Baloldali politikusként vérzik a szívem, hogy egyik alapértékünk, az igazságosság miként tűnik el az életünkből. Az igazságosság ugyanis az igazság gyakorlása, ami nyilván lehetetlen akkor, ha maga az igazság válik érdektelenné a valótlanságokon alapuló hitekhez képest.
Az utcabálozók pedig a valós történésektől függetlenül azt szajkózzák, hogy bárki jöjjön, csak Orbán takarodjon! Ebből könnyen az lehet, hogy mindenki megy, csak Orbán marad. Valahol Európában az ilyesmire mondták azt, hogy Heil Hitler!
Márpedig ma az a kifejezett magyar forradalmi tett, ha belegondolunk az élet tényleg bonyolult kereteibe, s a cselekedeteinkkel, pénzünkkel, szavazatunkkal azokat az erőket támogatjuk, amelyek valódi politikai, azaz nemzeti közösségi tartalmat tárnak elénk.
Bátran le lehet csillapodnotok, a bulit ugyanis már lefújták anélkül, hogy ebben ti bármit is nyertetek volna. Elkövettétek ugyanis a pártok által összehozható legnagyobb hibát, nevezetesen technikai problémává silányítottátok a Fidesz történetének egyik legnagyobb válságát, s ennek megfelelően jogtechnikai ötletelésbe, illetve alternatív castingolásba fogtatok. Ennyi telik tőletek a sokmilliós állami fizetéseitek oltárán.
Hülye módon azt gondoljátok, hogy novákilag-vargailag van jogi mozgásteretek, politikai meg nincs. Nos, elmondom, 14 éve semennyi jogi mozgásteretek nincs, de bátorságotok se, hogy politikai mozgásba lendüljetek. Miért? Mert jó nektek így a Fidesz kegyelméből kapott búsás milliókkal a zsebetekben ücsörögni a seggeteken, és jó nagy szarban látnátok magatokat, ha kormányoznotok kéne.
Hosszabban szólva viszont úgy hangzik a válasz, hogy tagországonként más és más a gondok sora, noha a folyamatokat elvileg egyazon politika szabályozza, nevezetesen az EU Közös Agrárpolitikája (CAP).
Jelenleg és rövid távon aligha lehetnek jó döntéseink. Háborúban nincsenek idilli döntések, mert minden döntés mögött halál és fájdalom lakozik. Bárhogy döntünk, annak a levét hosszabb távon kóstoljuk meg. Az viszont már most is jól sejthető, hogy a jövő ízei keserűek, avagy édesek lesznek-e?
A döntéseket azonban a legbelső kör, vagyis az első osztály hozná, a többiekre leginkább a zokszó nélküli igazodás szép feladata hárulna. A vétó is átalakulna, azaz teljesen nem szűnne meg, ám csak akkor lenne érvényes, ha azt az adott ügyben legalább két tagország egyszerre gyakorolná.
Persze ennek értelmezéséhez szakítanod kell az eddigi legostobább ötleteddel, hogy t.i. az EU a tagországi kormányok kikerülésével is osztogathasson pénzt.
