A szervezők és az előadók talán nem hagyják, hogy így legyen, s a józan észre apellálnak, bemutatva ennek a szörnyű projektnek megannyi részletét, és természetesen felteszik a költői kérdést, hogy ez kinek és miért jó, fennköltebben szólva mi ebben a nemzeti érdek? Talán válaszokat is adnak, de attól tartok, hogy nem fogják kimondani azt, amit pozícióiknál fogva akár tudhatnának is. Ezért vállalkozom erre az írásbeli hozzászólásra.
Ami konkrétan Ukrajnát illeti, jelenleg senki nem akarja őket felvenni sem a NATO-ba, sem az EU-ba. Elsősorban azért nem, mert képtelenség lenne meghatározni Ukrajna szövetségileg védendő határait, illetve ha ezeket a 2014-es állapotok szerint kezelnénk, akkor máris előállna a harmadik világháború. Az EU-tagság pedig jelenleg azért értelmezhetetlen, mert a háborús állapotokon túl az ukrán jogrend EU-konform átalakítása még bőséggel várat magára.
Értem persze, hogy a médianyilvánosság elérése nagy kihívás. Kétségtelen, értelmes gondolatokhoz borzasztó nehéz felületeket találni. Ennél már csak a gondolatok hiányához nehezebb. Cirkusszal, bohóckodással viszont jóval könnyebb.
Leegyszerűsítve, ha Orbán Viktor többet remél a magyarok javára Vlagyimir Putyintól, mint Volodimir Zelenszkijtől, akkor azért vegye figyelembe azt is, hogy a megszálló orosz hadsereg húsdarálóba rakott állományában mekkora arányban vannak a nem orosz nemzetiségűek!
Az EU-ból való kilépés szabadsága viszont nagyjából úgy néz ki, mint a család meleg konyhájából pucér seggel a kinti hidegbe rohanás, szóval nem nagyon kéne kipróbálni, akármennyire kalandosan jó ötletnek tűnik is egyeseknek!
e felejtsük azonban, hogy eszerint TGM inkább volt marxista, ami azért mégis ad reményt, hogy ha immár nem is az ő életében, de a kataklizma felé sodródó emberiség belátható jövőjében a szocializmusra reneszánsz vár, noha a gyászbeszédek elmondói eddig azért nem akarnak eljutni.
Végtére is mi lehetne fontosabb annál, hogy felnőttként kezelt magyar emberként jól éljünk! Úgy, hogy a lelkiismeretünk is tiszta maradhasson!
Márpedig ezek a kormányzati és nemzetközi apparátusok szerte-szana vannak lefizetve és megzsarolva a “fosszilis polip” követei által, hol rafinált, hol kevésbé finom módszerekkel.
A magyar kormányfő ki is nevezte az Európai Bizottságot az egyik fő ellenségének, s lekicsinylően csak brüsszeli bürokratáknak nevezi őket. Ezzel még nem lenne túl sok baj, ugyanis ezek a bürokraták nem azért kapják a magas fizetésüket, hogy megsértődjenek, hanem azért, hogy ne hunyjanak szemet semmiféle jogsértés felett.
Egy szó, mint száz, a legkevésbé sem gazdasági, hanem szinte kristálytisztán morális, jólléti, azaz biztonsági szempontból igyekszem néhány vitatható gondolatot felvetni.
