Nem csak az emberek, a cégek, de a kormányok is. Érzik persze, hogy valamit azért mégis tenni kéne, de kevés bátorság látszik. Az ISZOMM mindhárom területen világos álláspontot alakított ki. A cégek Európája helyett szociális Európáról beszél.

A multikat legalább annyira meg akarja adóztatni, mint az EU a saját cégeit, polgárait. Az pedig tarthatatlan, hogy miközben az EU évtizedek óta sokat ügyködött pl. az iráni krokodil féken tartásán, addig teljesen védtelenül hagyta magát az orosz medvével szemben, és szinte mindent az USA-ra bízott.

Ki kellene mondanunk, hogy az USA-nak semmi keresnivalója nincs sem Európában, sem pedig a Fekete-tenger környékén, mert ez mind a mi védelmi övezetünk. Az EU érdekei egyelőre a homályba vesznek, tehát sokkal nagyobb külpolitikai mozgásteret kellene kiépítsünk! Nem gondolom, hogy ez az EU népeinek ellenére volna.

  A Szócikk a dolgozók, a dolgozni akarók, illetve az életüket már kidolgozók szava. Újságot lehet szerelemből is írni, de amíg a pofánk egyre nagyobb, a zsemlénk egyre kisebb! Kérjük, hogy támogasd a SZÓCIKK működését az alábbi számlaszámon:

MagNet Bank: 16200106-11517878 IBAN: HU88 1620 0106 1151 7878 0000 0000

Posztjaink kommentálhatók a Facebookon, várunk Facebook-csoportunkba is. Ám te is írhatsz, te is szólhatsz képpel és hanggal, amit viszont mi olvasunk, hallunk, nézünk, sőt, akár közreadunk. Leveled várjuk az info@szocikk.hu címen.

Kapcsolódó tartalmak

Hazai

Parlament a szarban

Számtalan politikai elemző gyakorta szórakoztatja olvasóit, hallgatóit, nézőit, miszerint az Európai Parlament egy magas habzású, de gyenge hatékonyságú intézmény, s gyakorlatilag semekkora befolyással nem rendelkezik