Németország választott, de nem döntött

Németország válaaztások

Azt még nem lehet tudni, hogy ki lesz Angela Merkel utódja, de erős bizakodás van, hogy a vasárnapi választásokat követően a Jézuska talán meghozza az új kormányt Németországban.

Az eredmény ugyanis roppant szorosnak mutatkozik. A balközép szociáldemokraták jó eséllyel beelőzik a történelmi mélypontra süllyedt jobbközép kereszténydemokratákat, s a papírforma szerint akár nem csak Merkelt váltja valaki, hanem az egész kormányzati inga balra lendül.

A papírformát azonban sok minden boríthatja. Az eddigi adatok szerint matematikailag a nagykoalíció is folytatódhat, bár az érintettek és a német közvélemény inkább szeretne valamilyen más koalíciós megoldást. Ez persze régi lemez, ám a választások jó ideje azt eredményezték, hogy fogcsikorgatva, de előbb-utóbb mindenki lenyelte a nagykoalíciós békát.

Most viszont legalább hat lehetséges kormányalakítási forgatókönyv mutatkozik.

A képlet elég jól áttekinthető. Van tehát a klasszikus két nagy párt, azaz a CDU/CSU (ez gyakorlatilag egyazon párt csak a CSU a bajor szegmenst, a CDU pedig Németország többi részét fedi le), illetve az SPD. Ezek a pártok jelenleg is a szavazatok leheletnyivel több, mint felét birtokolják. A maradékon négyen osztozkodnak, azaz a nagyon megerősödött zöldek, valamint a liberálisok, a szélsőjobb és a radikális balpárt – ebben az erősorrendben. A szélsőjobbal és a radikális ballal alapvetően senki nem akar közösködni, tehát a kormányalakítás azon múlik, hogy az előttük lévő négy polgári párt miként keveri a kártyát. Elvileg mind a négyen részesei kívánnak lenni a kormányzásnak.

Összegezve elmondható, hogy világos és perdöntő szavazati arányok nélkül az érintett pártok maguk, egymással meccselve fogják meghatározni Németország politikai irányát. A választók szavaztak, de nem döntöttek.

A sajátos patthelyzetre természetesen rengeteg magyarázat adódik. A kereszténydemokraták augusztusi bezuhanását alighanem a kancellárjelöltjük, Amin Laschet szerencsétlen fotói okozták, amit jól ki tudott használni az egyébként kancellárhelyettes ellenfele, a szocdem Olaf Scholz. A szociáldemokraták megerősödését a radikális baloldal fő témáinak elszipkázása is segítette, nevezetesen a majdnem 50 %-os minimálbéremelés és az állami bérlakásépítés masszív ígéretei. Ezáltal a szocdemek pont annyit erősödtek, mint amennyit a radikális balpárt veszített, ám ketten együtt továbbra is a szavazóbázis közel egyharmadát tudhatják maguk mögött, 26, illetve 5 százalék erejéig.

A szavazatok számlása folyamatos, amit kicsit hátráltat a berlini önkormányzati választások egyidejűsége, továbbá a közel 40 %-os arányt kitevő levélszavazatok nehézkesebb feldolgozása.

– bankski –

  A Szócikk a dolgozók, a dolgozni akarók, illetve az életüket már kidolgozók szava. Posztjaink kommentálhatók a Facebookon, várunk Facebook-csoportunkban és a Twitteren is. Ám te is írhatsz, te is szólhatsz képpel és hanggal, amit viszont mi olvasunk, hallunk, nézünk, sőt, akár közreadunk. Leveled várjuk az info@szocikk.hu címen.

Kapcsolódó tartalmak