A felszínen persze ott a Bajnokok Ligája, a világbajnokság, a globális termék: steril stadionok, szépen csendbe üldögélő szurkolók, előre, szponzorlogók közé szorított érzelmek. A topfutball inkább iparág, mint szenvedély, inkább tartalom, mint történet. Egy elüzletiesedett massza, ahol minden mérkőzés „történelmi”, mégis egyre kevesebb marad meg belőlük bennünk.
Ezért mondjuk most: Rossi mester, köszönjük! Óriási munkát végeztél, sok felejthetetlen pillanatot adtál, de ez a történet itt véget ért. Ideje továbbállni.
A Magyar Labdarúgó Szövetség elnöke, Csányi Sándor az M4 Sportnak adott interjúban árulta el a válogatott kontinenstornáig tartó programját.
Nem véletlen az Arab Öböl-menti államok ekkora érdeklődése a foci iránt (lásd még: PSG és Premier League). Így akarják reputációjukat tisztára mosni, mert a foci tömegeket mozgat meg. Heti szinten legalább 1 milliárd embert érhetsz el, ha jelen vagy, ha a csapatod játszik. Egyelőre ilyen nézettséggel semmi más nem veszi föl a versenyt.
az energiatakarékosság jegyében a klub intézményeiben szabályozta a központi hőmérsékletet valamint az energiafelhasználást.
Ezért is sajnálom nagyon, hogy az i-re a pontot nem tette fel. Sőt, majdnem lerombolta azt, amit az elmúlt években kínkeservesen összehozott.
Szívünk mélyén mind a hazai csapatnak szorítunk, de csak a mélyén, azaz sokan nem teljes szívvel, hiszen a még jobb szerepléseket Orbán gátlástalanul a politikái eredményeként szajkózná, ugyancsak nem kevés nacionalista gőggel.
A futballistákkal együtt lépnek pályára a kórházi dolgozók, a biztonságunkra vigyázó rendőrök, katonák. A melósok és a tanárok. Az egész nemzet.
