Egyelőre nem sok minden dőlt el ‘Germániában’. Például jelenleg nem tudható, hogy ki lesz a következő német kancellár, ugyanis azt a választók nem döntötték el. A döntést majd két közepes méretű párt, tehát a 14,8 százalékot elérő zöldek és a 11,5 százalékot felmutató szabaddemokraták fogják meghozni, hiszen a mai állás szerint mindketten kormánytényezők lesznek. A dolgok fonákja azonban az, hogy a kormányzásuk vagy a szocdemek, vagy a kereszténydemokraták ‘vezetésével’ fog megvalósulni.

Megalázó helyzet készül. A két középpárt alighanem megegyezik a számukra fontos tárcák felosztásáról, majd kvázi kiírják tenderre, hogy a két nagy közül melyik hajlandó azt nagyvonalúbban elfogadni.

Ha így akarták a választók, akkor hát így akarták.

Jól ismert jelenség, hogy Európában hagyományosan (így Magyarországon) főleg a liberálisok, de a zöldek is elképesztő zsarolási potenciállal rendelkeznek. Attól tartok, ez a jövőben sem lesz másként.

Lehet azonban ennek jó oldala is. Például a német zöldek nagyon akarják a külügyi tárcát. A most látszólag bezárkózó, s az európai, avagy globális kérdések elől kicsit elbújni tűnő Németország így mégis nagy elánnal ugorhat a klímavédelmi kezdeményezések élére, ami biztos nem tenne rosszat a világnak.

Baj lehet viszont a bérek terén. A német szocdemek friss győzelme nem utolsó sorban az óránkénti 12 eurós minimálbér ígéretének köszönhető. Német barátaink eddig sem éltek rosszul, sőt! Minthogy azonban a vadkapitalizmus burjánzásának egyik hatékony fékje a magas minimálbér, ez nem feltétlenül fog tetszeni a liberálisoknak, amiben könnyen partnerre találhatnak a hangyányival alulmaradt kereszténydemokratáknál. Ha ez bekövetkezik, akkor bizony a győztes szocdemek ellenzékbe kényszerülhetnek, ami viszont picit sem lenne jó hír a baloldal szemszögéből.

A német választásoknak azonban nem csupán politikai-matematikai üzenete van Magyarország számára, hanem megfontolandó tapasztalatokat is adnak.

Mindenekelőtt azt, hogy a baloldali gondolatoknak nagyon is van keletje. Sok elemző azt szemlézi, hogy nagyon máshogy szavaztak az ötven felettiek, mint a harminc alattiak. Az idősebbek a szokásos dilemmák mentén alakították ki álláspontjukat, a fiataloknál viszont komoly elmozdulás történt a zöld és a markáns bal irányába, bár kétségtelen, a nagyobb változások iránti vágy a szélsőjobbot is táplálta az ifjabb korcsoportokban.

Hazánkban viszont eltérő a politikai kereslet-kínálat. Keresleti oldalon nálunk is kimutatható a fiatalok radikalizmusa, azonban kínálati oldalon igencsak más a helyzet.

Magyarországon ugyanis nincs valódi zöld párt, még akkor sem, ha az LMP és a Párbeszéd egyaránt tesz idevágó hivatkozásokat. Sajnos az elmúlt évekből egyetlen markáns akciót sem tudunk felidézni, amit ezek a pártok plasztikusan felmutattak volna, nemhogy koherens zöldpolitikát láthatnánk tőlük. Álláspontjuk sok kérdésben van, de a választók aligha vágnák rá egyből, hogy ezek zöld pártok lennének.

Idehaza a zöld pártok mellett baloldaliakból is akut hiány mutatkozik. Valamelyest az MSZP, a Párbeszéd és a DK jöhetne szóba, de ezek mind elhagyták (már ha volt) a baloldalt meghatározó kapitalizmuskritikus szemléletet, azaz minden mutatványuk dacára eleve nem lehetnek baloldaliak. Négy kisebb párt jelenti a baloldali választékot, tehát a frissen alakult ISZOMM és mellette a zárványokban létező Munkáspárt, az Európai Baloldal és a Szociáldemokrata Párt. Néhány közelmúlt választás tanúsága szerint az utóbbi három párt még összeadva se nagyon rendelkezik 1 százalékot elérő referenciával, szemben az ISZOMM – igaz, csak egyszer – tavaly bizonyított 2,23 százalékával.

Az ISZOMM számára adódik a kettős feladat. Amennyire lehet, integrálni a baloldali mozgalmakat, illetve a fiatalok számára vonzó perspektívát kínálni.

Ez utóbbi számos elemét vonultatja fel a párt választási programjaként meghirdetett Kádár János Terv. A névadás körüli turbulenciák dacára világos a magyarázat: Magyarország történelmében csupán egyetlen egyszer volt olyan korszak, amely milliók tartós szociális felemelkedését hozta. A Kádár-korszak.

Mi adhat főleg a fiatalabb generációknak vonzó perspektívát? A Kádár János Terv szerint az évi 50.000 magas minőségű állami bérlakás felépítése, természetesen szociális szempontok érvényesítésével, továbbá a magas minimálbér és emellett a fokozott anyagi segítség a gyermekek neveléséhez, így például a gyermekenkénti havi 50.000 forintos családi pótlék. Ezeken túl a párt arra vállalkozik, hogy a következő ciklusban legalább ezer, izgalmas klímavédelmi kezdeményezés élén szerepeljen. Ilyen az anyag- és energiatakarékosság terén megteendő több száz lépés, a magyar vidék rendbetételét jelentő falusi reneszánsz megindítása, az átfogó állat- és növényvédelem, sőt, az építési kultúra forradalma. Nem mellesleg a Terv a választó korhatárt 16 évre kívánja levinni (ami a négy éves ciklusok folytán de facto átlagosan 18 lenne), hogy a fiatalabb generációk mielőbb beleszólást nyerhessenek a jövőjüket meghatározó döntésekbe.

Ha német párhuzamokat akarunk húzni, akkor az ISZOMM balra helyezkedik el az SPD-hez, de középre a die Linke-hez mérve. Magyarországi viszonylatban az egyetlen, országgyűlési képviseletet ambicionáló baloldali pártról beszélhetünk, amely az eredeti mondások szerint sajátos görögdinnye: belül vörös, kívül zöld.

A hazai, rendkívül polarizált pártstruktúrában az Orbán vs. Gyurcsány kinézetű versenyben az ISZOMM nem kíván részt venni. Sokkal inkább a jó értelmében vett zsarolási potenciálját akarja felépíteni. Jóllehet a pártnak személyemben miniszterelnök-jelöltje is van, közvetlenül mégsem törekszik a számára ma még lehetetlenre, azaz a kormányzásra. Arra viszont igen, hogy a magyar kormányképesség zálogát alkotva akkor támogasson kívülről bármilyen kormányt, amennyiben az vállalja a Kádár János Terv legfontosabb célkitűzéseit.

Ha a magyar választók legkevesebb 5 százaléka ezt akarja, akkor így is lesz.

Szanyi Tibor

S. Hermann & F. Richter képe a Pixabay -en.