Amikor egy kiskakas falakat emel a szemétdombja körül, akkor igen nagyokat kell kukorékolnia, hogy azt onnantól fogva a külvilág meghallja. Így járt Orbán Viktor, aki addig szigetelgette el magát a szövetségesi rendszereink vezetőitől, hogy ma már alig van jelentősége a szavainak. A korábbi értékeléseket az előítéletek váltották fel. Ha Orbán ma akadékoskodik a NATO európai bővülésének folyamatában, a külvilág meg se hallja az egyébként kétségkívül nevetséges érveléseit, hanem elintézi annyival, hogy hadd udvaroljon Putyinnak mindaddig, amig az EU és a NATO döntéshozó fórumain az ég-világon mindent készségesen megszavaz.

Innentől kezdve egyértelmű, hogy Orbán jelenlegi harciasságának csak a hazai nagyközönség felé lehet bármekkora értelme, hiszen a nemzetközi terepen igen kevés figyelmet pazarolnak rá, minthogy a tőle elvárt eredmények úgyis futószalagon érkeznek Brüsszelbe. Üres szövegeléseket pedig minek kommentálni?

Az elemzők és a politikusok világosan láthatták, amint Orbán Viktor kormányfőként zokszó és habozás nélkül, ‘standa-pityere’ aláírta Finnország és Svédország NATO-csatlakozását. A kormányok felé alapvető nemzetközi elvárás, hogy olyasmiket írjanak alá, amelyekhez odahaza az őket hatalomban tartó parlamenti többségük révén garantáltan megvan. Normál gondolkodással tehát egészen biztosak lehetünk abban, hogy Orbánnak esze ágában sincs olyan helyzetet teremteni, amivel a nagyvilág felé a saját parlamenti erőtlenségét sugározná. Még hogy kifelé ne tudja bizonyítani az országgyűlési kétharmadát? Sőt, jelen esetben a parlamenti szavazatok szükséges felét sem? Ugyan már!

Ezt egészen pontosan tudják a svéd külügyminisztériumban is. Hiába rohant oda nagy rössel Szíjjártó Péter, hogy valamit felmutasson, hiszen Stockholmba még csak meg se hívták, de ha már ott van, akkor partnere, a svéd külügyminiszter miért ne örüljön a minél jobb magyar-svéd parlamenti kapcsolatok iránti igénynek? Mert ennél többet nem kapott Szíjjártó. Még egy nyamvadt bocsánat kérést sem, mármint az állítólagos svéd sértegetések miatt. Semmit. Egy árva gesztust sem. Így adódhatott, hogy a svédországi villámlátogatást követő rögtönzött helyi sajtótájékoztatón a magyar külügyminiszter – jobb híján – az ukrajnai magyar kisebbségek helyzetéről értekezett.

Jegyezzük meg, ha a svédek valaha is komolyan vették volna a magyar kormány okvetetlenkedéseit, már rég üzentek volna valami szaftosat a magyar hadsereg által pont tőlük bérelt Gripen vadászgépek kapcsán, de eddig ez elmaradt. Sőt, arról se feledkezzünk meg, hogy most, amikor fontos európai pénzügyi döntésekre várunk, az EU-ban épp svéd elnökség viszi az ügyeket….!

Persze mondhatnánk, hogy ha a svédek akadékoskodnának a Gripenekkel, akkor majd legközelebb amerikai repülőket veszünk. Ilyesmire azonban kicsi az esély, mert ha Magyarország megfúrná az USA-nak is oly fontos svéd csatlakozást, azt aligha a legfejlettebb amerikai technika átadásával hálálnák meg.

Erre elég jó bizonyíték a törökök esete. Ők ugyanis látszólag az ankarai rezsim ellenségeinek tekintett török ellenzékiek svédországi bujtatására hivatkoznak, midőn halogatják a NATO skandináv bővítését. Valójában inkább arról van szó, hogy katonai szövetség ide, vagy oda, Törökország konkrétan hosszú évek óta amerikai és svéd szankciók alatt áll, azaz nem juthat hozzá az onnan vásárolt fegyvereik napra késszé tételéhez szükséges alkatrészekhez. Erdogan cirkuszolása minden bizonnyal alább hagyna, ha a szankciókat feloldanák, csak hát korábban nem kellett volna légelhárító rendszereket venniük az oroszoktól! Amúgy Törökország jóváhagyásában is biztosak lehetünk, hiszen a törökök szintén érdekeltek a NATO európai dimenziójának erősítésében.

A legrosszabb esetet feltételezve, tehát amennyiben a svéd és a finn csatlakozás mégis meghiúsulna, akkor az történne, hogy a két új tagjelölt csak az USA-val, esetleg még az Egyesült Királysággal köthetne átfogó, NATO-szerű katonai megállapodást, ami azonban távolabb lökné Európa önálló védelmi képességeinek megteremtését. Ehhez persze a skandináv csatlakozásnak véglegesen meg kellene hiúsulnia, tehát vagy Magyarországon, vagy Törökországban parlamenti szinten kéne leszavazni. Azon túl, hogy mind Orbán, mind pedig Erdogan aligha szívesen dicsekedne a saját hazai vereségével, amíg csupán odázzák a helyzetet, addig maga a NATO kötelezettségek már a szerződés kormányfői aláírásának pillanatában megszülettek és azóta élnek.

Mindezt persze az oroszok is pontosan tudják. Meg azt is, hogy Orbán suta pávatánca csak egy üres, Putyinnak szóló gesztus, amit aztán az orosz elnök hajszál pontosan tud hova tenni. A szemétdombra.

Szanyi Tibor