Az ISZOMM stratégiai közvéleménykutató partnere, a Delphoi Vote Research intézet (DVR) a párt felkérésére december elején rendhagyó felmérést készített. A cég eddig ugyanis ugyanazt a módszertant alkalmazta, mint a legfontosabb hasonló kutatóintézetek, amelyek általában a fizető fél által elvárt adatokat “mérik ki”, s legfeljebb a nagyon nyilvánvaló változásokat követik a számaikkal.

Az ISZOMM most kivételesen azt kérte a Delphoi-tól, hogy 2021. december elejére a rögvalóságot mérje meg. Az eredmények mellbevágóak, elsősorban a kormányváltásban reménykedők számára, de a kisebb pártok számára is roppant tanulságosak.

A felmérés szerinti valós helyzetben a kormányváltásban reménykedő pártok összeszorított fogakkal vették tudomásul, hogy az előválasztásuk során egy külsős, konzervatív főjelöltet állítottak elő. A felismerést követően így sajátos pihenőre vonultak, s a kormányoldalnak adták át a kezdeményező szerepet. Ez utóbbi élt a lehetőséggel, s az általa is befolyásolt eredménytől függetlenül a politikai piacra dobta az előre bekészített, ám kissé értelmét vesztett termékét, a budapesti Városháza állítólagos eladásával kapcsolatos, valós lehallgatásokon alapuló konteót.

A miniszterelnök-jelölti versenyből furcsa módon menet közben kiszálló, ám utánlövésekkel nem kalkuláló főpolgármester egy kommunikációs armageddonnal reagálta le a történéseket, amivel végzetes zavarba hozta partnereit. A vetélkedés váratlan nyertese ugyanakkor egy rendkívül kusza nyilatkozat-sorozatot indított, amelynek aztán gyorsan véget vetett, s inkább a Szeged-Hódmezővásárhely közötti teljesen értelmetlen tram-train körül kezdett el sürgölődni. Az ellenzéki csendes káoszt azonban valamelyest ellenpontozta az ellenzéki kormányfő-jelölt brüsszeli, majd varsói útja, amely utóbbi városban látványosan összeölelkezett az európai, illetve lengyel jobbközép legendás alakjával, Donald Tusk-kal.

Ezalatt a kormány, pontosabban annak feje – ugyancsak Varsóban – viszont egy termetes pofonba szaladt bele, minthogy ideiglenesen zátonyra futott az európai szélsőjobbos pártok új EP-frakciót létre hozni hivatott kezdeményezése. Ettől függetlenül a magyar miniszterelnök idehaza töretlenül hajtja a ‘pénzeső’ fedőnevű hadműveletét, amelynek fényét csupán a mindent felőrlő infláció halványítja, de azt nagyon.

A tavaszi választások erős favoritja azonban továbbra is a Fidesz. A közvélemény egyértelmű várakozásán felül komoly tartaléknak tekinthető a határon túliak szavazat-tömege, amely a lakhellyel kapcsolatos csalások büntethetőségét megszüntető legutóbbi törvénymódosítások is táplálnak. A két blokk, tehát az ún. méltatlanok és az alkalmatlanok tömörülései egyaránt abban érdekeltek, hogy egy látszólag szoros küzdelem képét vázolják fel. A kormányoldalon az elkényelmesedés kockázatának elkerülése, az ellenzéknél pedig a kormányváltó hit fenntartása vált egyes számú prioritássá. A fej-fej melletti állást erőltető hivatalos kimutatásokkal szemben azonban a Fidesz igen tetemes előnnyel számolhat, s a lendület is egyelőre a kormányoldalt segíti.

A tömbökön kívüli kisebb pártok viszont beragadtak a korábbi arányaikba. A legnagyobb kispárt, a Kétfarkúak kiváró állásba helyezte magát, s megígérte az ellenzéki tömbnek, hogy nem akar sok vizet zavarni, így kivonul a kritikus választási körzetekből. Erősorrendben a következő, a Mi hazánk párt minden energiájával az oltásellenes kampányát hajszolja, ami azonban nem tűnik szerencsés döntésnek, legalább is a szépen emelkedő átoltottság, illetve a drámaian emelkedő halálozások fényében. A harmadik kispárt, az ISZOMM ugyanakkor lendületesen töri magát az “egy lista – egy frakció”, valamint az oltásokat kötelezővé tevő kezdeményezéseivel. Mindezek dacára egyik kispárt sem került a belépési küszöböt jelentő 5 százalék közelébe.

A számok nyelvén szólva a politikai mezőny tényleges támogatottsága az alábbi:

A teljes lakosság körében:

A biztos szavazók körében:

A miniszterelnöki vetélkedés állása még inkább kormánypárti arányokat mutat (a biztos szavazók körében):

A leginkább meglepő a várakozások világa, hogy t.i. a megkérdezettek szerint vajon ki nyeri a ’22-es választásokat:

A kutatás néhány szociális tartalmú kérdést is vizsgált.

Eszerint a magyar lakosság enyhe többsége, 51 % elégedett a jövedelmi helyzetével, míg az elégedetlenek 49 %-os kisebbségben vannak. A mai magyar kapitalizmus működésével viszont a megkérdezettek háromnegyede elégedetlen, s ez utóbbiak majdnem fele szívesen élne egy megújult, 21. századi modern szocializmusban (a megkérdezettek 30 százaléka).

Jövőre kifejezetten erős választói aktivitást várhatunk, hiszen 72 százaléknyian mondják biztosra a részvételüket, s mindössze csak 10 százaléknyian szóltak teljes elzárkózásukról. Ez utóbbi arány annak fényében is értelmezendő, hogy a megkérdezettek egynegyede nyilatkozott úgy, hogy a közélet, a politika kérdései egyáltalán nem érdeklik, tehát várhatóan még a passzívak közül is sokan mégis részt vesznek a tavaszi választásokon.

A Delphoi Vote Research rendkívüli felmérése 1000 fős, reprezentatív mintán készült, 5 %-os hibahatárt feltételezve. Az intézet januártól visszatér a szokásos működéséhez, s a többi politikai közvéleménykutatóval karöltve kizárólag a megrendelő, esetünkben az ISZOMM által előre meghatározott adatokat fogja kimutatni.