A fiatalabb politikai generációk alighanem elfelejtették, vagy meg sem tanulták Lyndon B. Johnson egykori amerikai elnök egyik igen hasznos megjegyzését, miszerint a legfőbb politikusi erény a számolás képessége. Ez aztán rá is igaz lett, hiszen midőn stabilan irányította az USA-t a precíz szenátusi és kongresszusi szavazatszámolgatásaival, addig valahogy elkalkulálta a vietnami háborút, amibe aztán szépen belebukott.

Most vigyázó szemeink azért vetülnek Párizsra, mert egyelőre nem tudjuk, vajon Macron elnök matematikai képességei miként érvényesülnek? Az már biztos, hogy a francia főváros jelenleg szemétben és kisebb részt lángokban áll, illetve jó pár száz embert tartóztattak le a hatóságok a nyugdíjreformnak nevezett államfői dekrétum ellen tiltakozók közül. Ami közvetlenül előttünk áll, az a jövő hétre meghirdetett széleskörű és országos sztrájk, aztán majd meglátjuk.

Franciaországban, különösen Párizsban az elmúlt 234 évben szinte megszokottá vált, hogy a tömegek alkalmi elégedetlensége nyomán a fél város időnként fel van gyújtva, avagy éppen dúlva. Erre most is számítani lehetett, hiszen Macron nagy ötlete, hogy 62-ről 64 évre emeli a nyugdíjkorhatárt, az elmúlt egy évben nem aratott osztatlan sikert sem a francia törvényhozásban, sem máshol. Azért csak egy évet említünk, mert tavaly annak tudatában zajlott az elnökválasztás, hogy Macron keményen meg akarja reformálni a tulajdonképpen tényleg többé-kevésbé tarthatatlan francia nyugdíjrendszert.

Más persze valamiről beszélni, és megint más, amikor az be is következik. A franciák relatíve kimagasló munkaügyi vívmányai bármennyire irigylésre méltók, sokak szemében, például Magyarországon valóban luxusnak tűnhetnek, így konkrétan a várható életkor számottevő növekedése mellett a viszonylag alacsony nyugdíjkorhatár, hogy a 35 órás munkahetet ne is említsük!

Az valóban világjelenség, hogy a fiatalok a tanulmányi idejük bővülése folytán egyre később lépnek munkába, viszont a jelenlegi idősek is egyre tovább élnek, azaz a munkában töltött évek száma és aránya igencsak fogyatkozik, már amennyiben nem emelkedik a nyugdíjkorhatár. A baloldali értékrend felől nézve ez rendben is lehetne, hiszen valódi cél, hogy bár kevesebb munkával, ám jobban éljünk!

Csak hát egyelőre mindenütt inkább a tőkés érdekek érvényesülnek, amelyeket a kormányok rendre kiszolgálnak. Magyarországon ez úgy történik, hogy az állami nyugdíj folyamatosan leértékelődik, tehát az államháztartásra demográfiailag nehezedő nyomás növekedése egyelőre elviselhető, kiváltképp, hogy a nyugdíjkorhatár is szép lassan, fokozatosan emelkedik. Sőt, az állami egészségügy tönkretétele folytán a várható életkor sem lett magasabb, márpedig minden nyugdíjas mihamarabbi halála egyszerűen kalkulált érdeke a rezsimnek.

A magyar matek tehát sajnos működik, de a franciáknál más egyenletek vannak a placcon. Ott ugyanis az értékálló nyugdíj törvényes jog, a társadalombiztosításról nem is beszélve. Ebben a metszetben minél több év jut a nyugdíjas korra, az annál nagyobb teher a büdzsére, ráadásul igen pontosan számolgathatóan. Ha valaki más végeredményt akar, akkor vagy a tőkés vállalkozásokat kopasztja meg, vagy kénytelen nyugdíjkorhatárt emelni.

A rossz nyelvek szerint a legendásan kedvező francia munkaviszonyok egyik záloga az egykori gyarmatok maximális kizsákmányolása, illetve később az egyenlőtlen kereskedelem volt. Ez annyiban bizonyosan változott, hogy a korábbi gyarmatlakók igen szép számban francia (és európai) bevándorlókká váltak, amivel új egyensúlyokat is teremtettek, pontosabban ami megborult, az most egy szép elnöki matematikai feladattá vált.

Macron viszont hiába számolgatta az őt támogató képviselőket, egyszerűen semmilyen törvényhozási többség nem jött ki számára, így hát elővette a legritkábban használható fegyverét, az elnöki “punktumot”, mert hogy neki ilyen is van. (Orbánnak is van ugyanilyenje, csak az nála a mindennapok fegyvere, immár 8 éve, amióta ilyen-olyan fokozatú rendkívüli állapotokat tart fenn.)

Nos, ha Macronnak bejönnek a számításai, akkor bizony nagy elnökként fog bevonulni a francia történelemkönyvekbe, bár második ciklusával tulajdonképpen már most is ott van. Abban az esetben viszont, ha visszavonulót fúj, akkor is marad négy bő éve akár újabb nekifutásokra.

– bankski –

Foto AFP