Baross Gábort újra leköpték, ezúttal Magyar Péter
Van valami durván bicskanyitogató abban, amikor egy új kormány ugyanazzal a politikai recepttel próbál sikert aratni, amelyet korábban évekig bírált.
Van valami durván bicskanyitogató abban, amikor egy új kormány ugyanazzal a politikai recepttel próbál sikert aratni, amelyet korábban évekig bírált.
Tényleg a mindent lehányó, az összes rohadék aljas kapitalistát megvető, a fogyasztói kultúrát meg a rohadt udvarias szabályokkal terhelt faszkodást páros lábbal szétrúgó, és ugyanabban a pillanatban le is hányó zenekart, ami ötven évvel ezelőtt akkorát szólt, hogy azóta is punkbandák ezrei tolják az igét az arra fogékony közegnek, képesek és elhozzák nekünk a Budapest Parkba, a fogyasztás egyik templomába, ahol elképesztően drága a jegy, értelmezhetetlenek a pia árai, több a kidobó, mint a készenléti rendőr egy Fradi–Újpest meccsen, és egyáltalán nem utolsósorban hihetetlenül tökéletes, ámde kibaszott halk a hangosítás?
A mérkőzés még nincs lefutva, de az már látszik, hogy véget értek a mézeshetek az új kormány és az őt támogató elitek között. Most kezdődik a valódi politikai küzdelem.
A vita ezért valójában nem arról szól, hogy ki dolgozott becsületesen és ki nem. Arról szól, hogy elfogadható-e egy olyan rendszer, amelyben ugyanaz a ledolgozott életút, ugyanaz a tragédia vagy ugyanaz az egészségkárosodás egészen más anyagi helyzetet eredményez pusztán az időpontok miatt.
Miközben a közvélemény figyelmét az elmúlt hetekben Sulyok Tamás köztársasági elnök eltávolítása, valamint a választási szabályok átalakítása kötötte le, csendben egy másik, hosszú távon is jelentős döntés született: a Tisza-kormány 3 milliárd euró értékű devizakötvényt bocsátott ki a nemzetközi piacokon, vagyis újabb jelentős külföldi hitelt vett fel.
A Fidesz hatalomra kerülése után fokozatosan szűkítette a demokratikus jogokat, és úgy alakította át a választási rendszer egyes elemeit, hogy azok számára kedvezőbbek legyenek.
Erre persze mindig érkezik a magyar varázsszó: áfa. Tény, hogy nálunk Európa-rekorder a 27 százalékos áfa. Csakhogy ez önmagában nem magyarázza meg, hogyan lehet olcsóbb vagy ugyanannyiba kerülő egy sör egy osztrák fesztiválon vagy egy szicíliai turistalátványosságnál, ahol a bérek magasabbak, a munkaerő drágább, és szinte minden más költség is nagyobb, mint Magyarországon.
A Magyar Péter-féle rezsim első két hónapja pontosan azt hozta, amit a modern, technokratikus populizmusoktól a késő kapitalizmus alkonyán elvárhatunk:
Egyiptom szerintem nem akkor kapott ki, amikor megszólalt a hármas sípszó. Hanem akkor, amikor az edző behozta a sportba a történelem egyik legvéresebb és legmegosztóbb konfliktusát, ráadásul abban a hitben, hogy az, aki ellen demonstrál, nem tud neki visszavágni.
Nem valamiféle misztikus háttérhatalomról beszélek, hanem egy egyre jobban körvonalazódó nemzetközi pénzügyi érdekcsoportról, amelynek szinte korlátlan pénzügyi erőforrásai vannak. Véleményem szerint ezek a szereplők mára jelentős befolyást szereztek Európában, és ennek Magyarország is a részévé vált.