Az Igen Szolidaritás Magyarországért Mozgalom viszonya a ‘hat párt’ közös programvázlatához

Igen Szolidaritás Magyarországért Mozgalom ISZOMM pártprogram Szanyi Tibor

Az ISZOMM miniszterelnök-jelöltje, Szanyi Tibor a pártja mérlegére tette hat ellenzéki párt közös politikai programvázlatát, s a következő főbb megállapításokra jutott:

  • ‘+’ : modern oktatáspolitika
  • ‘0’ : klasszikus, konzervatívba hajló liberális vonalvezetés
  • ‘-‘ : teljesen hiányzó mezőgazdasági és vidékpolitika

Meglátása szerint a ‘hatpárti’ ellenzéki ajánlat világnézetektől függetlenül is hiányos, összességében pedig alkalmatlan a baloldali jelző használatára, minthogy – szó szerint és tartalmában egyaránt – mellőzi a baloldaliság legfőbb ismérvét, a szolidaritást.

Íme a teljes értékelés, megjelölve hogy az ISZOMM miben és mennyiben kínál többet és/vagy jobbat, avagy egyszerűen csak mást:

Az Igen Szolidaritás Magyarországért Mozgalom (ISZOMM) örömmel él a lehetőséggel, hogy hosszú várakozás után végre viszonyulhat a ‘hat párt’ közös programvázlatához.

Megerősítjük, hogy az előválasztási folyamattól való távolmaradásunk legfőbb oka, hogy abban – megannyi kezdeményezésünk dacára – kívülről sem látszik a politikai programok valós versengésének valós lehetősége. Jól tudható, az ISZOMM egy baloldali ihletettségű pártprogramot vázolt fel a tavalyi esztendő során. A ‘hat párt’ részéről most egy részükről közös, világosan polgári-liberális vízióval ismerkedhettünk meg, ami nagyfokú átfedésben van a jelenlegi kormány világképével, még akkor is, ha annak konkrét érvényesülését illetően jogos viták vannak.

Szabad Magyarország

Ilyen rögtön a korrupció ügye, ami a legkevésbé sem egyedül az elmúlt tíz év jellemzője, hanem egyenesen a rendszerváltás szomorú hordaléka. A ‘hat párt’ két összetett mondatánál mindenképpen többet érdemlő ügyről van szó. Szeretnénk befejezni az egymást váltó kormányok üres egymásra mutogatását, s az egykori olajügyektől kezdve az eredeti tőkefelhalmozáson és privatizáción át a hagyományosan kifizetőhelyekként kezelt nagyvállalatok, önkormányzatok tevékenységének rendszerszintű áttekintésének pártján vagyunk. Tudjuk, ez gigantikus, szinte mindent új megvilágításba helyező munka lenne, ám ha ez illuzórikusnak minősül, úgy inkább fájdalmasan mondjuk ki azt, hogy ami volt, az történelem, és kész!

Meggyőződésünk, hogy a nagy oligarchavagyonok esetleges visszaszerzésének egyetlen járható útja a korrupciós vezetékek határozott elvágása. A tűzoltásnak is az a lényege, hogy az éghető anyagok felé elzárjuk az oxigén áramlását. Menteni azonban csak a még menthetőt lehet, amibe bele kell nyugodni, arról nem is beszélve, hogy egy kormányváltás esetén a ma még mesébe illőnek tűnő vagyonok percek alatt elporladhatnak!

Másik nagy terület az alkotmányosság kérdése. A magunk részéről ugyan kukába kívánjuk a jelenlegi Alaptörvényt, de nem feledkezhetünk meg arról, hogy a ‘hat párt’ képviselői, polgármesterei mind felesküdtek a NER eme alapdokumentumára, sőt, egyesek akár többször is. Bármiféle alkotmányozó lendület számunkra akkor hiteles, ha az újra törekvők ezeket az esküjüket visszavonják!

A ‘hat párt’ által szorgalmazott új alkotmány tartalmával összességében egyet tudunk érteni, azonban az ISZOMM ennél sokkal többre vágyik, éspedig egy erősen szociális töltetű alkotmányra, amely rögzíti a ‘jóllét’-hez való jogot. Ennek a többletnek sarokpontja a méltányos minimálbér és a létminimumot mindenki számára biztosítani képes szociális minimumjövedelem intézményének garantálása, ezen felül pedig a családi pótlék és a nyugdíjpótlék számszerűsített garanciái. Ugyancsak a szociális alkotmányba tartozónak véljük a mindenkire kiterjedő és teljes körű társadalombiztosítást, továbbá a magántulajdon hegemóniáját megtörő módon a szövetkezés, a szövetkezetek jogait.

Az IgenSzolidaritás nem csupán zöld, vagyis szakpolitikai ügynek, hanem a belátható jövőnk kulcskérdésének tekinti a környezetbiztonság kérdését, s ennek megfelelően a “de facto” bekövetkezett klíma-vészhelyzet okán alkotmányos szerepkörrel bíró klímavédelmi/környezetbiztonsági biztosi intézmény felállítását is szorgalmazza. Szintén alkotmányos sarokpontnak tekintjük a képviselők visszahívhatóságának megteremtését, természetesen kellő biztonsági és jogi keretek között.

A médiaügyekben sokkal világosabb álláspontokra törekszünk, különösen a közszolgálati és a piaci média szigorú elkülönítésével, kiváltképp, hogy az ún. ‘social media’ platformok a legkevésbé sem társadalmi töltetűek, hanem a legdurvább üzleti vállalkozások, annak minden torzításával együtt. Szinte ugyanez mondható el a politikai aktivizmust felvállaló elektronikus médiáról, vagy nyomtatott sajtóról.

A ‘hat párt’ önkormányzatokról vallott nézeteinek zömét az ISZOMM helyénvalónak tartja, kivéve az önkormányzatok részéről az EU-forrásokhoz való közvetlen hozzáférés szorgalmazását. Álláspontunk szerint akié a jogalkotás, azé a felelősség, márpedig az EU-jogot alkotó kormányok felelőssége átruházhatatlan. A források elosztásának töréspontját egyébként is inkább a nagy- és kistelepülések viszonyában látjuk, márpedig az erősebb lobbi-erejű egységek térnyerését határozottan ellenezzük. A kormányoknak pont az a dolga, hogy a szolidaritás jegyében kiegyensúlyozó szerepet töltsenek be!

Egészséges Magyarország

Mint feljebb említettük, a társadalombiztosítás kérdését alkotmányos kérdésnek tekintjük, szemben a ‘hat párt’ szakmapolitikai megközelítésével.

A drog- és alkoholellenes stratégia egésze viszont vékony lesz, ha abból a dohányzás visszaszorítása kimarad.

Mindazonáltal bűnbánatot várnánk el az egészségügyi szolgálati jogviszonyról szóló törvény kapcsán, mert azt ugyan valóban el kell törölni, azonban emlékezzünk meg arról, hogy a “hat pártból’ öt ezt a Fidesszel karöltve, egyhangúan szavazta meg!

A sport vonatkozásában hiányoljuk a teljesen feleslegesen megépült stadionok jövőjéről szóló gondolatokat, ugyanis ezek hiányában hosszú távon is csak a pénzégetésre rendezkednénk be. Az ISZOMM – jobb híján – a stadionok kulturális hasznosítását látja lehetséges mentőpályának.

Megfontolandónak tartanánk viszont olyan programokat, amelyek a településeket arra ösztönöznék, hogy az iskolák mellé tanuszodákat létesítsenek, s amelyek a helyi lakosságé mellett esetleg turisztikai igényeket is ki tudnának szolgálni.

Okos Magyarország

A ‘hat párt’ közoktatási koncepciója vonatkozásában az általános egyetértésünk mellett hibának tartjuk az egyházak mai szerepének tudomásul vételét. Nézeteink szerint modern közoktatás csak állami lehet. A papok tevékenysége máshova tartozik.

A szakképzés és felnőttképzés tekintetében viszont maradéktalan egyetértésünket fejezzük ki, s egyúttal figyelembe ajánljuk a programunkban szereplő közösségi akadémiák kiegészítő funkcióit.

Hasonlóképpen gondolkodunk a ‘hat párt’ programjának felsőoktatási fejezetében felvázoltakkal.

Gondoskodó Magyarország

A magunk részéről meglehetősen mást gondolunk a szociális ügyek tartalmáról, mint amit a ‘hat párt’ anyaga vázol, kiváltképp hogy ez utóbbiból hiányoljuk a szociális biztonság iránti, mindenek feletti elkötelezettséget.

Az adókat a ‘hat párttól’ eltérően mi a jövedelmekhez kötjük, a kedvezményeket pedig természetbeni és pénzügyi szolgáltatások formájában kívánjuk biztosítani. Ennek megfelelően a ‘hat párt’ duplázási szándékához képest mi megnégyszereznénk a családi pótlékot.

Az ‘hat párt’ idősekkel kapcsolatos nézeteinek többségét támogatjuk, azonban sokkal erősebb garanciális vállalásokkal bírunk, például a legkisebb öregségi nyugdíjat a létminimum szintjén kívánjuk meghatározni. Számunkra ugyanakkor érthetetlen, hogy a 40 év utáni nyugdíjazás lehetőségét a ‘hat párt’ miért csak a nőkre értelmezi.

A ‘hat párt’ gyermekvédelmi javaslatait viszont üdvözöljük. A fiatalok esetében helyesnek tartjuk az általános törekvéseiket, konkrétan viszont jóval többet gondolunk az új generációk számára biztosítani. Ilyen például a szociális minimumjövedelem ernyőjének kiterjesztése az álláskereső ifjakra, továbbá a képzések megtoldását egy önkéntes társadalmi szolgálat lehetőségével.

Noha a ‘hat párt’ számos egyéb pontjával egyetértünk, az általuk vázolt puszta lehetőségen túl mi döntően állami kötelességnek tartjuk a bérlakásépítést, továbbá a ‘hat párt’ ködös megfogalmazásaitól eltérően mi gyökeresen rendezni akarjuk a devizahitelezés tragikus következményeit, éspedig ‘vissza a babaruhát!’ jeligére.

Zöld Magyarország

A társadalombiztosítás estéhez hasonlóan a környezetbiztonság legfontosabb tényezőit mi az alkotmányba illesztenénk, szemben a ‘hat párt’ szakpolitikai felfogásával. A szemléletváltás iránti rimánkodás, illetve a gazdasági ösztönzők mozgatása ma már elégtelen. A természeti környezet további terhelését pénzért se lehessen űzni! A vonatkozó kormányzati politikák élére azt az alapelvet kívánjuk helyezni, hogy a legtisztább és legolcsóbb energia a fel nem használt energia.

Hasonlóan gondolkodunk a közlekedésről és – a ‘hat párt’ által inkább csak érintőlegesen említett – szállításról, azaz a lehető legkisebb mobilitásra törekszünk, a szükséges mobilitásban viszont a legnagyobb hatékonyságot keressük.

Megjegyezzük, hogy a turizmus egykoron a legnagyobb luxusok egyike volt, mára viszont az egyik legnagyobb környezeti kártevő, relatíve gyenge hozzáadott érték mellett. E téren is gyökeresen új egyensúlyokra van szükség, megszüntetve a feltételek közösségi vállalása és a profitok magánosítása közötti ellentmondást.

A ‘hat párt’ koncepciójában azonban elképesztőnek tartjuk a talajvédelemről való megfeledkezést, továbbá az egyéb fejezetekben sem található mezőgazdasági- és vidékpolitikai elgondolások gyakorlatilag szinte teljes hiányát. Az ISZOMM programja ezeket azonban részletesen tárgyalja.

A természet igényeit az emberi jogokkal azonos erővel akarjuk védeni. Ennek része az általunk javasolt új közjogi funkció, a klímavédelmi/környezetbiztonsági biztos felállítása.

Közös Haza

Úgy gondoljuk, a ‘hat párt’ programjában sorolt, sokat hallott frázisokon túl lényegesen több tartalom illene a kulturális kérdések világába, például a mecenatúra, avagy a környezeti kultúra dolgaiban, így a viselkedés, a képzőművészet, az építészet és megannyi egyéb területen.

Komoly tévedésnek tekintjük viszont a nemzetpolitika összekeverését a magyarságpolitikával, akkor is ha a ‘hat párt’ programja minden közösséget egyébként államalkotónak tekint. Álláspontunk szerint a nemzetpolitika minden itt élő ember közös ügye. A nemzetünk méltó tagja az, aki Magyarország felemelkedésén (bárhol) fáradozik, tehát meglehetősen méltatlan a “befogadott népcsoportok” szóhasználat, már csak a lehetséges és kellemetlen viszonosságok okán is.

Igen távol érezzük a baloldali gondolkodástól az esélyegyenlőség tekintetében a ‘hat párt’ által megfogalmazottakat, különösen hogy azok leginkább a rokkantak és a nők helyzetére térnek ki, jóllehet rutinszerű felsorolásként említik a származást, a bőrszínt, a nemi identitást, a szexuális orientációt és a nemzetiségi hovatartozást, mint esélyegyenlőségi tényezőket. Elismerve ezek létét, mégis határozottan állítjuk, hogy a létező legnagyobb esélyegyenlőségi akadályok a szociális hátterekre vezethetők vissza, s ennek orvoslása nélkül szinte felesleges a többivel politizálni, bár a cigányok helyzetét tárgyaló fejezet szerencsére pótol valamit a fenti hiányosságból.

Az egyházak vonatkozásában mi úgy látjuk, hogy a vallási közösségek fenntartása alapvetően az odatartozók feladata, s az állam legfeljebb az aránytalan terhek (pl. műemlékvédelem) enyhítésén fáradozzon.

Sikeres Magyarország

A gazdasági fejezetben mutatkozik meg igazán a ‘hat párt’ és az ISZOMM politikái közötti szakadék. Míg a ‘hat párt’ csupán elérendő célnak tekinti a jóllétet, addig az ISZOMM erre alkotmányos garanciákat akar. Hasonlóképp, a ‘hat párt’ mindössze támogatandónak véli a szövetkezetek térnyerését, addig az ISZOMM legalább egyenlőségjelet akar húzni a szövetkezeti, az állami és a magántulajdon közé, megvonva ez utóbbi abszolút primátusát.

Az ISZOMM határozottan azon az állásponton van, hogy kapitalista körülmények között az egyenlő felek közti tiszta és szabad verseny hazug álmodozás. Mindaddig, amíg a pehelysúlyú és a nehézsúlyú versenyzők ugyanabban a ligában játszanak, addig az állami szabályozás feladata a kőkemény előnyök biztosítása a gyengébbek javára.

A ‘hat párt’ bér- és munkaügyi politikája a klasszikus neoliberalizmus logikájára épít, némi szociális fröccsel lespriccelve. Ezzel szemben az ISZOMM úgy véli, hogy az államnak a gazdaságmatematikai kuruzslás helyett a bérharc élére kell állni. Évszázados tapasztalat, hogy a munkabérek nagysága pont annyi, amennyit a dolgozók kivívnak. Ennek értelmében az ISZOMM minimálbér követelése azt fejezi ki, hogy az egy munkahelyen 35 órás munkahéttel szerezhető legkisebb jövedelem meghaladja a létminimum kétszeresét. Ma ez havi nettó 250.000 forint.

Ami a ‘hat párt’ innovációs politikáit illeti, sajnálattal állapítható meg, hogy az még a jelenlegi kormány gyakorlatához képest is visszalépést mutat. Egyszerűen figyelmen kívül hagyja az ‘adat’, mint új gazdasági tényező lényegét, továbbá teljesen érzéketlen a robotika és a mesterséges intelligencia kihívásaival szemben. Az ISZOMM ezzel szemben az innovációt kevésbé a tőkés verseny, sokkal inkább a jóllét szolgálatába akarja állítani. A közérthetőség végett csak egy szociális területet említünk, ahová az innovációs erőfeszítéseket koncentrálni érdemes: az egészségügy.

Biztonságos Magyarország

A ‘hat párt’ rendészeti elképzelései valóban a jövőbe mutatnak, de adósak maradnak a rendvédelmisek évtizedes kárpótlásával. Az ISZOMM a korábban megszerzett, ám a Fidesz által elvett jogok maradéktalan érvényesítését tekinti a jövő alapjának.

Az Orbán-éra alatt létrehozott személyi regimentek sorsát a ‘hat párt’ nem tárgyalja, az ISZOMM viszont integrálni akarja ezeket egy egységes rendvédelmi állományba.

A ‘hat párt’ programjának honvédelmi fejezetében leírtak igen szép, “politically correct” mondatok, azonban figyelmen kívül hagyják a honvédelem lélektani szerepét. Ez utóbbira tekintettel az ISZOMM a már említett, közösségi önkéntesi programjával lehetőséget kíván nyújtani a fiataloknak, hogy a karrierjük elején vállalhassanak társadalmilag roppant fontos munkákat, akár a honvédelem területén, amelyek a társadalmi szolidaritás építése során kifejezetten hasznukra válnak.

A nemzetbiztonság terén a ‘hat párt’ sajnos adós marad a fogalom szükségszerű újraértelmezésével. A nemzetbiztonság ugyanis a klasszikus katonai és gazdasági védelmi dimenziókból átkerült az adat-, az információ-, s benne a pénzügyi biztonság fogalomkörébe. Az egymással szemben álló országok korábban lerohanták és kifosztották egymást. Mindez ma már hadviselés nélkül zajlik. A magyar polgárok jelenleg szinte védtelenek az őket anyagilag megrokkantó algoritmusokkal szemben. Az ISZOMM tehát legfőképp a digitális térben kívánja realizálni a nemzetbiztonsági kapacitásokat.

Európai Magyarország

Magyarország Európához tartozása földrajzi és történelmi tény, ezt felesleges bizonygatni. Méretünk azonban immár soha többé nem teszi lehetővé az önálló külpolitikai mozgásteret, ennélfogva a ‘hat párt’ Nyugatra esküdözése és Keletre szitkozódása értelmetlen pótcselekvés. Az ISZOMM a realitások talaján állva az európai szövetségi rendszereken belül kívánja az ország relatív befolyását érvényesíteni, például a számunkra elérhető regionális érdekszövetségek együttműködésének fokozása révén.

Sajnálatos azonban, hogy a ‘hat párt’ elszalajtja a lehetőséget, hogy az EU-t, mint a világ legerősebb szabály- és normaalkotó konglomerátumát értelmezze, azaz hogy a nemzeti érdekek célszerű képviseletét ezen mechanizmuson keresztül intézze. Ezzel szemben tehát az ISZOMM értelmetlennek találja az európaiság verbális bizonygatását, a nyugatiasság képmutatását, sokkal inkább a praktikus európai integrációra törekszik, megannyi más, kisebb országhoz hasonlóan.

Az ISZOMM egyszersmind végtelenül sajnálja a ‘hat párt’ migrációs szemléletét, amit röviden a “hajrá kifelé – ne nagyon befelé” kettős bizonytalansága jellemez. Ezzel szemben az ISZOMM a magyar dolgozók jövedelmi érdekeinek szigorú védelmében a leghatározottabban ellenzi a gazdasági bevándorlást, s egyáltalán nem csak az illegális migráció, hanem a legális munkaerő-import vonatkozásában is, ugyanakkor a politikai menedékjog kérdésében a nemzetközi megállapodásokat ismeri el irányadónak.

A ‘hat párt’ programját összegezve megállapítható, hogy a Fidesz retorikájával szemben ez a törekvés-csokor a legkevésbé sem baloldali ihletettségű, sőt, leginkább a NER neoliberális irányú folytatását ígéri, a szolidaritási igények elől nagy ívben kitérve.

Hab a tortán, hogy a fentebb elemzett ‘hatpárti’ program logikájából kissé kiszakadva a budapesti főpolgármester egy külön, 2×9 tételből álló azonnali intézkedéscsomagot mutatott be miniszterelnök-jelölti igyekezetében. Kampányeszközként ennek nyilván lehet valamiféle szerepe, az viszont a jövő egyik kérdése, hogy vajon beleilleszthető-e a ‘hat párt’ még véglegesítendő programjába?

Szanyi Tibor, az Igen Szolidaritás Magyarországért Mozgalom miniszterelnök-jelöltje

  A Szócikk a dolgozók, a dolgozni akarók, illetve az életüket már kidolgozók szava. Posztjaink kommentálhatók a Facebookon, várunk Facebook-csoportunkban és a Twitteren is. Ám te is írhatsz, te is szólhatsz képpel és hanggal, amit viszont mi olvasunk, hallunk, nézünk, sőt, akár közreadunk. Leveled várjuk az info@szocikk.hu címen.

Kapcsolódó tartalmak

Vélemény

A zöld verseny

Az Igen Szolidaritás Magyarországért Mozgalom eredetileg szívesen vett volna részt egy olyan “előválasztási” versenyben, amely politikai víziók, programok alapján zajlott volna, ám a többi párt