Addig azonban más gondja is akadhat az orosz elnöknek, hiszen az állami hadsereg mellett bizonyos értelemben jobban teljesít egy papíron nem is létező másik hadsereg, amit ugyancsak az orosz állam fizet. Márpedig az sohasem szokott jót jelenteni, ha egy diktátornak két hadserege van, mert ezek rivalizálása könnyen a legfőbb hadúr fejébe kerülhet. Például úgy, hogy valamelyiknek megnő az étvágya, s a másik leváltását csak úgy érheti el, hogy ő maga ül a trónra.
Sok év várakozás után végre adódott valami, amiben egyetérthetünk a magyar miniszterelnökkel, még akkor is, ha történetesen ismét hazudott.
Amikor az úgynevezett szakértők látták, hogy az idei télre jövendölt Armageddon nem jött be, akkor áttolták a következőre, hogy az lesz majd az igazi világvége.
Még Szenteste előtt arról értekeztünk, hogy az EU továbbra sem kéri számon azt Orbánékon, amennyit a magyar néptől elloptak. Az írás egyik fő megállapítása az volt, amíg a magyar lakosság önfeledten adakozik az Orbán-galeri javára, addig miért is tennénk szóvá, ha az EU is gurít néhány eurót ugyanazoknak?
Ami nekünk, a magyar népnek halmozott veszteség, az Orbánéknak halmozott zsákmány. A rezsim egyik zsebét mi tömjük, a másikat pedig az EU. Igazán cinikusan mondva, ha az orbáni infláció révén az idén mi odadobtuk a kormánynak a keresményünk, a jövedelmük és a vagyonunk egytizedét, miért vonnánk felelősségre az EU-t ennek töredékéért?
Orbán Viktor a minap írt alá egy olyan többoldalú megállapodást, amely Azerbajdzsánból hivatott “zöld” áramot produkálni Magyarországra a Fekete-tengeren át. Izgalmas sajátosság, hogy a tervezett útvonalat – többek között – Oroszország, Ukrajna és Törökország felügyeli. Csak valaki más el ne vágja!
A magyar kormányfő szerint a világ leghosszabb tengeri alatti vezetéke lesz ez, ami az “ésszerű távolságon”, azaz háromezer kilométeren belüli Azerbajdzsánból hozná Magyarországra a “zöld” elektromos energiát.
Csak a kőgúla és a betontorony áll. Minden más bizonyíthatatlan jelenség.
Most ne bolygassuk, mi is az az ellenséges felvásárlás, de akkor az volt a lényeg, hogy az osztrák OMV szeretett volna többségbe kerülni a MOL-ban, ami nyilvánvalóan azt is jelenthette volna, hogy pl. 50+ százalékos többségével akár a vezérkart is lecserélhetné.
Pénteken Orbán Viktor úgy fogalmazott erről az egészről, hogy most ugrik a majom a vízbe. Igaza van. Az ő várakozása persze az, hogy az EU majd jól ráfarag, mindenki másé pedig az, hogy Putyinék szépen és halkan becsicskulnak, és kénytelen-kelletlen igazodnak a realitásokhoz.
