Egy friss kutatás állítja, hogy a vérszívó böglyök azért kerülik a zebrákat, mert az előbbiek szőrzetének csíkjai eltérő hőleadással bírnak, s ettől a szóban forgó rovarok annyira összezavarodnak, hogy inkább elkerülik az egész állatot.

Az ember alkotta zebráknak viszont nincs ilyen hőleadó képességük, ezért aztán az autósok kénytelenek a szemükre hagyatkozni. Az észlelés többnyire mégis sikeres, azonban az emberi agy kevésbé vonja le a helyes következtetéseket. A bögöly eleve nem megy a csíkos állatok közelébe, az ember viszont igen gyakran ráhajt a zebrára, s ha azt éppen egy gyalogos is keresztezi, akkor a szerencsétlent csúnyán elgázolja.

Évente több tucat honfitársunk életét követeli az autósok azon hiányossága, hogy az evolúció során még nem jutottak el addig az ösztönig, hogy ha zebrát látnak, akkor piszok óvatosnak kell lenniük! Kétségtelen annyi csavar van a dologban, hogy ha egy bögöly téved, akkor azt az ő élete bánja, ha pedig egy autós, akkor a gyalogos válik áldozattá.

A homo motoricus előtti egyik legnagyobb kihívás tehát az, hogy sajátjának érezze egy homo pedestrius sorsát, kiváltképp, ha ez utóbbi egy zebrus hátán próbálkozik a transitio-val.

– hillus –