Tíz kérdés, és tíz válasz tíz percben Székely Sándorral, a Szolidaritás Mozgalom elnökével 1. Miért van szükség szocializmusra a kapitalizmus helyett? Ez nem csak nosztalgia a múlt iránt? Nem nosztalgia, hanem józan ész. A kapitalizmus mostanra olyan, mint egy kapzsi főbérlő: sokat ígért, de csak kihúzta a konnektort, amikor fűteni kellett volna. A dolgozók hátán araszol a gazdaság, miközben a profit kivándorol offshore számlákra. A szocializmus nálunk nem vörös zászlókat és egyenruhákat jelent, hanem működő oktatást, elérhető lakhatást, méltányos fizetést és olyan egészségügyet, ahol nem a túlélés a cél, hanem a gyógyulás. 2. Ezer eurós nettó minimálbér? Nem túl meredek ez? Miből lenne erre pénz? Meredek? Inkább az a meredek, hogy 2025-ben egy tál meggyes rétes többe kerül, mint egy óra nettó minimálbér. Ezer euró nem luxus, hanem az alsó határ, aminél kevesebbért nem lehet méltósággal élni. A pénz ott van – csak most épp máshol landol. A multikat meg lehet adóztatni rendesen, és a magyar állam is visszaszerezhetne egy csomó közpénzt, ha nem öntené betonba és baráti alapítványokba. 3. A zebra nagyon megy most a médiában, ami önöknél egy figyelemfelkeltő kifejezés. De tényleg ennyi balesetet okoz egy rosszul felfestett zebra? Igen. Egy gyalogátkelő nem dísz, hanem életvédelmi eszköz. Ha este nem látod, reggel sem biztos, hogy látod. A “zebraminimum” lényege, hogy mindenhol legyen világítás, felfestés, és ott, ahol kell, lámpa vagy forgalomlassító. Ez nem NASA-technológia, csak odafigyelés – és életmentés. Mi sajnos látjuk a statisztikákat, és az emberekre figyelünk. 4. Az albérletárak tényleg elszálltak. De mit jelent az, hogy „az állam kezelje a ki nem adott lakásokat”? Ez nem lakáselkobzás? Nem, nem akarunk senki ajtajára államosító piros matricát ragasztani. Csak annyit mondunk: ha nem laknak egy ingatlanban, ott áll üresen, vagy éppen nem lakásként használják, pl, ügyvédi iroda, masszázsszalon, delaertanya, az legyen inkább lakóingatlan megfizethető bérlakásként – állami közvetítéssel, rendes bérleti díjjal, szerződéssel. Ez win-win: a tulaj kap pénzt, az állam biztosít lakhatást, a fiatal nem költözik vissza anyuhoz harmincévesen mert döntenie kell lakás vagy étkezés között. Lakóingatlanban lakni lehessen és kész. Véget kell vetni a befektetésnek hazudott lakásspekulációnak. 5. A fővárosi vezetést is kritizálják. Mi a baj velük, és mit csinálnának másképp? A fővárosi politika most olyan, mint egy rozoga villamos: rángat, nyikorog, néha megáll a semmi közepén. A pártok ide-oda huzigálják, de a megállók – lakhatás, közlekedés, tiszta levegő – kimaradnak. Mi nem pártlogót akarunk plakátolni a házfalakra, hanem liftet az öregnek, zebrákat a gyereknek és elérhető