Ha az ember a liberális sajtó legjavát olvassa, akkor könnyedén meggyőződhet arról, hogy a kormány egy gonosz tolvaj, a fizetett ellenzéke pedig maga az ész. Fordítva persze fordítva van, azaz a lakájmédia szerint a kormány bölcsen kormányoz, a fizetett ellenzéke pedig hülye.

Nos, szerény véleményem szerint sajnos nem az van, hogy a kormány bölcsen kormányozna, amit az ellenzéke okos módon ellenőriz, hanem egy tolvajbandával szemben sajnos a hülyék gyülekezete áll.

A tolvajlásokról most csak annyiban emlékeznék meg, hogy a NER módszertana szerint az adófizetők bőséges befizetéseit legfőképp gigantikus presztízsberuházásokra fordítják, amelyeknek egyetlen értelmük van, hogy a az orbitális túlárazások több száz százalékos extraprofitját teszi zsebre a hatalom személyzeti háttere, százmilliárdos léptékben. Teszi mindezt fantasztikus műgonddal, vagyis jogilag sokszorosan körbepapírozzák a műveleteiket, ennél fogva a fizetett ellenzék sem idehaza, sem külföldön gyakorlatilag egy fikarcnyi eredményt sem ért el, mármint azon felül, hogy ordít az ordító disznóságokról. ‘Business as usual.’

A fizetett ellenzék azonban a saját dolgait illetően sincs jó passzban.

Kezdődött azzal, hogy a legnagyobb hadműveletük az év során egy vérfagyasztó elmebajba torkollott. Ez a sokszínűen liberális társaság ugyanis összehozott magának egy kő-jobboldali ámokfutó vezérjelöltet, aki az ellenzék leváltását hirdetve buzizik, cigányozik, továbbá a gyermekverés felkent pápájaként csapkod, üt, vág mindenkit – a saját térfelén. Ezenközben ez a főjelölt már jó előre felesküdött a mai kormány szociális és adópolitikáira, miközben nyakló nélkül emelné a lakossági energiaárakat, és még ki tudja mi jön még.

Akire pedig ez a listavezetői pályázat naivan ki lett írva, az a célegyenesben kiszállt a versenyből, s visszavonult főpolgármesteri hivatalába, amelynek épületét a háta mögötti “ökumenikus” üzleti kör akár el is seftelné, a nép cinikus hülyének nézése oltárán. Természetesen felháborodottan nem emlékszik semmire, bár a kabinetjében nagyon is foglalkoztak a kérdéssel.

Amíg tehát a főnök bukdácsolgatott a nagypolitikai hadszíntereken, addig hűséges fegyverhordozója, a méltán hasonszőrű pártbéli elnöktársa az Országgyűlésben vezette elő az ellenzék eddigi legnagyobb baklövését jelentő ötletet, hogy t.i. a jövő évi választásokkal egy időben legyen népszavazás is. Eredendően nyilván arra gondoltak, hogy milyen fantasztikus felhozatal lesz, ha az urnákhoz járuló polgárok eleve a népszavazás ellenzéki kérdései tüzében vágnak majd az urnákba anti-Fidesz szavazatokat.

Nos, ez a fizetett ellenzék egy évtized alatt se tanulta meg a többszörös fricskát, hogy t.i. – azaz tudni illene – a NER-ben ellenzéki népszavazás nincs, kormányzati népszavazás pedig van. Ez nem túl bonyolult, mégis megpadlóztak rajta.

Az Országgyűlés tehát elsöprő többséggel, ezen belül a kormányoldal röhögve szavazta meg a fizetett ellenzék átgondolatlan indítványát, s egyúttal azt is, hogy ha tán-tán lett volna kiskapu az ellenzék politikai érvényesülése előtt, az immáron be lett deszkázva. A kormány által kezdeményezett népszavazási kérdések előtt alkotmányosan sima az út. Kiírják – szavazunk. Ennyi.

Az ellenzéki kérdések viszont a meglévő, ezernyi buktató mellé most gyorsan kaptak még egy tucatnyit. Konkrétan nehezebb lett az aláírásgyűjtés, ami a kormányzati kérdésekhez persze nem kell, a jogorvoslati határidők pedig szűkültek.

Valahogy így néz ki a méltatlanok és az alkalmatlanok csatája.

bankski