A felszínen persze ott a Bajnokok Ligája, a világbajnokság, a globális termék: steril stadionok, szépen csendbe üldögélő szurkolók, előre, szponzorlogók közé szorított érzelmek. A topfutball inkább iparág, mint szenvedély, inkább tartalom, mint történet. Egy elüzletiesedett massza, ahol minden mérkőzés „történelmi”, mégis egyre kevesebb marad meg belőlük bennünk.
A jereváni mérkőzés után egy dolog biztos: Marco Rossi immár nemcsak a magyar válogatott szövetségi kapitánya, hanem a taktikai semmitmondás mesterének koronázatlan királya.
Lehet, hogy ez már a futballvilág végső paradoxona: a nemzeti érzelmű szurkoló, aki a határ túloldaláról importálja a hűségét. Ha így megy tovább, legközelebb talán a Fradi-tábor együtt énekli majd az osztrák himnuszt – mert hát a Győr, az mégsem az ő „családjuk”.
Ebben az összképben Dibusz hibája nem egyéni dráma, hanem tünet. És ha Rossi nem hajlandó látni ezt, akkor a selejtezőkre nemcsak rossz formában, hanem rossz tudattal fogunk megérkezni.
Rossi fizetését a 2020-as Európa-bajnokság előtt is 300 ezer euróra/év becsülték, amivel szintén a mezőny végére sorolták őt szigorúan a pénzügyi szempontokat vizsgálva.
Waititi, aki polinéz zsidónak tartja magát, új filmje az amerikai szamoai gyenge fociválogatottjáról szól, megtörtént eseményeket kiszínezve, filmesítve, de sajnos emlékezetes jelenetet ezúttal nem sikerült leforgatni.
Nem véletlen az Arab Öböl-menti államok ekkora érdeklődése a foci iránt (lásd még: PSG és Premier League). Így akarják reputációjukat tisztára mosni, mert a foci tömegeket mozgat meg. Heti szinten legalább 1 milliárd embert érhetsz el, ha jelen vagy, ha a csapatod játszik. Egyelőre ilyen nézettséggel semmi más nem veszi föl a versenyt.
A főszponzor, az egyik legnagyobb amerikai sörmulti, most levegő után kapkod, s fut a pénze után. t. A főszponzor, az egyik legnagyobb amerikai sörmulti, most levegő után kapkod, s fut a pénze után.
Ezentúl nem hangozhat el a Ferencváros góljai után a “Mocskos lilák! Szar a Kispest, buzi MLSZ!” összetételű nagyon népszerű gyalázás sem
Szívünk mélyén mind a hazai csapatnak szorítunk, de csak a mélyén, azaz sokan nem teljes szívvel, hiszen a még jobb szerepléseket Orbán gátlástalanul a politikái eredményeként szajkózná, ugyancsak nem kevés nacionalista gőggel.
