Az elmúlt hétvége egyik legnagyobb eseménye alighanem a foci EB döntője volt, Londonban. Mint tudjuk, a rutinos olasz válogatott végül 11-es párbajban csúnyán leverte a meglehetősen gőgös angolokat. Az érdeklődők nagyobbik része jól kitapinthatóan az olaszoknak drukkolt, leginkább a meccsre rátelepedő angol nacionalista felhő miatt. A skandált (néha gusztustalan) szövegek már-már súrolták a Brexit igazolását, ami talán csak azért nem kapott nagyobb hangot, mert az Egyesült Királyságnak nincs szövetségi válogatottja, hanem a négy tartományuk külön-külön szokott indulni.

Valamelyest hasonló a magyar válogatott helyzete. Szívünk mélyén mind a hazai csapatnak szorítunk, de csak a mélyén, azaz sokan nem teljes szívvel, hiszen a még jobb szerepléseket Orbán gátlástalanul a politikái eredményeként szajkózná, ugyancsak nem kevés nacionalista gőggel. (Most tegyük félre, hogy a magyar külügyminiszter Európa-szerte hülyét csinált magából egyes magyar szurkolók förtelmes magatartásának retorziói kapcsán.)

A világ számára azonban ennél nagyobb dolog is történt. Az olaszországi Velencében a világ gazdasági erejének 90 %-át képviselő 130 ország legtehetősebbjeinek (G20) pénzügyminiszterei a megelőző kormányfői döntéseket véglegesítve egy globális, legalább 15 %-ot kitevő nyereségadót határoztak meg 2023-tól a nemzetközi nagyvállalatokra.

A végleges szabályokat majd októberben fogjuk látni a következő, római értekezlet után, de már most világos, hogy a 20 milliárd dollár fölötti globális forgalmat felmutató cégek vannak a célkeresztben. Ez azonban csak az első lépés. A franciák által szorgalmazott, és eléggé népszerű elképzelés szerint ezt az adót a későbbiekben, legkorábban 2030-tól kiterjesztik a 10 milliárd dollár feletti forgalmat bonyolító cégekre, ráadásul egy 25 százalékos extraadót is kivetve az ún extraprofitra, amelynek meghatározása szerint az árbevételhez mérten keletkező profit 10 százalékot meghaladó részére.

Összességében nézve tehát a szuper-nagy nemzetközi cégek sarcolásáról van szó, azaz meg se karcolja a KKV-szektor érdekeit, illetve pont nekik kedvez. Ám örömünk ne legyen felhőtlen, mert a pénzügyi cégek, illetve a bányavállalatok eleve a kivételek listáján vannak. Ez a kivételezés is mutatja, hogy valójában ki az úr a világban, vagy akár idehaza. Csányi Sándor és Orbán Győző a régi mosollyal az arcán fog feltűnni a hazai stadionokban.

– bankski –