A néhai forradalom és szabadságharc emléke nevében az ellenzéki pártok lebontottak pár méter kordont a budai Várban, ami építési területnek álcázza a miniszterelnöki búvóhely kies környezetét. A liberális sajtó a Holdra szállás jelentőségét megszégyenítő hangerővel számolt be az eseményről, igaz, azt is hozzátéve, hogy pár óra elteltével a kordon ismét régi fényében tündököl, dacolva a következő lebontás homályos kockázatával.

A kordonbontás jelentőségét mégis megemeli, hogy az általános ötlet eredendően a Fidesztől származik, de az is figyelemre méltó, hogy ez volt a liberális erőktől a (már nem egészen vállaltan) nácikig terjedő ellenzéki vonulat első igazi engedetlenségi akciója az orbáni rezsimmel szemben. A szimbolikus forradalmi tett értelmét azonban kissé megkérdőjelezi, hogy a mai kordonbontók vajon miért akarnának közelebb kerülni a miniszterelnöki boszorkánykonyha épületéhez, és ha már ott lennének, akkor vajon mihez kezdenének? Szóval, a következő lépés nem világos, főként hogy az meg sem történt. Bontottak, hazamentek, kész. Ekkora ‘forradalomkára’ sikeredett a buli. Sajnos csak ennyit tudnak, de a kicsinek is örülni kell!

Míg az ellenzék ‘forradalomkázik’, addig a kormány ’szabadságharcol’, és konkrétan látványosan meghasad a NATO aktuális bővítése kérdésében. Nézni is rossz (főleg, hogy valójában nem látjuk) amint a felhúzott szemöldökű fideszkédéenpés képviselők keményen a főnökeik képébe vágják, hogy bizony nagy kár volt a miniszterelnöknek ilyen elhamarkodottan aláírnia a finn és svéd csatlakozás ügyét, hiszen nekik komoly fájdalmaik vannak az ügyben.

Ilyen például, hogy a döntés folytán igen hosszú (új) határ keletkezne a NATO és Oroszország viszonylatában. Normál ésszel ugyan nehéz felfogni, hogy az Oroszország és Belorusszia között köttetett (új) védelmi és államszövetség által keletkezett (új) fenyegetés, valamint Ukrajna részleges (új) megszállásával az orosz államhatárok “pro forma” is nyugatabbra tolása vajon miért nem zavarja ezeket a körültekintő honanyákat és honatyákat? Alighanem abban értenek egyet a miniszterelnökkel, hogy jó lenne az (új) orosz birodalom és a NATO között egy (új) pufferzóna, ami – és tényleg! – állhatna Finnországból, a balti államokból, Lengyelországból, Szlovákiából, Magyarországból, Romániából és Bulgáriából, ahogy azt Putyin elnök személyesen kérte az ukrajnai agressziója apropóján.

Egyébként nem csupán a minden oroszok hadura, hanem a minden magyaroké ugyancsak jó ötletnek tartja ezt a tervet, legalább is utóbbi -jóváhagyólag – fegyelmezetten csendben maradt még tavaly februárban, amikor a kettejük közös moszkvai sajtótájékoztatójukon ez így elhangzott. Ezek után miért csodálkozunk azon, hogy a NATO északi kibővülését tavaly májusban hebehurgyán és meggondolatlanul aláíró Orbánt a saját parlamenti többsége rántja vissza a józanság terepére, és több hónapos közös fejtörésbe fognak, hogy amíg a kérdést a lehető legalaposabban át nem rágják, addig bizony ne is szavazzanak róla!

Egyébként nem csak Orbán, hanem Putyin is figyelmetlen volt. Az orosz elnök ugyanis eleve közölte, hogy őt aztán nem zavarja sem Svédország, sem Finnország NATO-csatlakozása, de még Ukrajna EU-tagsága sem mindaddig, amíg ezek a négy fal között csinálják az ilyesmit. Hát igen – mondják a Fidesz és a KDNP országgyűlési képviselőcsoportjaiban – ha ennyire kuszák a viszonyok, akkor tényleg nem kell kapkodni!

Szintén a patópálkodásra buzdít Törökország, hiszen ők se nagyon rajonganak a maguk NATO-tagsága iránt, sőt, szívük szerint még háborúba is lépnének ezzel a tömbbel, például néhány görög sziget erejéig. Az orbáni álláspont szerint a föld ugyan remeghet Törökországban, de Erdogan hatalma nem, ezért inkább majd akkor gondolnának visszatérni erre a NATO-bővülési témára, ha lezajlanak a (májusi) török választások, s talán addig még tán-tán a hadiszerencse is rámosolyoghat Putyinra.

Összegezve a fentieket, nyugodtan dőljünk hátra a foteljainkban, mert NATO-bővülés a nyárig bizonyosan nem lesz, tehát pár hónapig még zavartalanul kertészkedhetünk a telkeinken!

bankski –