Szakmázás helyett rögtönítélő bíróságot ajánl az Orbán-klón

Bankski Momentum politika vélemény

NOTE FOR THE FILE,  azaz jegyzet a dossziéba.

Ez a jegyzet nem született volna meg, ha a 24.hu egy Fekete-Győr interjújának kérdései során nem jelenik meg ez a mondatrész, konkrétan Gyurcsány és Szanyi eltakarításáról szólva: “Bocsánat, de ők nem érdemelnek mást.”

Indítsunk egy kicsit messzebbről!

Nos, a Momentum dossziéját Haris Éva nyitotta, aki egykoron az MSZP-ben élpolitizált, majd a Fidesznek köszönhető anyagi bázison felépített közéleti ‘keltetőjében’ bújtatta ki a tojásokból Fekete-Győr Andrást és első csapatát. (Erről az állításról Haris kezdeményezésére korábban egy bírósági per is folyt, amely – pechjére – jóváhagyta a fenti vélelmezést.)

Fekete-Győr András négy éve szárnyal. A nyitólapja a budapesti olimpia 2017-es furdácsolása volt, ami fantasztikusan jól jött a Fidesznek. A sportdiplomácia akkori előzetes üzenetei szerint a magyar fővárosnak ugyanis esélye sem volt Párizszsal, vagy akár Los Angelesszel szemben, amelyek ráadásul megegyeztek, hogy a franciák 2024-ben, az amerikaiak pedig 2028-ban lesznek a rendezők. Mivel a döntés 2017. szeptemberére volt kitűzve, sietni kellett. Diplomáciai vereség, vagy…? Nos, a Fidesz aktivált egy szervezetet, amelyik pedig lehetőséget látott ebben a strómankodásban. Ez volt a Momentum indító akciója, mondhatnánk genezise.

Ahogy az a Fidesz háttérmunkásainál lenni szokott, a szükséges aláírások nehezen gyűltek, aztán az utolsó egy-két napban megjött a csoda, s önkéntes csoportok szakmányban szállították a kitöltött aláíróíveket. Orbán széttárta a kezét, s demokratikusan megállapította, hogy a budapestiek nem akarnak olimpiát. Se olimpia, se arcvesztés a Fidesznél, címlapok a Momentumnál. Win-Win.

Fekete-Győr aztán ontotta a gorombábbnál gorombább mondatokat a múlt embereiről, generációiról, akiktől igazából azt várta és részben talán ma is várja, hogy saját hatáskörükben takarodjanak el.

Ostoba politikusoknál megesik az ilyesmi. Demokratikus érzelmű közszereplők inkább leváltani szokták egymást a nép akaratának megfelelően, s eszükbe se jut olyasmit kérni a másiktól, hogy húzzon el a fenébe. Hasonló türelmetlenséget például Rákosi Mátyás tanúsított mifelénk, avagy épp a napokban Vlagyimir Putyin kicsit odébb, ám ez utóbbi uraknak eszközeik is voltak az eltakarításokhoz, tehát nekik sem a kérlelés volt a nagy ötletük.

A magát demokratikusnak valló magyar ellenzék is ilyesféleképp gondolkodik. Milyen ígéretes is a győzelem, ha néhány rajtuk kívüli versenyző simán félreáll, mint ‘kutyák’, ‘iszommosok’ stb. Megjegyzendő, a mai kormányzat mögötti tartós politikai egység annak köszönhető, hogy Orbán pár év leforgása alatt integrálta a magyar jobboldal mérsékeltebb erőit. A magát demokratikusnak valló ellenzék azonban félreérthetetlenül azt üzeni a kisebb pártoknak, civil mozgalmaknak stb., hogy félre, mindenki más takarodjon az útból, mert nekik kell a hely!

Fekete-Győr viszont már a ‘hatosfogat’ győzelme utáni helyzetről álmodozik. Felcsúti perről, kifüstölendő legfőbb ügyészről és hasonlókró.

Az áthallások okán érdemes megemlíteni, hogy a Nürnbergi Per előzményeként az angolszász erők a statáriális főbelövéseket preferálták, ám határozott szovjet követelésre mégis a bírósági per mellett döntöttek. Igaz, külön erre az alkalomra alkotott jogrend alapján, amely nem volt túlzottan cizellált, bár később annak pontosabb kidolgozást az ENSZ megtette, ráadásul máig érvényes módon. Van azonban a múlt és a jelen összehasonlításában egy ordító különbség: a náci bűnösöket háborúban, élet-halál harc során fogták el.

Az hagyján, hogy Fekete-Győr még egy ártatlan sport-kihívást sem fogadott el, sokkal inkább egy focimeccsre szóló VIP-ingyenjegyet a NER bankárától, Csányi Sándortól. Egyébiránt pedig konkrét vádakat sem fogalmazott meg az ellenféllel szemben, ámde puszta erővel akarja eltakarítani Polt Pétert. A korrupciós retorikát mégis felettébb használja a saját táborán belül, például a zuglói Tóth Csabával kapcsolatban, jóllehet a korrupció satujába egyelőre csak pártbéli liblingje, Cseh Katalin került, ráadásul igazi feljelentések révén, aki addig ontotta az EU-pénzek ellopásának vádját a Fideszre, mígnem az pont ilyesmin csípte nyakon az illető hölgyet.

Egy szó, mint száz, a statáriális bíráskodás legfeljebb fegyverek árnyékában szokott működni. Fekete-Győr azonban a legkevésbe sem fegyveres felkelésre készül, hanem a választópolgárok bizalmára ácsingózik. A jelek szerint hangyányi győzelmet lát maga előtt, ami azért aligha nevezhető forradalmi helyzetnek, jóllehet a fideszes fülkeforradalom is csak annyira volt elég, hogy a beígért elszámoltatások – a magyar politikai hagyományoknak megfelelően – elmaradjanak.

Ennél is érdekesebb politikai innováció, hogy Fekete Győr a másik liblingjét, az egyébiránt állatorvos Hadházy Ákost kívánja az eltakarítandó Polt Péter székében látni. Indoklása szerint a szakmázás egy elavult gyakorlat, hiszen a legfőbb ügyész az egy politikai szerepkör, s oda csak egy igazságos valaki kell, mert mögötte úgyis szakemberek lesznek. Ilyesmit szintén láttunk már, amikor az államosított gyárak, illetve az állami intézmények vezetésébe ‘demokratikusan’ kijelölt munkás-paraszt kádereket raktak. Emlékeztetőül rögzítsük: ezeknek a kádereknek az volt a dolguk, hogy a szakmai javaslatok mentén, vagy azok dacára hasból döntsenek. Egyébként régi tapasztalat, hogy ha a jog helyett a szubjektív igazságot alkalmazzuk, akkor a jogállam helyébe az anarchia lép.

Sajátos ellentmondás, hogy az immár négy éve politizáló Fekete-Győr épp a minap adott egy katasztrofális interjút, ráadásul az internetes média egyik legnagyobb trolljának, a Partizánt működtető Gyulyás Mártonnak. Nos, az igazság minden bizonnyal Fekete-Győrnél lehetett, de a szakértelem egy csöppet sem sejlett fel, hiszen – vesztére – még egy ún. szakember sem állt a háta mögött, aki esetleg előre kitárgyalta volna az interjú elő- és utóéletének szabályrendszerét, illetve azt betartatta volna.

Talán a szakértelem ilyen szintű megvetése vezethette Fekete-Győrt, amikor is a minap a volt debreceni rektort kiüttette az előválasztási versenyből egy ifjú pizzafutár javára. Ez utóbbi meccs azonban még nincs lezárva. A helyi vélekedések szerint Fábián professzor simán két vállra fektette volna a legendás ‘döbrögit’, a fideszes Kósa Lajost, aki viszont a kialakult helyzetben már most röhögcsélhet, hogy a választás estéjén majd milyen ünnepi pizzát rendeljen.

Durr-bele-bukás. Ez a Momentum effektív társadalmi ajánlata, elnöki szinten előadva.

A jelen jegyzet gyöngyszemeként rögzítsük, hogy Fekete-Győrnek még valószínűleg bíbelődnie kell pár ellentmondással is. Ilyen például az, hogy a náci bűnösök elítélését akarja modern viszonyok közt viszontlátni, ám egyik legfőbb szövetségese, a Jobbik tele van nácikkal. Ez egyébként rossz hír Karácsony Gergelynek is, aki azt hitte, hogy a nácik már elmentek a Jobbikból, annak négy részre szakadása idején. Kevés mentség, hogy a fentebb hivatkozott 24.hu interjúban még a jobbikos Jakab Pétertől is kevésbé viszolyog, mint az MSZP-s Tóth Csabától, ám roppant megszerette a hozzá hasonlóan liberális és anarchista Gyurcsány Ferencet. Tán még az se segítene rajta, ha Szanyi Tibort akarná meghívni a Momentum kedvenc italára, nevezetesen egy kevertre.

– bankski –

Fotó: MTI

  A Szócikk a dolgozók, a dolgozni akarók, illetve az életüket már kidolgozók szava. Posztjaink kommentálhatók a Facebookon, várunk Facebook-csoportunkban és a Twitteren is. Ám te is írhatsz, te is szólhatsz képpel és hanggal, amit viszont mi olvasunk, hallunk, nézünk, sőt, akár közreadunk. Leveled várjuk az info@szocikk.hu címen.

Kapcsolódó tartalmak

Vélemény

A zöld verseny

Az Igen Szolidaritás Magyarországért Mozgalom eredetileg szívesen vett volna részt egy olyan “előválasztási” versenyben, amely politikai víziók, programok alapján zajlott volna, ám a többi párt