A nemzetközi pénzpiac a forint szakadékba lökésével torolja meg az orbáni sarcpolitikát.

A nemzetközi porondon számos olyan csúcsmenedzser tevékenykedik, akinek egy-egy megjegyzése milliárd dolláros/eurós nagyságrendben képes a különböző árfolyamokat rángatni. Eddig jószerivel a nagyhatalmi vezetők előjogaként ismertük az ilyen befolyást, csak hát mióta néhány óriáscég értéke felér némely nemzetgazdaság léptékéhez, azóta egyre gyakoribbak az efféle pénzügyi merényletek. Most éppen Michael O’Leary, a Ryanair vezére állt az élre, feketén-fehéren leidiótázva a magyar kormány egyik miniszterét, akit amúgy tényleg nehéz megvédeni a jelen időben. A piac gyorsan értékel. Pár napja folyamatosan zuhan a nemzeti valutánk árfolyama.

A forint sajnos történelmileg is prédavaluta. Méretéhez képest különösen sűrűn válik spekulatív célponttá, amit jól mutat, hogy most is a közép-európai társvaluták (zloty, cseh korona stb.) klubjából kipottyanva, azoktól merőben eltérő csúszdára került.

A forint mozgása leginkább a török líra koreográfiájához kezd hasonlítani. Jellemzője a viszonylag fejlett termelési háttér bázisán elkövetett önkényes állami beavatkozás és a masszív inflációval táplált magas kamatszint, amelyet időnként ugyancsak politikai szándékok rángatnak. Eredmény: löketszerű zuhanások sora.

A hazai sajtót sajnos meg lehet etetni olyan zöldségekkel, hogy extraprofit, meg családvédelem, de a világtőzsdék a legkevésbé sem hajlamosak a barokkos romantikázásra. Ha egy kormány hülyének nézi a területén működő nemzetközi cégeket, akkor azok fájdalmasakat tudnak visszaütni. Ők is látják ugyanis, amint az általuk befizetett adóforintokat a magyar államkassza azon melegében a mészároslőrincek zsebébe tuszkolja, s ez bizony nem tesz jót a forint hírnevének sem.

Egy szó, mint száz, a kormány úgy akarja eladni a csalárdságait, mintha e szó eleje a családokra, avagy a hazárdjait, mintha ez meg a hazára utalna.

• bnkski •