A Monetáris Tanács közleményében a csütörtökön közétette az Inflációs jelentés legfontosabb mutatóit is, ezek pedig összességében igen elkeserítő képet festenek a magyar gazdaság kilátásairól – írja az mfor.hu.
Napjaink véres valósága a címben jelzett fogalmak körül forog. Sokan elmélkednek manapság a háború igazságtalanságairól, vagy a béke igazságairól, avagy fordítva, valójában pedig legfeljebb az egyes kérdések, illetve ezek részletei mentén lehetne arról beszélni, vajon kinek is van igaza, ha egyáltalán, de legfőképp konkrétan miben? Az biztos, hogy olyan igazság nincs, amelynek civil polgárok az áldozatai, elszenvedői. Ám ugyanez megállhat a szankciók esetében is, hiszen Putyin éppúgy fog kaviárt kanalazni a hajókázásai során, amint Kim Dzsogun ugyancsak nagyokat hörpölget kiváló francia konyakjaiból a mitikus lovaglásai után. A kényszer persze nagy úr. Egy regnáló királyt csak a népén keresztül lehet büntetni, bár a kiéheztetés kétségtelenül humánusabbnak tűnhet a nyílt vérengzéshez képest. Jelenleg egy erőfelmérést láthatunk, amely azt puhatolja, vajon Oroszország képes-e olyan csapást mérni például Kijevre, vagy máshová, amely gyorsan és jobb belátásra bírja azokat, akik ellen harcol. A jelek szerint ennek egyre kisebb a valószínűsége, jóllehet az előfeltételezés mégis az, hogy igen, Putyin hadserege borzalmas pusztításokra van kalibrálva. Hogyan fékezzük hát meg az őrjöngő fenevadat, amely lényegében a maga jogosnak vélt terrénumáért tombol? A Nyugat ezúttal az orosz medve kifárasztására játszik, aminek egyik eszköze az odadobott ukrán nép. Pusztán geostratégiailag nézve pár tízezer, vagy akár százezer, sőt, még ennél is rosszabb esetben pár millió ember halála a mai világban sok döntésközpont számára úgymond – borzalmas, de – “bevállalható”. Sajnos rengeteg példát hozhatunk ilyesmire. A hidegháborút övező forró háborúk és ezek hordalékai, avagy a látszólagos mellékszálként jelentkező terrorizmus nyomán indított hadjáratok bizony tízmilliós nagyságrendben pusztították az embereket, tehát a halottak száma legfeljebb a jelenben fáj, utána viszont már csak történelem. Az elszenvedőknek pedig sors. Az Ukrajnában vívott NATO-orosz háború kimenetele ma még bármi lehet, de az már jól látszik, hogy az oroszok tulajdonképpen a belépés pillanatában elvesztették. Amennyiben egy mindent elpusztító világháborút is ideértünk, abban az oroszok ugyanúgy vesztesek, mint bárki más. Minden, ennél enyhébb esetben az oroszok tévedése ott érhető tetten, hogy a Nyugat nagyon is felvette a kesztyűt, márpedig a túlélési matekban bődületes a fejlett világ túlereje. Csak emberi létszámban közel tízszeres. A 144 milliós Oroszország ugyanis közel másfél milliárd fővel áll szemben, amelyből “csak” az USA és az EU része durván 800 millió, amire jön még Törökország, az Egyesült Királyság, Japán, Dél-Korea, Kanada, Ausztrália és még sokan mások, hogy a 44 milliós Ukrajnát ne is említsük, amely kvázi egymaga hihetetlen szívós ellenállást tanúsít az orosz seregekkel szemben. Ám ez csak a létszámbéli túlerő. Ezt a tízszeres emberfölényt még
A brit kormány vasárnap jelentette be,, hogy a második világháború vége óta tapasztalt legnagyobb európai menekültválságra reagálva, fogadnak ukrán menekülteket, ha azoknak nincsenek családtagjaik az országban – írja a 444.hu.
Gondolni kell arra, hogy az ukrajnai konfliktus az elkövetkezendő években Európa legsúlyosabb humanitárius válsága lesz – írja a 168.hu.
10.000 külföldi vendég mondta le foglalását Hévízen a 2 hete zajló ukrajnai háború miatt – írja az INDEX.
Egekig emelkedhet év végére az olaj ára az ukrajnai háború nyomán kialakult piaci helyzet és az Oroszország ellen bevezetett szankciók miatt – írja a napi.hu.
Ha van (lenne) miről tárgyalni, az egyszersmind azt is jelenti, hogy mindkét félnek vannak méltányolandó szempontjai. Ám ezeket tényleg meg kell tárgyalni, és az ég világon semmi nem lehet indok lakóházak lerombolására, ipari és infrastrukturális létesítmények szétverésére, atomerőművek rakétázására, de különösképpen emberek, köztük gyermekek legyilkolására. Az orosz elnök és környezete sajnos rettenetesen elszámította magát. Először is elhitték a saját haderejük elsöprő potenciálját. Kétségtelen, a levegőben óriási katonai teljesítményekre képesek, hiszen repülőgépeik, rakétáik, bombáik valóban roppant nagy pusztításra alkalmasak. A földi hadseregük azonban tele van hiányosságokkal. Korszerűtlen, könnyen meghibásodó járművek, tankok és egyebek, de különösképpen a folyamatos ellátásra képtelen katonai logisztika mutatja a gondjaikat. Belevágtak egy villámháborúnak gondolt kalandba, s arra számítottak, hogy majd a kijevi szállodákban lesz számukra meleg víz, s az üzletekben ennivaló. Ehhez képest a lerobbant eszközeikkel kilométer-hosszan ott állnak a latyakos vidéki utakon, se WC, se meleg étel, se tisztálkodási lehetőség nincs, s még a katonáik napi étkezését sem képesek rendesen biztosítani. Lőni persze tudnak…. Másodszor pedig alábecsülték az ukrán hadsereg és a népi ellenállás erejét. Azt gondolták, hogy virágszirmokon fognak masírozni a Kárpátokig, s az ukrajnai oroszok, ukránok (és magyarok?) egyaránt éljenezni fogják a bevonulásukat. Hatalmas pofonként élhették meg, hogy a zömmel oroszajkúak lakta keleti területeken, így például Harkivban rögtön védelmi golyózápor fogadta a sétagaloppban hitegetett orosz katonákat. Márpedig az ukrán hadsereget az elmúlt években elég tetemesen felszerelték nyugati és török fegyverekkel, köztük igen hatékony páncéltörő eszközökkel. A háború kezdetekor a katonai szakértők között világszerte szinte kikezdhetetlen konszenzus volt az oroszok várhatóan gyors hadi sikereit tekintve, s ehhez képest – íme – előttünk a csoda, ugyanis másfél hét alatt az ikonikus ukrán nagyvárosok egyikét sem sikerült elfoglalniuk. Pedig látszólag tényleg megtehetnék. Ám amíg a felek távolról lövik egymást ágyúkkal, rakétákkal, addig fenn lehet tartani egyféle katonai fegyelmet, azonban egy városba bevonulva, közelharcokba bonyolódva már elég kevesen hisznek a biztos túlélésben, kiváltképp, hogy egy elfoglalt települést meg is kell tisztítani a partizánoktól, magányos lövészektől és egyéb csapdáktól. Ez viszont csak emberi erővel lehetséges, márpedig az orosz katonák elszántsága nagyságrendekkel alulmarad a védőkéhez képest. A jelek szerint az oroszok ezt a háborút erkölcsileg már elvesztették, s nem látszik semmi esély arra, hogy a moralitás terén bármit megnyerjenek. Az oroszok ugyanakkor minden egyes háborús órával a saját sorsukon rontanak. Ukrajna lakossága Oroszország népességének bő egynegyede. Elképzelni is nehéz, hogy Oroszország mihez kezdhetne egy maga alá gyúrt hatalmas, és esetleges legyőzöttségében is veszedelmesen ellenséges embertömeggel, a működőképesség helyreállításának növekvő költségeiről
Az Igen Szolidaritás Magyarországért Mozgalom döbbenettel és fájdalommal látja a szomszédos Ukrajnában kibontakozó háborút – írják közleményükben.
A nonprofit szervezet friss adatai szerint, az élelmiszerhiány, az éghajlatváltozás és a háborúk rémisztő károkat okoztak az elmúlt hónapokban a világban – írja a napi.hu.
Olasz kikötői munkások nem voltak hajlandók fegyvereket felpakolni egy, az izraeli Asdódba tartó teherhajóra
