Úgy tűnik, ma már az sem ver különösebb politikai hullámokat, hogy a liberális ellenzék egykori miniszterelnök-jelöltje egy podcast-beszélgetésben bátran felfedte kampányának anyagi hátterét, éspedig lazán jó pár száz millió, amerikai eredetű forintot emlegetve.

Jóllehet a fenti dicsekvés abból indult, hogy MZP fáradságot nem ismerve, személyesen állította össze a több tízezer tételt felölelő kampánykiadásainak összesítését. A fontos és aprólékos részletek fényében valószínűleg a lényegtelenség határait súrolja, hogy hányszor hány százmillió forintot kapott az USA-ból, ugyanis erre nem tudott rendesen válaszolni, csak annyira futotta, hogy sokszor és sokat.

Igaz, a donor szervezet sem volt ez ügyben bőbeszédű, mert összegeket ők sem mondtak, bár azt világossá tették, hogy ők aztán semmiféle kampánypénzt nem küldtek, hiszen ők csak MZP MMM nevű mozgalmának kívántak anyagilag segíteni, tulajdonképpen a magyarországi választásoktól szinte függetlenül, hiszen az MMM, mint olyan – ugye – nem indult ezeken.

Ha jól értjük, akkor az Action for Democracy nevű amerikai alapítvány azért gyűjtött egy rakás pénzt főleg az USA-ban élő magyaroktól, hogy általában mozduljon elő a demokrácia ügye Magyarországon, de csupán egy érdektelen egybeesés okozhatja azt a fénytörést, hogy a támogatott MMM vezetője mellékállásban a liberális ellenzék közös miniszterelnök-jelöltje volt, akinél ez a minősége teljesen egybefolyt a mozgalmi, továbbá polgármesteri ügyeivel. Innentől ember legyen a talpán, aki meg tudja mondani, hogy a szó jogi értelmében a perszonáluniót felmutató MZP pénzelése a magyar, esetleg a hódmezővásárhelyi demokrácia erősítését, avagy a liberális ellenzék országos választási kampányát finanszírozta?

MZP produkciójának fényét tovább emeli, hogy ő bizony nem tudja megmondani, vajon Soros György ott volt-e a bőkezű amerikás magyar adományozók között, aki amúgy elég régóta önti a százmillió dollárjait a magyar demokrácia oltárára, s amibe korábban a Fidesz támogatása is belefért. Aligha valószínű, hogy Soros kihagyta volna ezt a ziccert, és inkább a partvonalról nézte, amint a Bajnai Gordon egykori munkatársai által jegyzett amerikai alapítvány saját maga boldogul a szabadkapitalizmus magyar tengerében.

Jóllehet az ISZOMM miniszterelnök-jelöltje, Szanyi Tibor még a tavaszi kampányhajrában felemlítette, hogy MZP mögött amerikai erők állhatnak, s ennek értelmében annyi pénze van, mint a pelyva, ezt többen csak a konkurencia összeesküvés elméletének tartották, egészen MZP mostani nyílt beismeréséig.

Meglehet, egyszer majd arra az összeesküvés-elméletre is érkezik megerősítés, amely egészen életszerűen megmagyarázza MZP tündöklését és bukását.

Azt ma már szinte senki nem vonja kétségbe, hogy a liberális ellenzék életében központi szerepe van a pénz imádatának. Ennek fényében a miniszterelnök-jelölti háziversenyükre örömmel engedtek be egy biztos lúzernek vélt figurát (alias MZP-t), aki ugyan a szabályok szerint nem indulhatott volna, de hát elég nyomatékosan emlegethette a masszív finanszírozási hátterét, amit azért már a korábbi, hódmezővásárhelyi kampányaiban is eredményesen használt.

A biztos lúzer valóban azzá is válhatott volna, csak hát a pénzhegyekkel a puttonyában sikerült rávennie a mélázó főpolgármestert a hátralépésre, ami Karácsonynak mindenféleképpen előnyös volt, hiszen így az Orbánnal való, eléggé kétes kimenetelű mérkőzés borzalmas költségeitől szabadult meg, az esetleges óriási pofon kockázatáról nem is beszélve. MZP előrerukkolása azonban a DK-nak sem lehetett ellenére, lévén MZP mégis csak könnyebb ellenfélnek tűnhetett Dobrev számára, kiváltképp az előválasztás első fordulójának nem túl biztató eredményeit nézegetve.

Ebbe a víz alatti rugdosásba persze a Fidesz is beszállt, annak erős vélelmezésével, hogy számára még egy amerikai szárnyakon érkező idióta is olcsóbb ellenfél, mint Dobrev, jóllehet a gyurcsányozásra szánt kampány-büdzsét azért elpuffogtaták a miniferizésre. Mindenesetre az ismerhetően fideszes törzsszavazók országszerte vihogva álltak sorba az előválasztás sátrainál.

Ekkor lépett be a háttérképbe Bajnai Gordon, aki feltehetően szívesen élt a Gyurcsánynak adható fricska eshetőségével, jóllehet a lelkesedését később kicsit megtépázta a januári, a városháza épülete körüli üzletelgetési cirkusz. (Ha úgy volt, akkor az DK-s válasznak sem volt rossz.)

Bajnai tehát a nevére vette MZP támogatását, s ennek megfelelően mozgósította egykori stábját, illetve nemzetközi kapcsolatait, amelyek szintén jó néven vehették Dobrev kiszorulását, hiszen ugyanezek még 2009-ben elég sokat fáradoztak a férj, azaz Gyurcsány megpadlóztatásán.

Fenti sorokhoz nyilván nehéz fekete-fehér bizonyítékokat szerezni, de az egyes szereplők érdekeltségeit, avagy érdekeit, s mi több, lehetőségeit nézve meglehetősen valósnak tűnik a történet.

A magyar választások azonban csak mellékes epizódként jelentek meg a nagyobb politikai meccsben, vagyis az orosz-ukrán háború forgatókönyvében. Nem elvitatva, hogy Zelenszkíj elnök egy igazi szabadságharcos ikonná nőtte ki magát, azért az is világos, hogy Ukrajnában leginkább az amerikai és az orosz nagyhatalmi erők feszülnek egymásnak, a honvédő ukránok és az orosz zsoldosok zubbonyában. Ha egyszerre igaz, hogy MZP az USA embere, Orbán pedig Putyiné, akkor elmondható, hogy a magyarországi mellék-csatát az oroszok nyerték.

– bankski –