Energiaválság extrákkal
Régen minden jobb volt. Például az is, hogy ha volt csatornahálózat Magyarországon, és így lehetett művelni a földeket akkor is, amikor nem esett az eső. Nem. Nem a Kádár-rendszerre gondolok, hanem az Árpád-korra. Bizony.
Régen minden jobb volt. Például az is, hogy ha volt csatornahálózat Magyarországon, és így lehetett művelni a földeket akkor is, amikor nem esett az eső. Nem. Nem a Kádár-rendszerre gondolok, hanem az Árpád-korra. Bizony.
Az elmúlt három évünk kísértetiesen hasonlít egyik legnagyobb királydrámánkra, amely István királyunkhoz köthető.
Tényleg a mindent lehányó, az összes rohadék aljas kapitalistát megvető, a fogyasztói kultúrát meg a rohadt udvarias szabályokkal terhelt faszkodást páros lábbal szétrúgó, és ugyanabban a pillanatban le is hányó zenekart, ami ötven évvel ezelőtt akkorát szólt, hogy azóta is punkbandák ezrei tolják az igét az arra fogékony közegnek, képesek és elhozzák nekünk a Budapest Parkba, a fogyasztás egyik templomába, ahol elképesztően drága a jegy, értelmezhetetlenek a pia árai, több a kidobó, mint a készenléti rendőr egy Fradi–Újpest meccsen, és egyáltalán nem utolsósorban hihetetlenül tökéletes, ámde kibaszott halk a hangosítás?
A mérkőzés még nincs lefutva, de az már látszik, hogy véget értek a mézeshetek az új kormány és az őt támogató elitek között. Most kezdődik a valódi politikai küzdelem.
A Fidesz hatalomra kerülése után fokozatosan szűkítette a demokratikus jogokat, és úgy alakította át a választási rendszer egyes elemeit, hogy azok számára kedvezőbbek legyenek.
Egyiptom szerintem nem akkor kapott ki, amikor megszólalt a hármas sípszó. Hanem akkor, amikor az edző behozta a sportba a történelem egyik legvéresebb és legmegosztóbb konfliktusát, ráadásul abban a hitben, hogy az, aki ellen demonstrál, nem tud neki visszavágni.
Nem valamiféle misztikus háttérhatalomról beszélek, hanem egy egyre jobban körvonalazódó nemzetközi pénzügyi érdekcsoportról, amelynek szinte korlátlan pénzügyi erőforrásai vannak. Véleményem szerint ezek a szereplők mára jelentős befolyást szereztek Európában, és ennek Magyarország is a részévé vált.
Lehet, hogy valóban meleg van. De néha az az ember érzése, hogy nem a hőség tompítja el a közéletet, hanem az, hogy a figyelmünket sikerült olyan vitákra irányítani, amelyek mellett a mindennapjainkat meghatározó kérdések szinte észrevétlenül háttérbe szorulnak.
Illetve nem egészen, mert érdekes módon egy francia tulajdonú multinacionális vállalat reklámberendezései maradhatnak. Ők valamiért nem számítanak. Ők továbbra is eláraszthatják reklámokkal Budapestet.
A magyar sajtó ritkán említi azt is, hogy a mintegy tízmilliós Izraelben körülbelül kétmillió nem zsidó, többségében arab származású állampolgár él, akik az ország politikai, gazdasági és társadalmi életének teljes jogú résztvevői. Vannak közöttük üzletemberek, tanárok, politikusok és katonák is.