A hétvége fekete krónikájához tartozik az M1-es autópályán bekövetkezett tömegbaleset, amelynek következtében több tucatnyi gépjármű csapódott egymásba, személyautók, kisteherautók, kamionok – vegyesen. A szörnyűséget csak fokozta, hogy az összepréselődött járművek részben lángra kaptak. Sajnos emberéletet is követelt a szerencsétlenség a rengeteg sérültön túl, akik egy része még nem tudja, vajon mennyire lesz maradandó fizikailag az a trauma, amit elszenvedtek.

Az egészen biztos, hogy az autópálya kezelői, ideértve a hatóságokat is, óriásit hibáztak. Ha ugyanis egy út járhatatlan, avagy ahhoz közeli állapot alakul ki, akkor mindenütt a világon a helyzetnek megfelelő korlátozó intézkedéseket kell bevezetni. Ilyen lehet az elterelés, a sebesség drasztikus korlátozása, vagy bármi, ami a forgalmat biztonságos mederbe juttatja. Vagy akár megállítja, amint esetünkben ez frivol módon magától is bekövetkezett. Igaz, nagyon drágán.

Kemény előjel pedig volt, hiszen nem sokkal a tömegbaleset előtt már volt egy ütközés. Ugyanazon okból, ami a nagyobbat is kiváltotta. Porvihar.

Sivatagi autóutakon gyakori az ilyesmi. Minálunk sem ismeretlen, kiváltképp nagy nyári aszályok idején, amikor a zöld növényzet híján a megmaradó kórók már nem képesek megfogni a száraz felszínt borotváló szél által mozgatott talajszemcséket. Itt most azonban sem sivatag, sem nyári aszály nem volt, csupán az ország egyik, nedvességgel elvileg jól ellátott területén kerekedett porvihar.

Kicsit sem kell agrárszakembernek lenni ahhoz, hogy nyilvánvaló legyen, miszerint a mezőgazdasági művelés mikéntje legalább annyira okozója a tragédiának, mint a vasárnapi tétlenségbe szunnyadó hatóságok.

Senki ne gondolja, hogy a földművelők nem tehetnek semmiről! A gazdák elvileg azért is kapják a mesés európai agrártámogatásokat, hogy a lehető legjobb földművelési gyakorlatot alkalmazzák, aminek bizony szerves része a talajvédelem, például hogy a talajt ne fújja el a szél! A szélerózió ellen sokféle technika ismert. Tipikusan a növénytelepítés, ami öltheti bokrok és fák értelemszerű, sávos telepítését, de az öntözés ugyanúgy. Bizony, a városokban sem lehet házakat bontani, ipari tevékenységet folytatni oly módon, hogy a keletkező por mindent beborítson. Hasonlóképpen, hát földet sem lehet úgy művelni, hogy a területet kiszolgáltassuk az időjárás kényének-kedvének. Ha szántás idején szárazság van, akkor pedig tessék öntözni! Öntözni ugyanis bármikor érdemes, hiszen a kipermetezett víz java része később is meg tudja hálálni a gondos gazdákat, ha máshogy nem, hát az aszálykárok mérséklésével.

Tegyük világossá! Ahogy a betegeket is csak hozzáértő orvosok gyógyíthatják, földet sem művelhet akárki. Konkrétan szakképzettség kell hozzá. Ahogy van orvosmeteorológia, ugyanúgy van agrármeteorológia, s mindkettőnek az az értelme, hogy előre lehessen látni bizonyos kockázatokat. Esetünkben a porvihart.

Egy normális kormány ilyenkor szigorúan felelősségre vonja a tétovázó közlekedési hatóságokat, de a kiváltó okot produkáló gazdákat is. Ha máshogy nem, az érintettektől meg kell vonni az EU-s agrártámogatásokat mindaddig, amíg le nem teszik a garanciákat, hogy képesek ha nem is teljesen pormentesen, de minimum porvihar mentesen földet művelni. Pénzt ugyanis rengeteget kaptak hozzá.

bankski –