A konkrét hétfői nap valóban úgy kezdődött, hogy a reggel nyitó tőzsdéken kibillentek a mutatók, majd a nap derekára megnyugodott minden, s még a forint is valamelyest erősödött. Ez a napi hullámzás nyilván semmit nem mond a távolabbi jövőt illetően, de az biztos, hogy a hazai beszámolók a reggeli vészjelzéseken túl egyszerűen ejtették a témát, és a tulajdonképpen pozitív napzárta már korrekciós híradás sem tudott lenni.
Nem lehetett unalmas a hétvége a svájci bankároknak, valamint csatolt brigádjaiknak. Egy hete még minden rendben volt ‘Milkaland’ összes pénzügyi legelőjén, aztán pénteken már csuklani kezdtek itt-ott annak láttán, hogy a svájci állam mellényzsebből bedobott egy ötvenest, mármint 50 milliárd svájci frankot, hogy mentse a dőlésszögét meredeken növelő Credit Suisse nevű óriásbankot.
Az valóban világjelenség, hogy a fiatalok a tanulmányi idejük bővülése folytán egyre később lépnek munkába, viszont a jelenlegi idősek is egyre tovább élnek, azaz a munkában töltött évek száma és aránya igencsak fogyatkozik, már amennyiben nem emelkedik a nyugdíjkorhatár. A baloldali értékrend felől nézve ez rendben is lehetne, hiszen valódi cél, hogy bár kevesebb munkával, ám jobban éljünk!
Míg az ellenzék ‘forradalomkázik’, addig a kormány ’szabadságharcol’, és konkrétan látványosan meghasad a NATO aktuális bővítése kérdésében. Nézni is rossz (főleg, hogy valójában nem látjuk) amint a felhúzott szemöldökű fideszkédéenpés képviselők keményen a főnökeik képébe vágják, hogy bizony nagy kár volt a miniszterelnöknek ilyen elhamarkodottan aláírnia a finn és svéd csatlakozás ügyét, hiszen nekik komoly fájdalmaik vannak az ügyben.
Fábri állítólag valamikor humorista volt. Ez – ugye – az a mesterség, amikor valaki viccet csinál a felsőbbrendűségből, hadd lássa a pórnép, hogy azok ott fent is pont olyanok, mint ő odalent. A humor azonban kegyetlen vérszomjjá válik, amint a ripacs a hatalom fészkeiből tüzel, egyszersmind feltekint a gazdájára, hogy ugye jól csinálom, Édes Uram?
Innen, Magyarországról nézve elereszthetnénk ezt a problémát egy fellengzős mosollyal, azonban mégis van nagyobb jelentősége, amennyiben egy esetleges Huxit-ban gondolkodnánk.
Wagenknecht kiáltványának címzettje a német kancellár, akitől az aláírók azt kérik, hogy álljon ellen a fegyverszállítások eszkalációjának, azaz ne a nagy távolságokat elérő rakéták, ne a gyilkoló vadászgépek, s ne is a felfegyverzett hadihajók frontra vitelében, hanem a tárgyalásokban keresse a megoldást!
aligha akad olyan ember Magyarországon, aki úgy éri el a nagykorúságát, hogy ne lenne valamiféle, utólag zaklatásnak tekinthető esemény az életében, amihez még csak befejezett nemi aktus sem kell. Ilyen a leitatásos fogdosás, a szoknya alá fényképezés, a nadrágba nyúlás, vagy a huzamosabb ideig tartó beszólogatás is.
Természetesen nem akarom elvenni senki örömét, ha attól érzi jól magát, hogy Orbánon szentségel. Ehhez valóban csak Gyurcsány támogatása szükséges, s ez a két figura boldogan folytatja az eddigi üzletét, hogy amíg a másik van, addig mindketten őrizhetik busásan jövedelmező székeiket.
