A személy elment, nyugodjék békében! A Wittner Mária jelenség azonban itt maradt velünk, amelynek a lényege az erős kétség. Sorsa alighanem a korai egyszerűség és a késői sztárság kereteibe helyezkedik. Ő pedig elfogadta az utólag rá osztott szerepet, sőt, bele is élte magát. Egy búcsúztató nem hivatott a részletezésre. Legyen elég annyi, hogy Wittner Mária 1956-os ténykedése erősen vitatott. Annyi tűnik biztosnak, hogy a barikád felkelői oldalán jelen volt a harcok egy részén, ám ennek minőségét szélsőségesen említi a fáma és a történészi szakma egyaránt. A megélhetési nőtől a rettenthetetlen harcosig húzódik az ív. Akárhol is van az igazság, az egészen biztosan kijelenthető, hogy az 56-os eseményekben való ottléte és a későbbi hivatalos legendák nem érnek össze. Volt, ami volt, az emlékezet pedig erős szórásban van. Wittner Mária azonban nem az egyetlen figura, akit a jelenkor hivatásos tollnokai ide-oda huzigálnak az újságok, vagy akár történelemírás lapjain. Megesik ez nagyobb, vagy kisebb jelentőségű “hősökkel” is. Esetében viszont mostantól már csak róla lehet szólni, ha lesz ilyen kurzus-igény. Ő maga elvitte azt a részt, amit csak ő tudhatott. bankski –