Már-már úgy tűnt, hogy a nemzeti ünnepre a pedofília, továbbá az államfői hazudozások nyomnak bélyeget, de a Fidesz a saját és az ellenzéki sajtó káprázatos együttműködésében ügyesen elvitte a közbeszédet Magyar Péter irányába. Igen, igen. Március 15-én ezért hát két nagy, nyíltszíni beszédre számíthatunk: Orbán Viktor és Magyar Péter fognak szónokolni egymástól pár száz méterre, sőt, még a tervezett békemenetet is lemondták, hogy e két államférfi szózatai akadálytalanul érvényesülhessenek!

Orbán Viktorban és Magyar Péterben több közös vonást fedezhetünk fel. Ebből rögtön említek kettőt. Egyiküknek sincs semmilyen víziója a nemzet felemelkedésének tárgyában, és ezért mindkettejükből hiányzik a jó kormányzás képessége. Míg Orbán persze kormányozgat a maga érdekében, addig Magyar Péter a kormányváltó ún. harmadik erő akar lenni.

Nos, harmadik erő éppen létezhet, de soha nem a kormányváltás képességével. A politika ugyanis nem gruppen-műfaj, hanem mindig két erő küzdelme. Még akkor is, ha egyesek szerint lehet más a politika…..

Ám adjunk bizonyos esélyt a harmadik erőnek, akár bármire!

A ‘jó’ és a ‘gonosz’ epikus küzdelmébe beavatkozni kívánó pártok mindig a harmadik erő ígéretét hozzák. A küzdelmük lényege azonban az, hogy előbb második, majd abból első erővé váljanak. Az, hogy Magyar Péter ledöntse Orbán kormányát, az nagyrészt “ki mit tud” nevű verseny, amelyben Orbán Viktor nagy bizonyossággal jóval többet tudhat Magyar Péterről, mint fordítva. Ez nem sok változást ígér.

A kormány megdöntéséhez azonban erőforrások is kellenek. Alaphelyzetben ezek három módon állhatnak elő. Például mikroadományokból, bár erről megtanulhattuk, hogy ilyenek csak a mesében léteznek, mármint elégséges mennyiségben. A másik lehetőség, hogy a kormány finanszírozza, jóllehet a konkrét esetben ezt legfeljebb egy adott műveleti szintig teszi, elvégre öngyilkos aligha akar lenni. A harmadik erőhöz illő harmadik megoldás pedig a kormány bukásában érdekeltek pénzének egybeterelése, ám erre Márki-Zay Péter elég ostoba példát mutatott. Nem állítom, hogy a feladat lehetetlen lenne, de amikor Magyar kijelenti, hogy az ellenzék nélkül akar felnőni, azzal meg is ássa a saját sírját. Valódi választási helyzetben ugyanis az addig bizonytalanok nem a harmadik erőhöz, hanem mindhárom erőhöz szoktak felzárkózni.

Van még a csoda, de az nem pénzügyi kategória.

A Magyar Kétfarkú Kutyapárt viszont épp a zsíros zsákmány reményében hajtotta végre a maga ellenforradalmát, amelynek hátterében lényegében ugyanúgy a budai elit áll, mint Magyar Péter esetében. A budai Kovács-Döme házaspár a szintén budai Gyurcsány-Dobrev házaspárhoz méltóan vált köpönyeget, ám fa vicc kedvéért fordítva. Kovácsék melósból részvényessé akarnak válni, Gyurcsányék pedig részvényesi pozícióból hazudják, hogy ők tulajdonképpen melósok. Ennél több esze van Orbánnak, ő ugyanis megmaradt vidéki srácnak, focimeccsen szotyizgatva, a részvényességet pedig a családjára és a barátaira bízta, és csak nagyon korlátozottan a feleségére.

Kutyáék tehát most egy belső vajúdás keretei között túladtak a szüzességükön, s bebizonyították, hogy nem lehet más a politika, mint érdekek érvényesítése. Magyar Péterhez hasonlóan ők is mindenki ellen alakultak, aztán amikor 15 év múltán most konkretizálódott a zsákmány, azaz az igen zsírosnak mondható hegyvidéki önkormányzat, így gyorsan békét kötöttek az ellenzékkel Karácsony Gergely égisze alatt, hogy aztán majd a kormánnyal is épp úgy megtalálják a magánüzleti hangot, mint a többi hivatásos ellenzéki tótumfaktum.

Pénzügyileg tehát az MKKP is révbe ért.

Ám akkor most mi lesz az országgal?

Rövid távon semmi különös. Folytatódik az elszegényedés, erősödni fog a politikai apátia, s a mégis kétosztatú parlamenti rend garantálja a NER fejlődését. A szereposztás marad, azaz a zsákmány oroszlánrésze a Fideszé, de a kis ellenzéki hiénák sem járnak rosszul, hiszen nem kell vadászniuk, sőt, a dögevésből bizonyosan több jut nekik, mint amennyi saját képességeikből telne.

A magyar polgárok közben csendben elkínaiasodnak, hiszen kínai gyárak magyarországi üzemeiben dolgozhatnak kínai bérekért, kínai autókra vágynak, kínai web-áruházban vásárolgathatják az olcsó cuccaikat, szabadidejükben pedig kínai internetes platformokon adhatnak szabad hozzáférést a teljes életükhöz, s hamarosan immár kínai rendőrökkel vitathatják meg a szabálysértéseiket. Ha minden úgy megy, ahogy elindult, akkor Magyarországon is egy bebetonozott hatalmi elit fogja végrehajtani a Pekingből érkező parancsokat, s a jövő tehát vagy a belenyugvás, vagy a forradalom lesz.

Márpedig ma az a kifejezett magyar forradalmi tett, ha belegondolunk az élet tényleg bonyolult kereteibe, s a cselekedeteinkkel, pénzünkkel, szavazatunkkal azokat az erőket támogatjuk, amelyek valódi politikai, azaz nemzeti közösségi tartalmat tárnak elénk.

Az Igen Szolidaritás Magyarországért Mozgalom ezért nevezi magát Magyarország közösségi pártjának, s részletesen is kifejtett társadalmi-gazdasági víziója a magyar nemzeti közösségnek ajánl szabadságot, egyenlőséget, igazságot és szolidaritást. Csupa hiánycikket.

Éljen 1848. március 15-ének üzenete!