A történelemkönyvek általában gazdagon leírják, hogy a különböző forradalmi helyzetekben ki kit ölt meg, üldözött el, börtönzött be, váltott le stb, milyen döntések születtek, melyek lettek a következmények, de egy lényeges kérdésről kevés szó esik. Nevezetesen, hogy ki és mit fizetett, de főleg hogy miből?

Nem kívánom elvenni a történészek kenyerét, azonban apróbb hiánypótlásként felidézem, hogy Batthyányi Lajost maga a megdöntendő hatalom képviselője, azaz István nádor emelte a miniszterelnöki székbe, kezébe helyezve ezáltal az akkori államigazgatás teljes gépezetét és pénztárait. Hasonlóképpen, 1956-ban a kommunista hatalom tette meg Nagy Imrét miniszterelnöknek, s annak rendje és módja szerint egyben biztosította a forradalmi folyamatok finanszírozását.

Az már egy másik kérdéscsoport, hogy a későbbiekben miként alakultak a finanszírozás feltételei, de a kezdetekhez nem kellett külön pénz, hiszen a forradalmi erők teljesen legitim módon hozzáfértek a teljes államkasszához.

A vicc kedvéért megemlítem, hogy a fülkeforradalom idején sem volt másként.

A komolyság kedvéért pedig megállapíthatjuk, hogy a mai permanens forradalmak idején sincs újdonság.

A különböző, rendszerváltónak ígérkező pártok és mozgalmak mind állami finanszírozásában döngetik a keretet, sőt, a Momentum egészen hülye egykori elnöke, Gelencsér Ferenc egyenesen a berlini magyar nagykövetég épületében kért és kapott vendégszállást, hogy március 15-én ugyanezen épület elé kimenve tüntessen az Orbán-rezsim ellen.

A Magyar Kétfarkú Kutyapárt ugyancsak állami források bázisán intézi a maga hegyvidéki forradalmát, aminek az a lényege, hogy a helybéli önkormányzati szabadrablás engedményezése fejében a Kovács-Döme házaspár sehol máshol nem fog akadékoskodni a többi bizniszpárt műveleteit illetően.

Vona Gábor dúsgazdag alapítványai ugyancsak eredendően közpénzként létező forintokból szervez konzervatív forradalmat, már amennyiben ilyen fogalom létezne. Mindenesetre ők kulturális forradalomban gondolkodnak, a már említett marha sok pénzért.

Talán a legszebb gyöngyszem a szintén futóbolond Márki-Zay Péter mutatványa volt, aki még némi Soros-pénzekkel is kiegészítette az Orbán-pénzeket, s ebből akart fülkeforradalom 2.0-át rendezni csalódott fideszesek és csalódott ellenzékiek, de mindenképpen keresztények bázisán.

Pici pont az i-n Karácsony mutatványa, aki újabban fővárosi köztársaságot hirdet a nem létező nemzeti köztársaságon belül, úgymond mikronfinanszírozásban, ami – ugye – csak a mesében van. Hát igen. Kis pénz, kis forradalom.

Intermezzoként említsük meg, hogy az Orbán-rezsim eddigi legnagyobb civil tüntetéséből pont a logisztikát spórolták ki, azaz egyes influenszerek hiába raktak egy kis pénzt (amit a You Tube-tól vissza is szedtek) a szervezésbe, például a hangosítás erősen alulfinanszírozott, azaz halál gyenge volt….

Ezek után kifejezetten üdítően hatott Vargafi Magyar Péter zászlóbontása, amely alsó hangon tízmillió pluszos színpaddal és hangrendszerrel indult, ráadásul a kormányzati, illetve a liberális sajtó támogató hangorkánja közepette. A kormány előzékenyen még a konkurenciának számító Békemenetet is lefújta, illetve a kezdeti lejárató kampány finanszírozását is (már február 17-én) felfüggesztette.

Ha Magyar Péter és társai (?) zászlóbontásának közönségét nézzük, akkor a tudósítóknak fel is tűnt, hogy azt korábbi demonstrációkról nem ismert, zömmel középkorú, de a budapesti átlagnál jobban öltözött hölgyek és urak alkották, akik örömmel hallgatták végig a szokásos jóemberkedő gesztusokkal díszített, jellemzően jobbos frázisokat.

Márpedig a budai úri közönség aligha készül forradalomra. Vidáman meghallgatták a csodabogarat, hagyták, hogy az felvázoljon valami maszlagot, majd elégedetten hazamentek azzal , hogy egész jó buli volt. Ezt a forradalmat a továbbiakban már nem kell finanszírozni. Itt a vége, fuss el véle!

bankski –