Ha így folytatjuk, Magyarországon hamarosan nem az fog eldőlni, hogy ki milyen országot akar építeni, hanem az, hogy ki tud több embert beterelni egy térre vagy egy sportcsarnokba. És ha ez a politika, akkor az országnak nem kormánya és nem ellenzéke van – hanem két rivális rendezvényszervezője.
Csakhogy ehhez el kellett volna engedni az „örök-SZDSZ”-t. Azt a szellemi roncsot, amely három évtizede élősködik minden ellenzéki formáción, és amely minden politikai kérdést azonnal morális inkvizícióvá silányít. Az O1G nem lázadás, hanem ennek a gondolkodásmódnak a végstádiuma. Aki nem csatlakozik, az „fideszes”, „áruló”, „megalkuvó”. Így nem választást lehet nyerni, csak belterjes tapsversenyeket.
A húsz év agóniának minden látszat dacára mégsem az MSZP a főszereplője, hanem a lista élén sajnos a magyar nép áll. Azt pedig a történelem fogja eldönteni, mi a károsabb Magyarországnak: a Fidesz, vagy az ellenzéke?
Úgy tűnik, ma már az sem ver különösebb politikai hullámokat, hogy a liberális ellenzék egykori miniszterelnök-jelöltje egy podcast-beszélgetésben bátran felfedte kampányának anyagi hátterét, éspedig lazán jó pár száz millió, amerikai eredetű forintot emlegetve.
Kezd megkopni a mindig mosolygó, bájos, semmiért felelősséget nem vállaló politikus képe és felsejlik az igazi arcél. Ami bizony nem is olyan szimpatikus.
A jelek szerint azonban azzal nem számolnak, hogy mi történik az ellentmondásos embargópolitika kudarca estén? Ha Putyin éveken át képes lesz Ukrajnát katonai terror alatt tartani, netán valamelyest beleharapni a NATO testébe is?
Fekete-Győr András négy éve szárnyal. A nyitólapja a budapesti olimpia 2017-es furdácsolása volt, ami fantasztikusan jól jött a Fidesznek.
