Vitézy NER-lovag és Szentkirályi NER-lovagina kétség kívül sehol nem lenne Orbán és a nagytőke támogatása nélkül, azonban ez utóbbit tekintve Karácsony Soros-lovag sem lenne a fasorban sem az elképesztő nagyságú személyes politikai pénzügyi háttere hiányában.

A főpolgármesteri intézményt eleve azért találták ki, hogy legyen egy sajátos kapcsolat, mondhatni interfész a Budapestet uraló nagytőke és az országot uraló főhatalom, például a király között. Az idők során hozzátapadt egy kissé álságos demokratizmus, s ennek megfelelően a főpolgármestert ma látszólag a polgárok választják. Mármint azok közül, akik képesek pár száz millió forintot beletolni a jelöltségükbe, amit később vissza is vesznek valamilyen módon.

A főpolgármesterség tehát biznisz-alapú intézmény, s ennek megfelelően kapnak elsőbbséget az egyes kérdések. Jóllehet az egészségügy is egyre inkább biznisszé válik, a köztudatban mégse ment teljesen át az ilyetén átalakulása, ezáltal a Fővárosi Közgyűlésben nincs is olyan fontossága, mint mondjuk az építéseknek, vagy a közlekedésnek. E két utóbbinál ugyanis az a pénzügyi modell, hogy egy adott beszállítói kör vaskosan felülszámláz, amit felerészt a megrendelők fölöznek le, azaz a keletkező tetemes haszonból koromfektén osztoznak a szállítókkal.

Az egészségügy területén a budapesti Városházán nincs még megfelelő lopási modell, ami viszont a Fidesz kezében nagyon is megvan, s országosan önti a pénzt a NER zsebébe.

Emlékezetes, hogy 2006-ban nem csupán Feri-géniusz győzött a választásokon, hanem az év őszén a Fidesz is, ráadásul nem kicsit, hanem nagyon, maga alá gyűrve a teljes helyhatósági világot. Mivel a Fidesz jó sok pénzt akart lopni, ezért az ölébe hullott, gyakorlatilag teljesen önkormányzati kézben lévő kórházakban és rendelőintézetekben alakította ki a ma is jellemző modellt, miszerint fejlesztés címén őrületesen felülszámlázható szerződéseket tol a baráti üzleti körnek, s csak fillérek maradnak a tényleges gyógyító munkákra. Az az egészségügyi intézményvezető, aki szólni merne ez ellen, az halál fia. A szótlanságot aztán végképp megpecsételte az orvosi fizetések igen tetemes megemelése.

A későbbi Fidesz-kormányok végképp kiszedték a kórházakat az önkormányzatok kezéből, s hasonló sors vár a rendelőintézetekre is, ha már a háziorvosok amúgy is privát módon működnek. Egy Fidesz uralom alá kerülő Fővárosi Közgyűlés nyilván Budapestet is beleviszi majd a “lopj sokat és dögöljön meg a beteg” jellegű modellbe, s amennyiben Karácsony maradna a főpolgármester, akkor majd bambán nézheti a kibontakozó történetet. A Fidesz többségét pedig a mai budapesti pártokat nagyban kiszorító Tisza Párt fogja garantálni, hiszen vezetője, Magyar Péter tökéletesen ismeri a volt és jelenlegi gazdáinak minden szemük rebbenésének jelentését.

Ha talpon akar maradni, akkor Karácsony nyilván beáll a tolvajok táborába, ami egy másik táborban töltött eddigi élete kapcsán ezúttal sem lesz nehéz. Minderre erős garancia, hogy az egészségügy frontjain eddig sem remekelt, egy-két lila jópofizást leszámítva.

Karácsony azonban pénz hiányában is komolyat alkothatott volna. A Fidesz fegyverét használva simán az állami ellátórendszer nyakába tolhatott volna másfél millió embert például a megelőző lehetőségek, jelesül a szűrések erőteljes reklámozásával, aminek akár kettős haszna is lehetett volna: egyrészt az emberek egy sor betegségükre idejekorán rájöttek volna, illetve az e téren jelentkező torlódásokat a Fidesz noszogatásával hessegethette volna el magától.

Volna, volna. Késő bánat, eb gondolat. Pedig ezen felül, sőt, ennek mentén még valódi szolgáltatásokra is lett volna lehetősége, csak egy kis baloldaliság hiányzott hozzá, ami nagyjából egyedül a XIII. kerületben létezik. Ott az önkormányzat pályázati úton kedvezményes áron biztosítja rendelésre alkalmas ingatlanok bérlését annak fejében, hogy a vállalkozó orvosi közösségek, szövetkezetek a lakosság javára egy kicsit “ingyen” is dolgoznak. Ezt Karácson majdnem megpróbálta, éppenséggel szövegelt róla, ám minthogy nem érti a baloldali megközelítések szoftverjét, ezért az ügyből lényegében nem lett semmi, mármint fővárosi szinten.

Egyébként pedig létrehozhatott volna egy fővárosi non-profit egészségpénztárt, mondjuk a legneuralgikusabb probléma, a fogászati költségek mérséklése érdekében.

Ezeket a modelleket a munkásmozgalom már vagy száz éve kitermelte Magyarországon is. Önsegélyező betegpénztárak, vörös segély és hasonlók formájában. A baloldali modellek azonban Karácsonynak eszébe se jutottak, a Fidesz-modell pedig majd csak jön, amiből őt személyesen még ki is hagyják, legfeljebb asszisztálhat.

Bankski –