Szombat lévén, serdülővel a családban aki még nem csajozik, de már magasabb mint a szülei együtt, valami programot kell találni, és mivel az egyszeri kommunista apuka is ember, kivételesen a kis moziban megnézett egy filmet.

A művészfilm helyett, megszavaztam – mint családfő – hogy akkor menjünk a nagy moziba, oda ahol a kapitalisták termelik a profitot, és állítják át az egyszerű munkásnézők agyát valami olyasmire, hogy a kapitalizmus jó, csak vegyél sok kólát meg kukoricát négyszeres áron, mert moziban vagy. Kivéve ha otthonról viszed magaddal okosban az árut, ahogy azt kell, persze mi nem, de láttunk már ilyet.

Szóval Creed III. felbosszantják bosszút áll, tipik boxfilm gondolja az ember, hát jó lesz a szombat délutánra. Nah.

Azért a dolog nem volt ilyen egyszerű.

Adott jó karban lévő 40-es fekete boxoló figura, aki sok lelki és fizikai válságon meng keresztül de kiküzdötte azt amit akart. Irgalmatlan mennyiségű pénz, csodás fekete feleség és cuki (tényleg cuki) gyerek. Mi kellhet még? Hát alapvetően semmi.

Ebbe az idilbe rondít bele a semmiből megjelenő fekete barát, aki az elmúlt tizennyolc évecskét a böriben húzta le egy olyan ügy miatt, amiben valószínűleg főhösünk is benne volt.

Már az első találkozásnál is lehet tudni, hogy valami nem klappol, de hát a kemény fekete férfiak (sem), dumálnak a lényegről, inkább csak kerülgetik a kását (hamburgert).

Szépen lassan kiderül, hogy az újonnan előkerült barát (?) nem véletlenül került elő. Be akarja pótolni az elveszett éveket, bajnok akar lenni. Okké.

Hősünk, bár nem szívesen, a lelki furkója miatt – amit nem tudunk, hogy miért is van neki, bár azért lehet sejteni, hogy egy utolsó ganéj – elkezdi egyengetni a régi kolléga útját, és egy szerencsétlen baleset következményeként, és egy hülye és nem létező hollywodi fordulattal, az oldboyból tényleg bajnok lesz.

Aztán persze kiderül, hogy a baleset nem véletlen volt, hanem a börtönlakó csele, hogy helyzetbe hozza magát.

Innen jön a konfliktus. Főhősünk, – bár az anyja halálos ágyán azt kéri, hogy változzon meg – , felesége egymondatos unszolására úgy dönt, hogy visszatér a ringbe és kiáll magáért, hogy ő mégis rendes ember.

És akkor itt most álljunk meg egy pillanatra. Főhösünk nem rendes ember, hanem utolsó rohadt lelketlen állat. A film során kiderül, hogy a barátja – az egyetlen – azért ült 18 évet a sitten, mert ő – a főhős – összevert egy embert, akinek a haverjait meg kellett fékezni. Fegyverrel. Ő meg elfutott. Eddig oké.

Csakhogy a laza tizennyolc évecske alatt főhősünk elfelejtett bejárni a kollégához. Levelet írni neki. Felhívni. Sütit küldeni a kóterbe szülinapkor, vicces képeslapot névnapkor. Inkább megcsinálta magát milliárdosnak, Hollywodban (eskü, ott játszódik a film). Hősünk azzal mentegeti magát, hogy anyukája nem ada oda neki a kóterből jövő leveleket. Nyilván a törődéshez az kell, hogy aki elvitte helyettünk a balhét, az írjon levelet. Mert ha nem ír, akkor nem kell vele törődni. Értjük.

Tagadd meg a közösséged, és befogadunk téged fekete fiú.

Na mind1, jön a felkészülés, ami nehezen megy emberünknek, mert már három éve nem edz, de azért 10 perc alatt kigyúrja magát egy fehér női kesztyűoktató segítségével (is). Fut, repülőket húz el, meg nyomatja a jó öreg fekvőtámaszokat (én is így csinálom őket, szóval csak óvatosan a szerkesztőségi kritikával…).

Természetesen jön a boksz napja, a két hős egy népstadion méretű helyen csap össze. A bunyó nagyon jól van fényképezve, tényleg látványos a cucc, bár tétje semmi sincs a dolognak. Hiába mondják el 20-szor a fekete bemondók, hogy nagyon nagy a feszültség, kurvára nincs itt semmilyen feszültség. A melós gyerek nem győzhet.

A sztori annyira gyenge, hogy amikor a végén hősünk a szokásos zsáner szerint földre kerül, és számolják kifelé, akkor nincs minek lepörögnie. Gyakorlatilag nincs sztori, hogy miért is kéne neki felpattania. De 9-nél jön a feleség kiálltása, hogy állj fel Danny, és hősünk feláll.

Ennyi.

A következő 30 másodpercben kiüti az ellenfelét és győz. Meccs után azért elnézést kér a barátjától, azért a kis apróságért, hogy miatta ült 18 évet és felajánlja segítségét (milliárdosként) az úgynevezett barátjának, akitől épen 1 perccel ezelött vette azt az egyetlen dolgot – világbajnoki öv – amit elért az életében. Hát ilyen egy igazi úr, nem?

Nem. Ilyen a kapitalizmus. Árulás, önzőség, individualizmus, megalázás, porba tiprás, átverés, undorító jóemberkedés a kisemmizett emberekkel.

Akár feketék, akár sárgák, akár fehérek.

Ha úgy nézzük, akkor Creed III. egy súlyosan kapitalizmusellenes film. De tartok tőle, hogy ezt a melletünk ülő, 11-12 éves srácok, akik végigmobilozták a filmet, és a mögüttünk ülő, a filmet végig hangosan kommentáló család nem fogta fel.

Végigszurkolták a filmet, hogy szegény millárdos bácsi, aki cserbenhagyta barátját a bajban, a végén azért még jól meg is verhesse, nyílvánosan is porba tiporja barátját, immár véglegesen.

Nem állunk jó.

A Szócikk a dolgozók, a dolgozni akarók, illetve az életüket már kidolgozók szava. Újságot lehet szerelemből is írni, de amíg a pofánk egyre nagyobb, a zsemlénk egyre kisebb! Kérjük, hogy támogasd a SZÓCIKK működését az alábbi számlaszámon: MagNet Bank: 16200106-11517878 IBAN: HU88 1620 0106 1151 7878 0000 0000 Posztjaink kommentálhatók a Facebookon, várunk Facebook-csoportunkba is. Ám te is írhatsz, te is szólhatsz képpel és hanggal, amit viszont mi olvasunk, hallunk, nézünk, sőt, akár közreadunk. Leveled várjuk az info@szocikk.hu címen.