Az OECD tegnapi jelentésében egy sor országot (45) értékelt, jó tanácsokkal fűszerezve. A szervezet igen magasról pillant le a Földre, a pepecselős részleteket másra hagyja. Magyarország esetében három fő pontban jellemzi a helyzetet. Sommásan szólva, pocsék az oktatás, iszonyatosan magasak a munkára terhelt adók, és a nyugdíjasok vannak a legnagyobb bajban. 

Az OECD, a legfejlettebb országok gazdaságpolitikai klubja a kapitalizmus lényegi szempontjaira összpontosít.

Az OECD szerint oktatási rendszerünknek szinte minden eleme rossz. Nagyon nagy a kipotyogási ráta, alacsony a tanköteles korhatár, gyenge a minőség úgy a szakképzésben, mint a felsőoktatásban, továbbá méltatlan a cigány lakosság hozzáférése az idetartozó szolgáltatásokhoz. Mindez azt vetíti előre, hogy a fiatalok növekvő nehézségekkel fognak szembesülni a munkavállalás frontján, azaz igen pocsék jövedelmi perspektívákban gondolkodhatnak.

A munkára terhelt adók, tehát a jövedelemadón túl a dolgozó és a munkáltatója által fizetett társadalombiztosítási és nyugdíjjárulékok a munkaerő összköltségének 45 %-át teszi ki, szemben az EU 38 %-os, illetve a legfejlettebb országok 33 %-os szintjével. Úgy is mondhatnánk, hogy a bérekre rakódó horrorisztikus hazai adókat egynegyedével bizonyosan lehetne csökkenteni, egyszersmind egy 10 % fölötti általános béremelés magának a gazdaságnak bizonyosan nem tenne semmi rosszat, sőt!

67 százalékos a gyermektelen dolgozó adóéke, az EU-ban 38 százalék, az ajánlás 33 százalékos.

A nyugdíjasok helyzete egyenesen tarthatatlan, lévén az idősek egyötöde a szegénységi küszöbök alatt tengődik. Érdekes módon épp ‘Prof. Capitalism’ veti fel, hogy a szociális ellátórendszerbe mindenképp érdemes beépíteni egy garantált szociális minimumjövedelmet, ami Magyarországon egyedül az ISZOMM programjában szereplő intézkedés (ami nem keverendő össze a más pártok által forgalmazott, délibábos ‘alapjövedelemmel’).

Mit szépítsük, nem rózsás a kép, bár idehaza rengeteg más problémákat is szoktunk emlegetni, aktuálisan a ‘halálügyet’, minekutána az egészségügyi rendszerünk összeomlott. Az OECD azonban leginkább a gazdasági kérdésekre fókuszál.

És akkor következzenek a szervezet ‘ajánlásai’, dióhéjban:

• a csődeljárások, végrehajtások ne csapják agyon az érintetteket
• be kellene vezetni egy átlátható rendszert a szabályalkotás hatásainak vizsgálatára
• az oktatás minden területén fokozni érdemes a korszerű (ICT) elemek alkalmazását
• Feljebb vinni a tanköteles korhatárt
• A cigány srácokat a lehető legalacsonyabb korban közelebb vinni az oktatási és gyermekjóléti szolgáltatásokhoz
• Növelni a hátrányos helyzetűek bevitelét a felsőoktatásba
• A szakképzést a helyi igényekhez igazítani
• Közmunka helyett képzést és továbbképzést a munkanélkülieknek
• Mérsékelni a munkára rakódó adókat és járulékokat
• Kibocsátással arányos útdíjakat bevezetni, illetve fejleszteni a tömegközlekedést
• Megnövelni a munkanélküli ellátások időtartamát
• Csökkenteni az anyák távolmaradását a munkaerőpiacról és növelni az apák otthonmaradási lehetőségeit
• Jelentősen megnövelni a három év alatti korosztályoknak szóló gyermekjóléti szolgáltatásokat
• A nyugdíjkorhatárt rendre a várható élettartamhoz kell méretezni
• Méltányos szociális minimumnyugdíj bevezetése….

Érdemes megismételni: ezeket a kapitalizmus működtetésének legszentebb intézménye ajánlja. A baloldaliság legkisebb jele nélkül. Semmi líra. Egyszerűen arról van szó, hogy a magyar leszakadásnak úgy lehet elejét venni, ha kap enni az aranytojást tojó tyúk.

Pestiesen szólva: halló, tőkések, vigyázzatok, mert hamarosan nem lesz kit rendesen kizsákmányolnotok Magyarországon, annyira le fog pukkanni a nép!

És hol van, milyen messze van ez az egész a szocializmustól!?

Még egy nyavalyás, bár fenntartható, fapados kapitalizmus is 250.000 havi nettó minimálbérnél kezdődne.

Egy szó mint száz, az OECD igen messze áll Sorostól, liberális mételyektől, baloldali ügynököktől és hasonlóktól. Leginkább talán a “Prof. Capitalism” titulus járna neki.

A párizsi székhelyű OECD (Organization for Economic Co-operation and Development) tulajdonképpen a legfejlettebb országok (37) gazdaságpolitikai klubjának is tekinthető, amely a világ egyik leginkább elismert elemző-előrejelző kapacitását üzemelteti. Szinte valamennyi EU-tagország részt vesz a munkájában, s tekintsük sajátos megtiszteltetésnek, hogy Magyarország is ebbe a körbe tartozik!

Az OECD igen erős statisztikai apparátussal rendelkezik, s rendszeresen tesz ajánlásokat a klubtagoknak és másoknak, miként tudnák a maguk kapitalizmusát szerencsésebben működtetni.

– bankski –