Már 25 szakmai civil szervezet tiltakozott a botrányos Fideszes javaslat ellen, ami az önkormányzati bérlakások kiárusításának ad teret, és így több ezer igazán rászoruló kerülhet az utcára. A Budapesti Módszertani Szociális Központ és Intézményei (BMSZKI) munkatársait Tatár Babettet és Breitner Pétert kérdeztük.

SZÓCIKK: Hogyan foglalnák össze egy mondatban a véleményüket a törvénytervezetről, ami már  a beterjesztés óta a Parlament Gazdasági bizottságán is átment?

Tatár Babett: A törvénytervezet a jelenlegi formájában rendkívül káros és hátrányosan érinti a lakhatási szegénységben élőket, hajléktalan ügyfeleinket, az alacsony jövedelmű háztartásokat, amik közé sorolhatók a szociális területen dolgozók, így kollégáink zöme is.

„Hosszú távú negatív hatásai is visszafordíthatatlannak tűnnek az egyre mélyülő lakhatási válságban.”

(az interjú rögzítése óta  eltelt napokban már valamelyest puhult a törvénytervezet, a szerk.)

SZÓCIKK: Hallott valamilyen előzetes egyeztetésről a kormány részéről?

Breitner Péter: Minket biztosan nem keresett senki ilyen irányú tervezettel.

SZÓCIKK: A BMSZKI elsősorban hajléktalanokkal foglalkozik, ez a törvénytervezet mennyiben befolyásolja,  hajléktalanok lehetőségeit lakásügyben?

Tatár Babett: Hajléktalan ügyfeleinknek jelenleg is körülbelül annyi esélyük van önkormányzati bérlakáshoz jutni, mint tevének átjutni a tű fokán. Éveken keresztül nulla volt azon hajléktalan emberek száma, akik önkormányzati bérleményhez jutottak abból a 2500 – 3000 rászorulóból, akiket naponta ellátunk. Ebben jelentős változást hozott a 2020-as év, amikor a Fővárosi Önkormányzat, a pandémia hatására 71 darab önkormányzati bérlakást ajánlott fel ügyfeleink számára, a szállások zsúfoltságának csökkentése és a rizikócsoportba tartozók védelme céljából. Nagyságrendileg 100 hajléktalan embert tudtunk lakásokba költöztetni így, akik épp a napokban váltak „rendes” önkormányzati bérlőkké. Rajtuk kívül még néhány ügyfelünk szintén nyert fővárosi önkormányzati bérlakáspályázaton a tél során. Ezek olyan nagyságrendű kijutási lehetőséget jelentenek, amikre talán még nem is volt eddig hazai példa a hajléktalanellátás területén. Ha az önkormányzatok lakásállománya csökken, ezek a lehetőségek nyilván tovább fognak szűkülni.

SZÓCIKK: Milyen hatása lehet ezeknek a folyamatoknak a hajléktalanságra nézve?

Breitner Péter: Az áron aluli privatizáció nagy valószínűséggel oda vezetne, hogy a jelenleg önkormányzati lakásban élő emberek komoly hányada utcára kerülne.

„Ezek a folyamatok ugyanis törvényszerűen életre hívnának, illetve újra megerősítenének olyan bűnözői köröket (korábbi elnevezésük szerint „lakásmaffia”), amelyek ezeknek az egyébként teljesen fizetés- és hitelképtelen embereknek, akik másképpen, még ennyire nyomott áron sem lennének képesek megvásárolni ezeket a lakásokat, „kölcsönt” és egy csekély pluszpénzt nyújtanának a lakás tulajdonjogáért cserébe. Sajnos régi bevált receptről van szó, amelynek nemnehéz kiszámítani az eredményét.”

SZÓCIKK: Ha vissza tudnák vonatni a törvényt, milyen javaslatuk lenne, a jövőben hogyan foglalkozzon az üggyel a kormány?

Tatár Babett: Egyetértünk a több szakmai szervezet által megfogalmazottakkal, miszerint:

„Az önkormányzati bérlakásszektor megszüntetése szociális válsággal fenyeget. A megfizethető bérlakásokat nem megszüntetni, hanem bővíteni kell, hiszen a lakhatási válságot, hasonlóan más európai országokhoz, a közösségi lakásszektor bővítése enyhítheti. Érthetetlen, hogy miközben a Magyar Nemzeti Felzárkózási Stratégia tervezete is kiemeli a lakásszektor bővítésének fontosságát, a törvénymódosítás épp ez ellen kíván hatni.”

Szükség van arra, hogy az állam végre olyan átfogó lakáspolitikai koncepciót dolgozzon ki (és ennek hiánya nem csak a jelenlegi kormány adóssága), ami minden társadalmi csoport lakhatási helyzetére megoldást képes nyújtani.
Szükség van többek között a következőkre:

• a magánbérleti piac szabályozásának reformjára, annak érdekében, hogy mind a bérlők, mind a tulajdonosok számára biztonságosabb, jogi garanciákkal megtámogatott legyen a magánbérlet
• bérlakásépítésre, felújításra, a közösségi lakásszektor lakásállományának fejlesztésére – ezekhez olyan állami ösztönzőkre, támogatásokra, amik mind az önkormányzatokat, és akár piaci szereplőket is érdekeltté teszi ebben
• normatív, bárki számára elérhető lakhatási támogatásra azok számára, akik segítséggel bent tarthatók a meglévő lakhatásukban, annak érdekében, hogy ne kerüljenek hajléktalan élethelyzetbe
• az átmeneti és tartós bentlakásos intézmények reformjára: befogadó, rugalmas, megfelelő, jó minőségű infrastrukturális és humánerőforrást biztosító, kisebb létszámú intézményekre azok számára, akik egészségügyi állapotuk, szociális helyzetük vagy életkoruk miatt átmenetileg vagy tartósan nem képesek önállóan lakni.

SZÓCIKK: Az önkormányzati lakások 80%-a felújítást igényel, ezek miért vannak ilyen állapotban?

Tatár Babett: Az önkormányzatok ingatlangazdálkodása nem tartozik intézményünk hatáskörébe, feltehetően az önkormányzatok szűkös forrásai, lehetőségei erre a területre is hatással vannak, de az egyes települések, kerületi önkormányzatok között nagy különbségek vannak ebben a tekintetben is. Vannak olyan kerületek, pl. a XIII. kerület, ahol jelentős forrásokat fektettek az elmúlt években abba, hogy jó minőségű, önkormányzati bérlakások is épüljenek. A törvénytervezet ezeket a beruházási szándékokat is visszafoghatja.

SZÓCIKK: Jelen helyzetben csak a tehetősebbek tudják a lakásokat megvenni. Ki lehet jelenteni, hogy ez az új törvény a gazdagok további gazdagodását szolgálja?

Breitner Péter: Azt biztosan ki tudjuk jelenteni, hogy a legszegényebbek lakhatáshoz jutását nem segíti, sőt. Jelenleg is nagyon korlátozottan van lehetőségük például a mi hajléktalan ügyfeleinknek bérlakáshoz jutniuk, de említhetnénk a fiatalokat vagy az alacsony jövedelemmel rendelkező szociális vagy egészségügyi ágazati dolgozókat is.

„A szállásainkon van pedagógus és egészségügyi szakápoló is, és saját kollégáink számára is kell szolgálati férőhelyeket fenntartanunk.”

Tatár Babett: A törvénytervezet indoklásában szerepel, hogy az új szabályok megteremtik annak lehetőségét, hogy azok is saját tulajdonú lakáshoz jussanak, akiknek egyébként erre nem lenne lehetőségük, tekintettel az utóbbi években bekövetkezett rendkívüli áremelkedésre. Ez egy szűk réteg számára valóban tulajdonhoz jutást jelent, azonban a szakértők itthon és Európában is egyetértenek abban, hogy a bérlakásszektor erősítése, a rendelkezésre álló bérlakások számának növelése, a bérlésekre vonatkozó jogszabályi háttér kiszámíthatóvá és minden fél számára biztonságossá tétele jelenthet megoldást azon széles társadalami csoportok számára, akik számára a biztonságos otthon lehetősége jelenleg nem biztosított.

Breitner Péter: Magyarországon jelenleg 2-3 millió ember érintett lakhatási szegénységben (lásd: Habitat éves jelentések a lakhatási szegénységről). Számukra eddig semmilyen lakáspolitikai intézkedés nem nyújtott segítséget. A szociális bérlakások száma jelenleg is rendkívül alacsony.

„Ez a javaslat egészen biztosan nem szolgálja az ő érdekeiket és félő, hogy olyan visszaélésekre nyitja meg a lehetőséget, ami a kiszolgáltatottak, jelenleg még lakásban élő nyomorgók egy részét még nehezebb helyzetbe sodorja.”

SZÓCIKK: A törvény elfogadása azt is jelentheti, hogy akik most önkormányzati lakásra várnak, azok felejtsék el ezt a jövőben?

Tatár Babett: Mivel az önkormányzati lakások száma biztosan csökken a javaslat hatására, így a várólisták nyilván hosszabbak lesznek.

SZÓCIKK: Ez mennyire budapesti probléma? Vidéken is sokan érintettek a lakhatási válságban?

Breitner Péter: A lakhatási válság egyáltalán nem budapesti probléma, ahogy a hajléktalanság sem. Egy nemzetközi viszonylatban is egyedülálló kutatássorozat keretében 1999 óta minden évben point-in time módszerrel felvett kérdőíves felmérés készül a magyarországi hajléktalan-ellátó rendszert igénybe vevő emberekkel.

Mivel a kutatásnak nem célja a hajléktalan emberek összeírása, az abból nyert adatokból nem lehet következtetéseket levonni az ebben az élethelyzetben érintettek teljes számára, azonban az eredményeknek köszönhetően immár 20 évre visszamenőleg képesek vagyunk képet alkotni a magyarországi hajléktalan ellátó rendszert használó emberek társadalmi összetételéről, jellemzőiről és problémáiról.

Tatár Babett: A 2020. február 3-án elvégzett kutatás 7604 éjjeli menedékhelyet használó, átmeneti szállón élő, valamint utcai gondozást igénybe vevő ember ért el. A válaszadók élethelyzet szerinti megoszlását az alábbi táblázat mutatja:

A kérdőívet természetesen nem minden a szolgáltatásokat igénybe vevő ember töltötte ki. A kutatásért felelős munkacsoport becslése szerint a szállók forgalmi adatai alapján 2020. év elején egy időpillanatban legalább 15 000 ember élt fedél nélkül, vagy hajléktalan-ellátó intézményben.

Ebben a számban például nincsenek benne a biztonságos otthon nélkül élő családok. A magyar hajléktalanellátó rendszer keretében működő szállást nyújtó intézmények ugyanis csak nagykorúságot elérő személyek számára nyújthatnak szolgáltatásokat. A lakástalan élethelyzetű családok, anyák és gyermekeik együttes elhelyezésére ezekben az intézményekben nincsen jogszabályi lehetőség. A családok lakhatási problémáinak átmeneti megoldására létrehozott családok átmeneti otthonai a gyermekvédelmi alapellátások közé tartoznak, és a szociális ellátórendszer nem sorolja az otthon nélkül élő családokat a hajléktalan élethelyzetben lévők közé. A családok átmeneti otthonában 2020-ban a rendelkezésre álló férőhelyek száma 4229 (a Szociális Ágazati Portál adatai alapján). Ezekbe az intézményekbe jellemzően várólistáról kerülhetnek be a családok, ezért feltételezni lehet a teljes kihasználtságot, így a férőhelyek alapján elég pontosan meg lehet becsülni az érintettek számát.

Breitner Péter: A Habitat for Humanity Magyarország civil szervezet, számos hivatalos statisztikai adatot felhasználva minden évben elkészít egy jelentést a magyarországi lakhatási szegénységről.

A 2020-as jelentésük szerint óvatos becslés alapján is azt lehet mondani, hogy a magyar háztartások nagyjából 20%-át tehetik ki azok, amelyek valamilyen módon túl vannak terhelve lakhatási költségekkel.

• 90 napon túli késedelemben vannak lakáshitellel: 102.000 adós
• személyi kölcsönnel 90 napon túli késedelemben vannak: 71.000 adós
• közüzemi díjjal 60 napon túli hátralékban vannak: 420.000 háztartás

„Az elmúlt években átlagosan 3000-3600 embert lakoltattak ki évente, nagyrészt árverés következtében. 2016-ban 3474, 2017-ben 3667, 2018-ban 3212, míg 2019-ben 3117 kilakoltatás történt országosan. A kilakoltatások sokszor kis tételű (ötmillió forint alatti) adósságok miatt történnek, és jellemző, hogy egy-egy adósnak több különböző típusú tartozása van.”

Gyakori (az esetek 60%-a), hogy az ingatlan értéke nem fedezi a tartozás teljes összegét.
Szintén magas – bár javuló tendenciát mutat – azon embereknek a száma, akik alkalmatlan lakhatási körülmények között élnek. A KHS évenként közzétett adataiból az derül ki, hogy a fizikai lakáskörülmények folyamatos javulást mutatnak és kevesebben élnek ma Magyarországon a fizikai dimenzió mentén értelmezhető lakás szegénységben. 2016-ban az egyszobás, komfort nélküli illetve félkomfortos lakásokban és szükséglakásokban élők száma 174 000 fő volt, emellett 25-28 ezer ember élt nem lakásban hanem „egyéb lakott egységben”. (Győri Péter: Idősorok a hazai hajléktalanságról in Társadalmi Riport 2020. 336.o)

SZÓCIKK: Egy statisztika szerint 116 ezer bérlakás van, ebből 50 ezer üresen áll. Látnak-e esélyt arra, hogy a törvénytervezet ellenére mégis beköltözhetnének üres lakásokba a rászorulók?

Breitner Péter: Számos hazai és európai modell van a rossz állapotú bérlakások hasznosítására. Ilyen itthon pl. az utcáról Lakásba Egyesület sok éve zajló programja, amiben kerületi önkormányzatokkal együttműködve rossz állapotú, bérlakásként jelenleg nem hasznosítható ingatlant újítanak fel civil önkéntesek és hajléktalan emberek bevonásával, azzal a céllal, hogy a felújításban résztvevő otthon nélküli költözhessen be azután a lakásba és válhasson önkormányzati bérlővé.

Nagyobb szabású program például a Magyar Máltai Szeretetszolgálat és Veszprém város együttműködése, amit „Pokoli toronyként” szoktak emlegetni, itt egy 10 emeletes panelházban, amiben eladhatatlan, nagyon rossz állapotú lakásokban, rossz anyagi és szociális körülmények között élő emberek kaptak lehetőséget. De ilyen a mi elsőként lakhatás programunk is, amiben a Fővárosi önkormányzat 25 rossz állapotú lakást újított fel, uniós pályázati forrásból, hogy abban elsősorban utcán élő hajléktalan emberek kapjanak lehetőséget az újrakezdésre. A program sikeres, részben ez teremtette meg az alapjait a már említett 71 lakásos programnak.

„Kizárólag akarat – állami és önkormányzati – és az ennek nyomán erre fordított anyagi forrás kérdése ez, hiszen jól dokumentált, szakmailag megalapozott, kidolgozott módszertannal rendelkező programok vannak erre.”

Fotó: MTI

Frissítés: Az interjú elkészülte óta a törvénytervezet beterjesztője elmondta, hogy a korábbi általános érvényű vásárlási lehetőség csak a világörökségi területekre szűkül. Ez Budapesten főképp az I. kerület Várnegyed részét érinti, ahol a képviselő szerint mintegy 1100 ilyen lakás van, itt kötelező lesz az értékesítés kedvezményes áron. Minden más ingatlannál azonban mérlegelhet a tulajdonos, és csupán egy opció az eladás.