Mâchoire du cochon confitée


Az állítólagos kiírás szerinti Petőfi Sándort megidézni hivatott felcsúti gasztronómiai vetélkedőn a kiskunsági préselt malacarc elnevezésű kreáció nyerte el a Magyarország étele díjat.

Gratulálunk a Székekpuszta Ifjai nevet viselő győzteseknek, akik nyilvánvalóan mindent (mármint minden szükségest) beleadtak a produkcióba. Általában is jó dolog, ha sokfelé és mindenféle versenyek vannak, amik legtöbbször szórakoztatók, ismerkedésre adnak alkalmat, s legfőképp a résztvevők próbálgathatják kunsztjaikat. A külső szemlélők viszont pont az ilyen élményekről maradnak le, s jobb híján csak zsűrizgetik az alapötleteket, illetve azt, amit a média tudni enged.

A miniszterelnök szülőfaluja azonban mindig gyanús, ugyanis az elmúlt évtizedekben akkora csodák történtek arrafelé, hogy az adófizető polgárok követni sem tudják az odaáramló közpénzeket, minthogy azok igen sok milliárd forintot tesznek ki. Ne tévedjünk, csupán az odahordott pénzeszsákokból véletlenül kiszóródó forintok is bőséges fedezetet adnak egy szakácsversenyhez, ám most nem erről lesz szó.

Sokkal inkább arról, hogy megint ki lett sajátítva a nemzet. Persze abban se legyen kétségünk, hogy nyilván valami neres hivatal valami civilnek látszó alapítvány-félével takarja le ezt a sztorit, amit sunyin összetákoltak a Karmeliták árnyékában, hogy Magyarországnak legyen étele, és a miniszterelnök keble stb. pedig dagadjon!

Szóval, semmiféle nemes szakmai összeborulás nincs a dolog mögött, tehát a zsűri miben- és kibenlétét éppúgy sűrű homály fedi, mint azt, hogy ki által és milyen más ételek jöttek (volna) össze. Az a lényeg, hogy legyen benne Magyarország, Petőfi és Felcsút!

Az viszont, hogy Magyarország népe ténylegesen mit eszik, az egy másik kérdés. Nem kell messzebb mennünk, mint amit látunk. A magyar nép sajnos egyre kevesebbhez és egyre gagyibbhoz jut, de legalább vigasztalódhat, hogy Felcsúton se felvágósak, hiszen az ötvenes évek tipikus termékéből, az ún. fejhúsból csináltak aranyat.

piarre –

  A Szócikk a dolgozók, a dolgozni akarók, illetve az életüket már kidolgozók szava. Újságot lehet szerelemből is írni, de amíg a pofánk egyre nagyobb, a zsemlénk egyre kisebb! Kérjük, hogy támogasd a SZÓCIKK működését az alábbi számlaszámon:

MagNet Bank: 16200106-11517878 IBAN: HU88 1620 0106 1151 7878 0000 0000

Posztjaink kommentálhatók a Facebookon, várunk Facebook-csoportunkba is. Ám te is írhatsz, te is szólhatsz képpel és hanggal, amit viszont mi olvasunk, hallunk, nézünk, sőt, akár közreadunk. Leveled várjuk az info@szocikk.hu címen.

Kapcsolódó tartalmak

Hazai Vélemény

A Kossuth tér magánya

Lássuk be, egyes ún. ellenzéki pártok teljesen beleszoktak, hogy érdemben már senki nem kíváncsi rájuk. Azt régebb óta megszokhatták, hogy a Kossuth téri bazi nagy