Az előválasztáson 20 százalékot kapott egy pártokon kívüli új mozgalmi jelölt, ami az Igen Szolidaritás számára fontos visszaigazolás lehet. Ha a frissen alakult baloldali párt továbbra is hangsúlyozza, hogy a rablókapitalizmust művelő kormánypárt, és a neoliberalális kapitalizmust ajánló hatosfogaton kívül is van politikai élet, és sziklaszilárdan kitartanak üzeneteik mellett, akár meglepetést is okozhatnak jövő áprilisban.

Az előválasztás sikeres volt abban a tekintetben, hogy mozgósítani tudta az ellenzéki szavazóbázis magját. Ehhez ugyan jön pár tízezer Fideszes szavazat, de ez csak annyit eredményezett, hogy Dobrev Klára nagyobb fölénnyel nyert, mint a segítség nélkül.

Node nézzük meg mi történt a pártokkal, és mit kínálnak az ellenzéki szavazóknak a megmaradt miniszterelnök-jelöltek?

Momentum – Fekete Győr András: A fiatal liberális párt vezetője leszerepelt, ámde jelöltjei több helyen hoztak el értékes helyeket. A három igazolt játékos (Szél, Hadházy, Szabó) is megtette a magáét, mindannyian hozták a körzetüket. A bőven 5 százalék alá mért párt valószínűleg érdemi erő lesz a parlamentben, és az adófieztők pénzéből továbbra is mondhatják a semmit. A párt egyetlen valamirevaló politikusa Orosz Anna fölényesen verte meg Gy. Németh Erzsébetet. Óriási kérdés, hogy Orosz idővel ki tudja e magát nőni Fegyőr ellenlábasává a pártban, és ha igen, akkor vajon magára veszi-e az országos politizálás nyűgjét. Maradjunk annyiban, hogy igény az volna rá.

Jobbik: A Jobbik elnöke is leszerepelt, de itt még az sem mondható el, hogy jó körzeteket hoztak volna el tömegesen az egyéni győzteseik. Jórészt övék lettek a csataterek, a kisfalvas települések. Mivel a Jobbikról a cigányság még nem hitte el, hogy nem nácik – úgy tűnik ehhez sok diploma kell – eleve hendikeppel indul a Fidesz ellen ezekben a körzetekben. Ha lenne érdemi jelölt a párton belül, Jakabot valószínűleg leváltanák és önállóan indulnának a választásokon. De nincsen. Legalábbis egyelőre nem látszódik, hogy lenne kihívója a Jobbik elnökének a párton belül.

LMP: Úgy lesz bent a parlamentben, hogy nincs sem támogatottsága, sem saját miniszterelnök-jelöltje. Ez azon kívül, hogy szembeköpése az emberek akaratának, elég nagy politikai bravúr. Úgy tűnik, a magyar választók továbbra is fizethetik a terepjáróval járó zöld-baloldali párt vezetőinek a fizetéseit, költségtérítéseit.

MSZP: A totális megúszásra játszottak és jól tették (a maguk szempontjából). Bár érzékeny veszteségeket szenvedtek, azért jó pár nyerhető egyéni jelöltjük maradt. A politikai túlélésük nekik is biztosított, hiszen listán is fognak lepattanókat szerezni. Feltéve, ha nem esik szét a koalició. Mert önállóan ők sem jutnának be a Magyar Országgyűlésbe. A választók továbbra is fizethetik a milliárdos párttámogatást ennek a pártnak is. Úgy, hogy szavazni nem sokan szavaznának rájuk.

Párbeszéd: A már hosszú évek óta mérhetetlen párt, óriási tettek sorozatát hajtja végre politikailag a választások óta. Mindig tudják, úgy tematizálni az ellenzéki közéletet – Horn Gábor és más volt Szdsz-es háttéremberek segítségével – , hogy végül is ők járjanak jól.

A Fővárosi önkormányzat elfoglalása után kormányzásra törekszenek. Mindenfajta társadalmi támogatottság híján ilyen közel jutni a hatalomhoz, valóban nem semmi, tényleg nagy teljesítmény. A kérdés csupán az, hogy ha oda jutnak, mi fog történni? Óriási a felelősége Karácsony Gergelynek, aki ezt a rettentő agresszív értelmiségi pártot vezeti. Ha hatalomra jutnak és kudarcot vallanak, az hosszú távra bebetonozatja a jobboldalt a hatalomba. Sokkal durvább felhatalmazással, mint ami most van.

DK: Egyelőre nem dőlt el, hogy nyertek vagy veszítettek. Úgy tűnik nekik lesz a legnagyobb frakciójuk. Az, hogy vitába kerültek a szélsőjobboldali párton kívül az egész ellenzékkel, mutatja, hogy ez a legnagyobb törésvonal az ellenzéken belül. A párt azért érezheti magát vesztesnek, mert ha külön indulnának, biztosan bent lennének a parlamentben. A többiek meg jórészt nem. Ehhez képest kialakulhat olyan helyzet, hogy nem ők adják majd a miniszterelnököt és hogy folyamaotsan fogja szidalmazni őket az ellenzék nagy része. Ha én DK-s lennék, most nagyon megsértődnék.

A miniszterelnöki versenyről:

Három ember jutott be a második körbe. Egy milliárdos hölgy, akinek pártja az egyetlen értelmezhető ellenzéki erő. Egy vállaltan jobboldali polgármester, aki szerint nem baj ha néha megverjük a gyerekeinket, illetve listázná cigány származású honfitársainkat, hogy tudjon nekik jobb oktatást adni. Mert hát ugye pénzt azt nem akar. Valamint bent van egy mérhetetlen párt társelnöke, aki egyben Budapest főpolgármestere is. Ő magát balközép és zöld politikusnak mondja. Ez cselekedetekben annyiban áll, hogy 4 év múlva emelné fel akkorára a minimálbért, amekkorára a kormány akarja most, illetve úgy erőlteti a bicikliutakat Budapesten, hogy az autósok problémáira nem gondol, így hihetetlen méretű agressziót szabadított el a városban.

Jellemző mindhárom jelöltre, hogy szociális témákról alig beszélgetnek. Vitáik központja az alaptörvény módosítása, illetve az általuk megvalósított rendszerváltás, ami annyiból állna, hogy elszámoltatják a bűnösöket, ezentúl senki nem fog lopni az országban (ez szuper lenne), valamint hogy vissza állnának a jogállami keretek (ez is támogatandó).

Hogy mi lesz az ország lakóinak a sorsa, az nem derül ki. De nincs szó a kapitalizmus megfékezéséről, netalán kivezetéséről. Nem hallani, hogyan lesznek itt normálisak bérek. Hogyan állítanák meg az egészségügy magánosítását? Nyugdíjasok helyzetével kapcsolatban is csak azt halljuk, hogy kellene változtatni. De hogy mit, azt már nem.

Szóval a rendszerváltást a kollégáknál annyit tesz – ha értelmezzük a szavaikat pontosan – hogy ők lesznek hatalmon. Nem fognak lopni és jobb törvényeket fognak hozni az állam működésével kapcsolatban. Minden más, a dolgozók kizsákmányolása, az emberek semmibe vétele, a multik, a bankok, az uniós magországok kritika nélküli kiszolgálása, végső soron az ország félgyarmati állapota marad a régiben.

Harminc évvel ezelőtt állítólag azért váltottunk rendszert, mert szarul éltünk. Most úgy tűnik, hogy azért akar rendszerváltást a hatalmi elit egy része, mert több hatalmat akar. És még csak nem is ígérik, hogy jobb lesz élni itthon. Szegény-szegény Magyarország, mi lesz veled?