Nem lehetett unalmas a hétvége a svájci bankároknak, valamint csatolt brigádjaiknak. Egy hete még minden rendben volt ‘Milkaland’ összes pénzügyi legelőjén, aztán pénteken már csuklani kezdtek itt-ott annak láttán, hogy a svájci állam mellényzsebből bedobott egy ötvenest, mármint 50 milliárd svájci frankot, hogy mentse a dőlésszögét meredeken növelő Credit Suisse nevű óriásbankot.

A pénteki összeg önmagában is káprázatos, hiszen ez a debreceni akkugyár értékének szelíd hússzorosa, persze csak kölcsönbe. Ennek viszont azért nincs így jelentősége, mert ez a keret a hétvégén már a duplájára, azaz 100 milliárd svájci frankra ugrott, amihez jön még 8 milliárd svájci frank garancia, továbbá a bank mosolyt fakasztó vételára, azaz 2 milliárd euró, amit a legnagyobb helyi konkurrens, a szintén svájci UBS perkál ki “felvásárlás” címszó alatt.

Ennyit a vasárnapról, hiszen az ügy lezárását követően mindenki elment még vacsorázni, aztán aludni stb.

A globális óriásbankai viszonyokban nem feltétlenül jártas olvasók kedvéért említjük, hogy ez a szinte órák alatt összehozott megoldás annyit tesz, hogy Svájc, azaz a svájci állam mellényzsebből kicsapott az asztalra egy akkora összeget, ami nagyságrendileg Magyarország egy éves GDP-jének felel meg. A cél, hogy különösebb látnivaló híján hétfő reggelre a világ összes bankára békésen tovább haladjon a tőzsdék vidám ösvényein, és hát – mit szépítsük – hogy a globális kapitalista pénzügyi rendszer ne omoljon össze úgy, mint egy kiöregedett szupernova a felrobbanását követően a neki kijáró fekete lyukba.

Nyugodtan kijelenthetjük, hogy ilyen horderejű, egyetlen bankot mentő pénzügyi injekciót még nem látott a világ. Azonban nem is lehetünk biztosak abban, hogy ez elég lesz, ugyanis olyan összegek lebegnek az említett pénzügyi alapok felett, hogy azt egyelőre fel sem lehet becsülni. Olyan pár tízezer milliárd dollárra saccolhatjuk.

A művelet szűkebb értelemben vett tartalma, hogy azok a betétesek, akik még nem vették ki a pénzüket az elmúlt napokban, illetve órákban, azok ezt mégis megtehessék, amennyiben úgy szottyanna kedvük. Viszonylag kevesen lesznek ilyenek, ugyanis a svájci bankok egyik legfontosabb funkciója, hogy vagyonkezelőként lépnek fel azok számára, akik a nagyvilág különböző országaiban nem szívesen mesélnek a helyi adóhatóságoknak a milliárdjaik eredetéről. Nekik most igazából az a fontos, hogy a pénzük Svájcban maradjon, ugyanis nem nagyon van hova utalni egyszerre ilyen irdatlan összegeket. Amíg csak időnként csapolgatják a számláikat, addig mindent fed a jelentéktelenség homálya, ám ha most az egész és teli hordókat kellene elvinni, ahhoz igen sok szekér, illetve rengeteg új pince kéne!

Szóval, a betétesekre igazából semmi veszély nem leselkedik, hiszen a svájci állam igen határozott lépéssel igazolta, hogy ha kell, akkor a svájci bankok igenis tudnak fizetni. Tegyük hozzá, van miből, hiszen az elmúlt egy-két évszázadban irtózatosan sok gazember úgy távozott az élők sorából, hogy semmit nem rendelkezett a Svájcban deponált, lopott vagyonáról. Nem kell messzebb menni, elég ha a náci vezérek által odahordott elképesztő összegekre (továbbá aranyra és műkincsekre) gondolunk, amelyeket azóta csak akkor vallottak be a svájciak, ha az ordítóan látszott. Mondjuk így: jó esetben a rabolt vagyonok 1 százaléka, ha előkerült….

Akiknek most inkább kicsit fájhat a fejük, azok a bank eddigi tulajdonosai, ugyanis a részvényeikkel nagyjából a hátsójukat törölgethetik, mert azok most nem sokkal érnek többet, mint amennyi a kinyomtatásukra szánt papír ára (részvényenként kerek 200 forint). A kusza tulajdonviszonyokat most nem tárgyalva csak annyit említsünk, hogy a Credit Suisse egytizedét arab olajmágnások birtokolták, de ők már a múlt héten közölték, hogy fütyülnek rá, ha ez elpárolog. Tulajdonképpen akár igazuk is lehetett, hiszen a valószínűleg jóval nagyobb betétjeik védelmét – joggal – a svájci államtól várták, amit meg is kaptak. Anélkül történik tehát minden, hogy a bank többi tulajdonosai is bármit tettek volna a betéteseikért, vagy akár önmagukért.

Nyilván senki nem megy most a börtönbe pusztán azért, mert elbokáztak egy évnyi magyar GDP-t kitevő összeget. Ők érinthetetlenek. Csak úgy játszásiból képzeljük el, vajon kinek lehet érdeke, hogy egy meghurcolt bankvezér elkezdjen nyilvánosan emlékezni ügyfelekre, összegekre, műveletekre? A pénzvilágban senkinek sem. Inkább buknak pár száz milliárd eurót, dollárt, frankot, csak csend és nyugi legyen, az is minél előbb! Van miből, lévén sokkal nagyobb összeg a tét.

bankski –