Még Szenteste előtt arról értekeztünk, hogy az EU továbbra sem kéri számon azt Orbánékon, amennyit a magyar néptől elloptak. Az írás egyik fő megállapítása az volt, amíg a magyar lakosság önfeledten adakozik az Orbán-galeri javára, addig miért is tennénk szóvá, ha az EU is gurít néhány eurót ugyanazoknak?

A Karácsony napjaiban azonban az is világossá vált, hogy az EU pontosan mit ért “kifizetés” alatt. Az illetékesek ugyanis azzal kívántak nekünk kellemes ünnepeket, hogy “az Európai Bizottság úgy véli, hogy az [európai uniós] alapjogi chartára vonatkozó horizontális feljogosító feltétel még nem teljesült. Ez azt jelenti, hogy a bizottság nem tudja jóváhagyni a magyarországi költéseket. “

A pénzpiacok szerencsére nem ijedtek meg, ugyanis a mai ismereteink szerint az EU kész és képes kisajtolni a magyar kormányból mindazt, ami ezen pénzek korrekt felhasználásához szükséges. Elvileg a kormány is megnyugtatott minket, hogy mindenben engedett Brüsszelnek, tehát nincs akadálya a pénzek érkezésének.

Hát…, majdnem.

A magyar felfogás szerint a pénzügyekben egységes szerződések szoktak születni, vagyis ami abba van írva, az van. Az EU esetében sincs ez nagyon másként, leszámítva, hogy minden támogatási megállapodás két, egymással sorosan összefüggő tételből áll.

Az első részt ún. “General Conditions”-nak, azaz általános feltételeknek mondjuk. Ez tulajdonképpen tényleg egy roppant általános szöveg, ami minden dokumentumban visszaköszön, vagyis lényegében annak részletes megerősítése, hogy a szerződő fél tisztában van az EU mibenlétével, s annak egyezményes szabályaival. A szerződéseknek ez a része tehát “nem is tárgyalható”, vagyis azokat a feltételeket rögzíti, amiből az EU egy jottányit sem engedhet.

A másik rész az, ami végül is a tárgyalások eredménye, hogy t.i. konkrétan miként, hogyan és mire költsük a pénzeket? Ezt “Special Conditions”-nak, tehát különleges feltételeknek nevezik. Itt szinte szabadon lehet bármiben megállapodni, amit csak jónak gondolnak a tárgyaló felek, feltéve, hogy az nem kerül ellentmondásba az első részben foglaltakkal.

Az Európai Bizottság által említett ún. “horizontális feljogosító feltétel” lényegében a General Conditions-nek való megfelelés. Nagyon egyszerűen szólva nem elég tehát a konkrét terveket és ezek végrehajtásának kielégítő ellenőrzését felmutatni, hanem általában is EU-tagországként kell viselkedni.

bankski –