Akár találós kérdés is lehetne, hogy mi az, amit nem látunk, a szagát sem érezzük, de iszonyatos súlya van és irgalmatlan sokat fogunk fizetni utána? Megfejtés: széndioxid.

Amíg mi idehaza az elmúlt bő évtizedben ellötyögtünk bizonyos M. Lölő és társai viselt dolgainak büntetlenségén, továbbá jókat nevetgéltünk azon, hogy rezsicsökkentés címén a szemünket is kilopták, valamint négyszer is trónra emeltük a kavicskirály fiát, addig a kies Brüsszelben hosszú éveken át azon ment a munka, hogy miként lehet megreformálni az ETS-t. Hogy mit?

Nos, semmi ok a haragra, ha ezer olvasóból csak egy, ha tudja, hogy mi fán terem az ETS, ezért gyorsan spoilerezem: Emission Trading Scheme, magyar fordításban kibocsátás-kereskedelmi rendszer, becenevén klímaadó.

A történet immár 11 éves, és az a lényege, hogy a nagy energiazabáló cégek széndioxid-kibocsátási kvótákat kaptak, aztán amit ebből nem használtak el, azt a maradékot jó pénzért eladhatták olyanoknak, akiknek valamiért megérte a szokásosnál kicsit többet szennyezni. Időnként gyermeteg csencselésnek is nevezték ezt azt egyre bonyolultabbá váló EU-s rendszert, miközben az egészen komoly intézményekben a teljes kiterjesztésen fáradoztak, tehát ne csupán a nagyok, hanem előbb-utóbb mindenki fizessen, aki széndioxidot ereget a levegőbe!

Most, 2023 április 19-én, azaz a három nappal az 54. Föld Napja előtt az Európai Parlament is áldását adta a tagországok kormányai által már előzetesen eldöntött szigorításra, azaz immár megépült az elsöprő európai többség azért, hogy zokszó nélkül, ám keményen fizessünk a levegő rontásáért. Igaz, csak 2027-től, de ha nem akarjuk, hogy a gatyánk is rámenjen, akkor azt most gyorsan fel kell kötni, és rohamléptekben nekilátni az összes lehetséges spórolási megoldásnak!

Diadalmenetről azonban még nem beszélhetünk, hiszen sokan csak mostanában eszmélnek, néhányan pedig azt jósolják, hogy ebből az egészből hamarosan kemény lázadozások, illetve kukaborogatások lesznek. A magyar nép azonban egyelőre az igazak álmát alussza, nagyjából fogalma sincs arról, hogy mi vár rá? A magyar nép – ráadásul – úgy tudja, hogy Orbán Viktor semmilyen népnyúzásba nem megy bele, főleg ha az Brüsszelből jön. Nos, akárki akármit fog mondani, ez az ETS2 az ügyment különböző, korábbi szakaszaiban bizony magyar oldalról is többszörösen meg lett szavazva. A szankciókhoz hasonlóan majd erre is persze lehet mondani, hogy nem értünk vele egyet, meg ellenezzük, meg majd valamit megvétózunk, de jobb, ha tudjuk, hogy a magyar kormány ezt is a lehető legvilágosabban megszavazta.

Konkrétabban szólva 2027-től szinte mindenki, aki fosszilis tüzelőanyagot éget el, tehát szenet, gázt és olajat, azok mind legfeljebb 45 eurót (kb. 17.000 forintot) fognak fizetni a keletkező széndioxid minden egyes tonnája után. Autósokra lebontva ez 10,5 eurócentet (40 forintot) jelent a benzin, és 12 eurócentet (42 forintot) a dízel literje után, természetesen mai árfolyamon számolva. Egy szó, mint száz, a jelenlegi, meglehetősen magas energiaárak három év múlva egészen biztosan még magasabbak lesznek. Sajátos kivételek a dízelmozdonyok és a mezőgazdaság, jóllehet az egész rendszer 2030-ban még tovább szigorodhat.

Mit lehet tenni ilyenkor? Hát, először is délcegen a magyar nép elé kell állni, és férfiasan bevallani, hogy ez lesz. Ha netán visszakézből mégis némi népharag érkezne, azt is el kell viselni, ugyanis egyik politikai erő, de még a bármennyire is zöldek sem verték a tamtamot a dübögéssel érkező, méregdrága jövő tiszteletére. Pedig ez egy bő évtizede tényleg napirenden van, és három év múlva kőkeményen indul a préselés.

A gyónáson és az egyéb lelkigyakorlatokon túl azonban érdemi teendők is tornyosulnak előttünk. Rögtön ilyen, hogy lóhalálában hozzá kell látni a fűtési rendszereink korszerűsítéséhez, más szavakkal szólva a felsőfokú energiatakarékosság megvalósításához, illetve általában is megújuló energetika ‘über alles”. Szélesebb közösségi intéznivalók is szép számmal adódnak, hogy csak a tömegközlekedés kiterjesztésére és korszerűsítésére utaljak. Cudar világ jön, no!

Ám szóljunk arról is, hogy mi végre ez az önmagunkkal szembeni kekeckedés! Nos, arról van szó, hogy az orosz-ukrán háború okozta ijedtségen túl egyébként is meg kell tenni azokat a lépéseket, amelyek a 2050-ig vállalt céljainkat szolgálják. Igen, 2050-től nem lesz se gáz-, se olaj-, se szénégetés. Nem azért, mert az oroszok, vagy bárki más nem szállíthatnak majd ilyeneket, hanem azért, mert az addigi szinten meg akarjuk állítani a bolygó felmelegedését. Ez azt jelenti, hogy átlaghőmérsékletünk nem emelkedhet 1,5 foknál többel, mármint az iparosodás meglendülésekor, pontosabban a meteorológiai mérések kezdetekor, tehát az 1880-as években mért adatokhoz képest. Ezt nekünk itt, Európában különösen komolyan kell kell vennünk, ugyanis földészünk sajnos gyorsabban melegszik a világ egyéb részeivel összehasonlítva.

Nem kell nagy jóstehetség ahhoz, hogy ez az EU-s klímaadó a szegényebb európai országokat, illetve a gyengébb társadalmi rétegeket sajnos keményebben fogja sújtani. Mi ilyenek vagyunk. Az EU kormányai erre találták ki a párhuzamosan felállítandó Szociális Klímalapot, amely a megtépázottabbakat lesz hivatott segíteni. 87 milliárd euró/év. Nem sok, de a semminél több. Ezért inkább magunkban bízzunk, és akkor az EU is megsegít.

bankski –