Quo vadis, NATO?
Immár csak napok kérdése, hogy a korábban semlegesnek elkönyvelt Finnország és Svédország benyújtja csatlakozási kérelmét a NATO tagországaihoz.
Immár csak napok kérdése, hogy a korábban semlegesnek elkönyvelt Finnország és Svédország benyújtja csatlakozási kérelmét a NATO tagországaihoz.
A májusi történelmi naptár 8-án a Győzelem Napját hirdeti ünnepelni, miközben ugyanezt meglehetősen zavaros háttérrel 9-ére teszi a szovjet-orosz mitológia. 9-e azonban az EU-ban Európa Napja, amolyan mesterkélt születésnapként.
Érdekes módon az EU illetékeseit sem kergetik sírógörcsbe a magyar állapotok, minthogy csak hosszú évek múltával jutottak el odáig, hogy pénzügyi szankciókat helyezzenek kilátásba, illetve bizonyos értelemben már működésbe.
A jelek szerint azonban azzal nem számolnak, hogy mi történik az ellentmondásos embargópolitika kudarca estén? Ha Putyin éveken át képes lesz Ukrajnát katonai terror alatt tartani, netán valamelyest beleharapni a NATO testébe is?
Elfogadhatjuk, hogy forintban mérve valóban számottevően megemelkedtek a kiskereskedelmi forgalmi adatok, jóllehet a mennyiségi növekedésnek kevésbé látjuk a nyomát.
A jelenség azonban lényegesen egyszerűbb annál, mint ahogy azt egyesek a bonyodalmas fogalmakkal homályosítják.
Egy ősfideszes, Bibó-kollégiumos, Orbán-korú államtitkár derűsen lemondott, akit pártja vidáman az igazságszolgáltatás gondjaira bízott.
Ebbe az idilli milliárdos-vetélkedőbe ugrott be amolyan Shrek szamaraként Gattyán György, az a magyar üzletember, aki pont nem a NER-ből gazdagodott meg
Tüttő Kata budapesti főpolgármester-helyettes kiszemelt 35 darab, Frankfurtban leselejtezett alacsony padlós, negyedszázadnál is öregebb villamost
Ha az ember a liberális sajtó legjavát olvassa, akkor könnyedén meggyőződhet arról, hogy a kormány egy gonosz tolvaj, a fizetett ellenzéke pedig maga az ész.