Mi a bajuk az európai gazdáknak?
Hosszabban szólva viszont úgy hangzik a válasz, hogy tagországonként más és más a gondok sora, noha a folyamatokat elvileg egyazon politika szabályozza, nevezetesen az EU Közös Agrárpolitikája (CAP).
Hosszabban szólva viszont úgy hangzik a válasz, hogy tagországonként más és más a gondok sora, noha a folyamatokat elvileg egyazon politika szabályozza, nevezetesen az EU Közös Agrárpolitikája (CAP).
Jelenleg és rövid távon aligha lehetnek jó döntéseink. Háborúban nincsenek idilli döntések, mert minden döntés mögött halál és fájdalom lakozik. Bárhogy döntünk, annak a levét hosszabb távon kóstoljuk meg. Az viszont már most is jól sejthető, hogy a jövő ízei keserűek, avagy édesek lesznek-e?
A döntéseket azonban a legbelső kör, vagyis az első osztály hozná, a többiekre leginkább a zokszó nélküli igazodás szép feladata hárulna. A vétó is átalakulna, azaz teljesen nem szűnne meg, ám csak akkor lenne érvényes, ha azt az adott ügyben legalább két tagország egyszerre gyakorolná.
Persze ennek értelmezéséhez szakítanod kell az eddigi legostobább ötleteddel, hogy t.i. az EU a tagországi kormányok kikerülésével is osztogathasson pénzt.
Jelenleg két lehetséges opció mutatkozik a magyarázatra. Az egyik a “maszkirovka”, vagyis a nyúlugratás nevű társasjáték, a másik pedig az, hogy a rendezők kicsit elkalibráltak valamit. Ez utóbbi a másik lehetőség, azaz Putyin tényleg egyre kevésbé ura a helyzetének. Hát igen, a csernobili erőmű is kezes bárányként működött mindaddig, amíg lelkes, ám nagyra törő szakemberek azt nem gondolták, hogy próbára teszik a monstrumot. Ebből lett a puff.
Ennek az bő két évszázados gyakorlatnak viszont egyetlen gyenge pontja volt, történetesen elképzelhetetlennek tekintettük, így hát nem is számoltunk azzal, vajon mi történik akkor, ha megcsappan a bejövő víz, illetve kevesebb lesz az itt lehulló csapadék, viszont simán kifolyik a meglévő készlet?
Most elment. Számomra öröm, hogy közel négy évtizeddel ezelőtt személyesen is bemutattak neki, jóllehet ott és akkor megállt a kapcsolatunk. Két évtizeddel később – illetve úgymond ezelőtt – viszont az Olasz Köztársaság Érdemrendjével tüntetett ki, ám ebben semmiféle szerepet nem játszhatott korábbi, egyszeri találkozásunk.
A szervezők és az előadók talán nem hagyják, hogy így legyen, s a józan észre apellálnak, bemutatva ennek a szörnyű projektnek megannyi részletét, és természetesen felteszik a költői kérdést, hogy ez kinek és miért jó, fennköltebben szólva mi ebben a nemzeti érdek? Talán válaszokat is adnak, de attól tartok, hogy nem fogják kimondani azt, amit pozícióiknál fogva akár tudhatnának is. Ezért vállalkozom erre az írásbeli hozzászólásra.
Ami konkrétan Ukrajnát illeti, jelenleg senki nem akarja őket felvenni sem a NATO-ba, sem az EU-ba. Elsősorban azért nem, mert képtelenség lenne meghatározni Ukrajna szövetségileg védendő határait, illetve ha ezeket a 2014-es állapotok szerint kezelnénk, akkor máris előállna a harmadik világháború. Az EU-tagság pedig jelenleg azért értelmezhetetlen, mert a háborús állapotokon túl az ukrán jogrend EU-konform átalakítása még bőséggel várat magára.
Értem persze, hogy a médianyilvánosság elérése nagy kihívás. Kétségtelen, értelmes gondolatokhoz borzasztó nehéz felületeket találni. Ennél már csak a gondolatok hiányához nehezebb. Cirkusszal, bohóckodással viszont jóval könnyebb.