Marylin Monroe, leánykori nevén Norma Jean annak idején érzéki hangon énekelte egy stadionnyi ünneplő füle hallatára a jelen lévő amerikai elnöknek, hogy “Happy birthday, Mr. President….”.

Igen, így: Elnök Úr! Megszólításnál mindenkinek kijár az urazás, vagy asszonyozás, bár ez utóbbinál szokott lenni némi bizonytalanság, például amikor tudhatóan férjezetlen a megszólított alany. Szokványosan tehát: Doktor úr! Tanár Úr! Főnök Úr!… stb.

Kicsit változik a helyzet, amikor nem megszólítjuk az illetőt, hanem a távollétében csak beszélünk róla. Ilyenkor egyszerűen elnököt, minisztert, államtitkárt, ügyvédet stb-t mondunk. Két kivétel mégis van a magyar nyilvánosságban. Az egyik a Drágabolgár úr, a másik pedig Orbán (Viktor) miniszterelnök “úr”. Ő szinte mindig úr. Pontosabban bizonyos megszólalóknál egyszerűen nem tud más lenni, mint “a miniszterelnökúr”. Reggel, délben, meg este.

A rádiókból, a tévékből, de még YouTube-csatornákból is szinte ömlik a miniszterelnökurazás. A kormánypártiaknál kötelezően, az ellenzékieknél, avagy az – ugye – objektív sajtó esetében inkább a függelmi viszonyok függvényében. Igazi privilégiumról beszélünk, mert nem igazán hallunk olyat, hogy ezt vagy azt mondta volna a ‘miniszterúr’.

Mifelénk Biden is csak elnök, bezzeg Putyin meglehetősen gyakran putyinelnökúr. Amikor név nélkül, csak orosz elnökként említik, akkor már lazul a fegyelem, s ritka madár az oroszelnökúr. Ilyesmi csak Orbánnak jár ki, ha mondják a nevét, ha megszólítják, ha nem. Ő bizony a nemzet miniszterelnökura. “Kicsit sárgább, kicsit savanyúbb, de a mienk!”

– gi –