Jelen sorok íróján kívül meglehetősen sok elemző felvetette már, hogy amennyiben az oroszok át tudják törni az ukrán védelmet, akkor a Nyugat szárazföldi erőkkel is beavatkozik a küzdelembe. Erre az esetre (is) nézvést az oroszok eleve atomcsapásokkal fenyegetőznek, konkrétan európai fővárosokat megcélozva.

Az immár 25. hónapja tartó borzalom irtózatos pusztításokat végzett Ukrajna keleti felében. Komplett városok, falvak lettek a földdel egyenlővé téve, s Ukrajna egyötödén igazából az a kérdés, vajon van-e olyan pár méternyi terület, ahol ne lenne bombatölcsér, aknamező, vagy egyéb háborús kártétel. Az életben maradt lakosság gyakorlatilag teljes egészében elmenekült a harcok elől, s ugyancsak százezrekben mérhető a katonai áldozatok száma.

Amikor egyesek arról beszélnek, hogy az oroszok által megszállt területeken milyen arányú az orosz ajkú népesség, akkor jobb, ha arra gondolunk, hogy leginkább senki nincs már arrafelé, akik pedig vannak, azok inkább nyomorultak, mint bármilyen nemzetiségűek. Az épkézláb oroszok zömmel keletre, az ukránok pedig nyugatra menekültek, helyükön pedig hullahegyek lettek, amiket hol elhordanak, hol szétbombáznak.

A katonai földrajzot nézve beállt a front, már emennyiben frontnak lehet nevezni a mai modern fegyverzetek keresztirányú hatótávolságát, nagyjából úgy ezerötszáz kilométer hosszan. Az oroszok jártak már beljebb is, ezért a helyzet ma úgy összegezhető, hogy az ukránok megállították a támadókat. Az orosz tüzérség azonban mégis képes területi eredményeket elérni, cserébe viszont a fekete-tengeri orosz hadiflotta a szárazföldről lett nagyrészt megsemmisítve. Ennek ellenére a támadók újabban a Fekete-tengertől akarják elvágni az ukránokat, hogy Moldova Transznyisztria nevű vidékét is elfoglalhassák, ezzel kettőre növelve a megtámadott európai országok számát.

Nos, ez az a pont, ahol érlelődik a nyugati beavatkozás. Ha Magyarország és Erdély kapcsolatát vadregényesnek nevezzük, akkor Románia és Moldova közös történelmét ugyanilyen bensőségesnek tekinthetjük. Az, hogy a szovjet időkben Moldovába is rengeteg oroszt telepítettek, éppenséggel tény, azonban elég gyenge lábakon áll a felszabadítandó ősi orosz területre való hivatkozás.

Ne csináljunk azonban titkot abból, hogy Romániában már megkezdődött a nyugati katonai felsorakozás. Az amerikaiak lényegében egy bivalyerős légibázist építettek, a franciák föld-levegő rakétaállásokat telepítettek, s mellettük belga, illetve holland szárazföldi alakulatok táboroztak le. Nagyjából 50-100 ezer külföldi katona került arrafelé készenlétbe, s akkor a román hadseregről még egy szót sem szóltunk. Ez így, a fegyvereik hatékonyságát is nézve egy roppant masszív erő, amely elvileg simán képes lehet nagyléptékű orosz támadásokat is visszaverni. Nem lennék viszont meglepve, hogy amennyiben az oroszok megindulnának Odessza, s egyúttal Moldova felé, úgy a nyugati csapatok a megállításon túl a Krímet is bekerítenék.

A nyugati közbeavatkozás azonban nem egyik óráról a másikra történik, legfeljebb lesz egy kitüntetett pillanat, amire majd azt mondják az elemzők, hogy onnan indul az új időszámítás. Ukrajnában már egészen bizonyosan vannak nyugati katonák a legkülönbözőbb státuszokban, hasonlóan az orosz hadsereg arab katonáihoz, akik észak-koreai lövedékekkel lőnek. Ha azonban azt nézzük, hogy az orosz légerő Ukrajnán kívülről indulva bombázgatja az ukrán tájakat, úgy aligha vonhatnánk meg a jogot az F-16-osokkal felszerelendő ukrán légierőtől, hogy ő is Ukrajnán kívülről induljon bevetésre. Ezzel összefüggésben nem véletlen, hogy a nyugatiak mindig óvták az ukránokat a saját határaikon túli akcióktól, kvázi érinthetetlenként kezelve az Ukrajnán kívüli létesítményeket. Mindkét oldalon.

Ferenc pápa sem véletlenül szólalt meg a napokban, ráadásul kizárólag ebben a témában, minthogy egészségi állapota kevés aktivitást enged. Arra hívta fel az ukránokat, hogy tárgyaljanak, azaz gyakorlatilag nyugodjanak bele az orosz hódítások egy részébe, különben a vérfürdő szintet léphet. Nyilván a Pápa is hallja Macron elnök hangját, s abban se kételkedjünk, hogy a francia vezető nem csupán a sajtónak nyilatkozik, hanem diplomáciai hálózatán keresztül a szövetségeseknek is keményen elmagyarázva a mondatai hátterét, illetve következményeit.

Nem tudjuk, hogy mi van az oroszok, s mi van a nyugati hangadók tarsolyában, de az biztos, hogy atomfenyegetéstől semelyik oldalon nem csinálják össze magukat. Azt tehát fix egyesre vehetjük, hogy a Nyugat be fog avatkozni, arra viszont ixelni lehet, hogy lesz-e ebből atomháború?

bankski –