A ma púpja a zöld jövő

Mint a mesékben, a valóságban is ki ne szeretne ózondús ligetekben sétálgatni, kristálytiszta tavakban, patakokban fürdeni, tiszta környezetben élni, puha-ropogós ágyneműben feküdni és ápolt testtel heverészni?

Márpedig mindez sajnos csak a mesékben van, esetleg egyes szupergazdagok ritka kiváltsága. A “homo capitalicus”, azaz a kapitalista rezsimekbe zárt ‘homo sapiens’ első számú halálozási oka a legszennyezésben keresendő, azaz napjaink embere leginkább abba hal bele, amibe a nagytőkések hajszolják. Termelj többet, fogyassz többet, szennyezz többet, majd dögölj bele!

Amikor felmerül, vajon miként lehetne a dolgainkat tisztábban csinálni, akkor az szinte soha nem jön szóba, hogy bizony lehetne kevesebbet is termelni, illetve fogyasztani, s ezt kiváltképp nem mondhatjuk azoknak, akik a szegénységi küszöbök alatt éldegélnek. Pedig nagyon is kéne. Igaz, nem nekik, hanem mindenki másnak.

A szennyezés és a természetrombolás zászlóshajójává manapság az elektromos autózás lépett elő, amolyan igazi sötétzöld köpönyegben. Az EU egyenesen azt a vállalást tette, hogy 2035-től kizárólag (nettó) nulla kibocsátású motorokkal hajtott kocsikat lehet forgalmazni a területén, ami a köztudatban villanyautót jelent. A záróra megfogalmazásakor a németek azért még csináltak egy last-minute kiskaput, ami az előbbi ‘nettó’ szócskában ölt testet, tehát az autók akár robbanómotorosok is lehetnek, amennyiben ún. szintetikus üzemanyaggal fognak működni. Ez utóbbi annyit tesz, hogy olyan benzinről stb. van szó, amelyet a levegőben lévő széndioxidból zöld, azaz nem-fosszilis energiahordozókból előállított villamos árammal állítanak elő, amely aztán persze a motorokban visszaalakul széndioxiddá, ám az egyenleg így nulla lesz. Ügyes húzás, de az így előállított benzin a fosszilis változatnál jelenleg kb. ötször drágább. Persze talán csak jelenleg, amint a napelemek árai is rövid idő alatt az eredetiek töredékére zuhantak.

Mégis, mi hát a baj a villanyautókkal? Alapvetően az, hogy az akkumulátoraik töltéséhez használt áram javarészt szén, olaj és földgáz elégetéséből származik. Ha el tudnánk különíteni az energiaforrásokat, és azt mondanánk, hogy elektromos autókat töltése csak víz-, atom, szél- és napenergiából nyert árammal legyen lehetséges, akkor egyrészt egy új villamos hálózatot kellene ezek kedvéért kiépíteni amelynek a megteremtéséhez eleinte több energia lenne szükséges, mint amennyit az általa táplált autók ma felvennének. Hasonlóképpen, a napelemek esetében is érdemes szem előtt tartani, hogy a hatékony működőképességük durván 15 évéből az első 5 azt az energiát fedezi amit az előállítására fordítunk.

Ha azonban mégsem különítjük el a forrásokat, a hálózatokat persze akkor is ki kell bővíteni, hiszen a növekvő számú villanyautó töltéséhez a mai vezetékek és transzformátorok stb. abszolút elégtelenek. Felbecsülni is nehéz, hogy a világ mai teljes elektromos gerinchálózata mennyibe kerülhetett, de pusztán fizikailag nézve ezt megduplázni, megtriplázni kellene, amennyiben minden második autó tisztán elektromos lenne. Márpedig ennek a gigantikus acél-beton komplexumnak az előállítása, vagyis a hatalmas plusz árammennyiség szállítása anyagilag akár értelmetlenné tehetné az egész projektet.

Az ügyet nehezíti, hogy egy átlagos autó és egy átlagos személy súlyát nézve, egy benzines autó esetében ma a testsúlyunk húsz-harmincszorosát mozgatjuk meg, hogy eljussunk A-ból B-be. Ekkora mozgási energia elpocsékolása eleve problémás. Az elektromos autók az akkumulátoraik súlya okán azt az arányt harminc-negyvenszeresre növelik, tehát ez a megoldás további gigantikus pazarlást feltételez. A súly annyira problémás, hogy az elektromos autók hatósugarát eleve a benzinesek alá tervezik, így viszont a gyakrabban szükséges töltések folytán az utazások időigénye alaposan megnövekszik. Ezt a problémát csak fokozza, hogy az akkuk 80 százalék fölé töltése aránytalanul sok időbe telik, illetve biztonsági okokból nem tanácsos 30 százalék alá merülni, tehát a villanyautók lényegében e két érték közti 50 százalékot, azaz a névleges hatótávolság felét tudják aktívan kihasználni. Nem véletlen, hogy egyes bérautó cégek ma már komplex csomagokat is árulnak, azaz az ügyfél a városba érve üljön át villanyautóba, majd távoztakor fordítva.

A villanyautózás azonban nem mindenütt teljesen értelmetlen. Például a norvégok a gazdag olaj- és földgázkincsüket szinte kizárólag külföldre adják el, maguk pedig jól elvannak a vízierőműveikből termelt elektromos árammal. Ez esetben evidens, hogy nekik jól áll a villanyautó, bár a hálózati problémák, azaz a kellő kapacitású töltőhálózat kiépítése eszement összegek ráfordítását követeli, kiváltképp ebben a gyéren lakott országban. Lengyelországban viszont, ahol az áram 90 százalékát szénerőművek produkálják, az elektromos autózás az maga az öngyilkosság.

Gyakori érv a robbanómotoros autókkal szemben, hogy a felhasznált energiának csak töredéke, durván egyharmada válik mozgási energiává, a többivel pedig teljesen feleslegesen a levegőt fűtjük. Ez sajnos igaz. Nem sokkal jobb ugyanakkor a helyzet, ha az elektromos autókat nézzük, mert ott is nagy a veszteség, csak elterülve jelentkezik. Eleve energiavesztesek az erőművek, amikor a szénből/olajból/gázból áramot fejlesztenek, aztán jön a változékony, ám tetemes hálózati veszteség, továbbá töltéskor az akkumulátorokban felhalmozott teljesítmény sajnos jócskán alatta marad a beletettnél, és a villanymotorok sem 100-asak. Szóval a bányákból indulva az autópályákra érve nagyjából ugyanolyan pocsék a hagyományos és az elektromos autózás energiahatékonysága.

Az idei nyár érdekessége, hogy az elektromos autók iránti kereslet alaposan bezuhant, döntően a németországi állami támogatás kivezetése láttán. Kínában is igen problémás a helyzet, ott viszont az őrületes állami támogatással működő autógyárak egy közel 2 millió elektromos autót kitevő felesleget halmoztak fel, amely jobb híján a szabad ég alatt rothadozik. Ennek sorsa igen kétséges, mert az amerikai és az európai ébredés nyomán keletkező védővámok aligha segítik az eladásokat, de emellett a kínai belső kereslet is jelentősen megcsappant.

A végül is a drága és macerás villanyautózás minden ún. szépsége mellett a legtöbb fejfájást maguk az akkumulátorok okozzák. Az előállításuk rettenetesen nyersanyag, valamint víz- és energiaigényes, élettartamuk meglehetősen korlátozott, s a kimerült akkumulátorok ártalmatlanítása, no pláne újrahasznosítása gyakorlatilag teljesen megoldatlan, hasonlóan a nukleáris hulladékokhoz. Léteznek ígéretes ötletek, gyönyörű tervek és fogadkozások, de a realitás közel nulla eredményt mutat, legfeljebb ideiglenes, átmeneti megoldásokat látunk. Mindezt tetézi, hogy a jelenleg leghatékonyabb (vasfoszfátos) technológia kizárólag a kínaiak kezében van, mindenki más a lítiumban utazik, amelynek kitermelési helyszínein örökre megszűnik a földi életnek ismert jelenség. Egy-egy lítiumbánya elképesztően környezetromboló, tán jobban, mint bármi más. A YouTube-on sok filmet lehet látni ennek mibenlétéről.

Hangsúlyozom, hogy az elektromos közlekedés sok szempontból jó dolog, gondoljunk csak a villamosokra, villanyvasútakra, trolikra, metrókra, de akár csak a hibrid autókra is. Ez utóbbiak maguk állítják elő a szükséges elektromos áramot az egyébként fosszilis üzemanyagukból, de esetükben az “erőművet” is viszik magukkal, azaz nem kell hozzájuk extra elektromos hálózat. Az igazi zsákutca a teljesen elektromos személyautózásban mutatkozik, miközben a legtöbb támogatást, erőforrást pont ezt a szegmens kapja.

Ne felejtsük el, hogy a teljesen elektromos autózás egy kínai stratégiai kényszerből született. Ez a hatalmas ország ugyanis egyre kevésbé, sőt a jövőben egyáltalán nem lesz képes a gyorsan növekvő gépjárműállományát benzinnel kiszolgálni, minthogy ezt csak importból teheti meg, amit csak kockázatos forrásokból és útvonalakon tud beszerezni. Ekkora ország ekkora kitettséget nyilván nem vállalhat. Szén és lítium viszont bőven áll rendelkezésükre, s ez adja a ma ismert törekvésük alapját. Amikor az USA, vagy főleg Európa bedől e versengés kihívásainak, igen rosszul teszi.

Ha ebből a zavaros mókuskerékből ki akar lépni az emberiség, akkor mindenekelőtt a tőkelogika folytán jelentkező pazarló és sokszor hülye ötletek sokaságát kell megfékeznünk, valamint eleve kevesebb energiát fogyasztanunk, ha máshogy nem, hát legalább a meglévő eszközeink energiatakarékosságának növelésével. Örök igazság, hogy a legtisztább és legolcsóbb energia az el nem fogyasztott energia.